Nemcsak a tokája, de immár a hangulata is puskaporos Adrian Năstasénak, akinek Iohannis elvette a csillagát

Indokolatlannak tartja Adrian „Lyukas Toka” Năstase 2002-ben kapott állami kitüntetése visszavonását. Ez pontosan megmutatja, mennyire sokfélék vagyunk mi, emberek, hiszen sokan azt tartották indokolatlannak, hogy a volt miniszterelnök, exbörtöntöltelék megkapta annak idején a Románia Csillaga kitüntetést.

Ez olyasmi, mint a Csillag Születik, csak a politikában, és énekelni sem kell tudni hozzá.

Klaus Iohannis államfő kedden jelentette be, hogy visszavonja a Románia Csillagát az érdemrend valamennyi olyan birtokosától, akiket büntetőperben jogerősen elítéltek. Talán érdemes visszamelékezni, hogy a PSD egyik korábbi üstökös csillagát még 2012-ben ítélték el először, 2004-es államelnöki kampányához (többek között a későbbi győztes hajóskapitánnyal, Traian Băsescuval versenyzett) ugyanis törvénytelenül gyűjtött pénzt vállalkozóktól és magánszemélyektől.

Így sokan Băsescu bosszújának tekintik lecsukatását.

Adrian Năstase már akkor bizonyságot tett drámai érzékéről : amikor az elfogatóparancsot lobogtató közegek beléptek a szobájába, egy kilenc milliméteressel tokán lőtte magát, hátha így megússza a börit, de nem úszta meg.

Másodszor 2014-ben ítélték el, szintén egy rakás pénz törvénytelen elfogadása miatt, ekkor már nem kísérletezett álöngyilkossággal.

A mostani botrány egyébként onnan robbant ki, hogy a Cotroceni-palota eseményszervezői az összes korábbi kitüntetetthez hasonlóan véletlenül Năstasét is meghívták a román nemzeti ünnepre szervezett fogadásra. Iohannis kínjában azzal korrigálta sleppje baklövését, hogy villámgyorsan visszavont pár csillagot pár jómadártól.

Erre Năstase azt írta a blogján: abban a reményben ment el a fogadásra, hogy második mandátumában Iohannis „megpróbál majd hozzájárulni a nemzeti megbékéléshez, miután az elmúlt években széthúzást szított”, de tévedett.

Szerinte megvalósításait, amelyekkel kiérdemelte a kitüntetést, nem tudják kitörölni a történelemkönyvekből, és ezek bármikor összemérhetők Iohannis „jelentéktelen tevékenységével”.

Utóbbi kijelentéssel egyetértünk.