Nem ismétlem, hiszen a csapból is az folyik, mekkora terheket ró mindannyiunkra a koronajárvány. Viszont – amint azt Papp Attila Zsolt kolléga remekül elmondta – a szabályokat érdemes betartani. Mert ha nem, nagyon ráfázhatunk. És nem csak egészségügyi szempontból.

Tessék, egy elrettentő példa: nem Erdélyben történt, hanem odalent, messze, délen. Ez persze nem jelent semmit, tudják, Hofi Géza is megmondta: Hogy ki milyen hülye, nem függ a lakóhelytől.

Szóval, odalent, messze, délen, Ploiești városának közelében történt, hogy egy polgárt karanténba zártak, méghozzá nem is akárhova, hanem egy szállodába. Mondhatjuk: minden rosszban van valami jó. Ingyen szállodaszoba, például.

Na de ahogy mondani szokás: a jóból is megárt a sok. A bekasztlizott beszállodázott polgárnak egy idă utțn elege lett a kényszerüdülésből. Persze, kimenni nem tudott, tehát fogta magát, kinyitotta az ablakot és elkezdte kiszórni a szobában fellelhető tárgyakat, továbbá pénzt. Utóbbit nyilván nem a szobában találta.

Azt mondhatnánk, hogy oké, egyszerűen agyára ment a karantén. Igen ám, de a járványügyi rendelkezések értelmében a kidobálás bűncselekménynek minősül, ugyanis kimeríti a járványmegelőzés akadályozásának fogalmát. Ugye, pénz, rajta vírus, le az utcára, mások összeszedik… Az ügyészség vádat is emelt a polgár ellen.

Kedves Olvasó! Ide saját magam is beleértem, mert olvasom is ezt a szöveget, nem csak írom, továbbá önkéntes „háziőrizetben” tartózkodom két gyerekkel. Szóval, ne legyünk olyanok, mint ez a polgár. Tartsuk be a szabályokat, főzzünk, kertészkedjünk, olvasgassunk, oldjunk keresztrejtvényt, szeressük egymást. De az Isten szerelmére, ne csináljunk hülyeségeket. Nem éri meg, na.