Irigykednek Romániában a budapesti EB-hangulatra
A bukaresti meccsekre nem nagyon kíváncsiak az emberek.
Némi melankolikus irigységtől sem mentes írásban hasonlítja össze a Labdarúgó Európa-bajnokságon tapasztalható budapesti és bukaresti hangulatot az egyik legolvasottabb bukaresti napilap: afölött szomorkodik, hogy míg a magyar fővárosban igazi Eb-hangulat uralkodik, Bukarestben nem sokan kíváncsiak a meccsekre.
Mint ismert, az idénre halasztott Euro 2020 most annyiban is igazi kontinensviadal, hogy összesen 11 város ad otthont a meccseknek.
Így aztán Budapest és Bukarest is társrendező.
Csakhogy míg Budapesten 55 662 néző teremtett felejthetetlen hangulatot az első meccsen, addig
Bukarestben nem csupán a járványügyi korlátozások miatt kongott a stadion.
Persze az is igaz, hogy Budapest két okból is jobb helyzetben van: egyrészt a magyar válogatott kijutott az Eb-re, így ott a hazai csapatnak szurkolhatnak, amelynek ráadásul sztárcsapatok az ellenfelei, miközben a román válogatott tagjai „távirányítóval a kezükben ülnek”, másrészt ez az egyetlen helyszín, ahol a magas átoltottság miatt telt házas meccseket lehet játszani.
Bukarestben viszont egyrészt csupán 13 000 nézőt engednek be az 55 634 fő befogadására alkalmas Nemzeti Arénába, másrészt
meglehetősen érdektelen csapatok meccseit kapta meg, amelyeknek még a saját szurkolótáboruk is kis létszámú.
Vasárnap például csak 9082-en voltak a helyszínen kíváncsiak az Ausztria-Észak-Macedónia mérkőzésre, és félő, hogy a csütörtök délutáni Ukrajna-Észak-Macedónia meccsre még ennél is kevesebben mennek ki. Az UEFA honlapján ugyanis még a meccs napján is lehetett jegyet venni – igaz, a 125 euróba kerülő első kategóriásból.
Eközben tovább gyűrűzik az a botrány, amely az első, osztrák-észak-macedón meccs kapcsán tört ki Bukarestben.
Mi is írtunk róla, hogy felháborodást keltett, hogy a mérkőzésen a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) döntése nyomán a román labdarúgás olyan ikonikus figurái, Mint Gehroghe Hagi, Gheorghe Popescu vagy Dorinel Munteanu csak a szurkolói tribünön kaptak helyet, míg egyes politikusok – mint Ludovic Orban, a képviselőház és Anca Dragu, a szenátus elnöke – a VIP-szektorban.
Popescu ennek kapcsán úgy nyilatkozott, hogy több ezer euróért vásárolt jegyeket a barátainak és ismerőseinek, hogy kint lehessenek a meccsen.
Nos, az EB bukaresti kommunikációs menedzsere, Răzvan Mitroi ezt cáfolta. Elmondása szerint a jegyeket a FRF vásárolta meg a legendás exfocistáknak, amelyeket azok át is vettek.
Vagyis
előfordulhat, hogy Popescu némileg kiszínezte a valóságot.
A kommunikációs menedzser viszont ezzel lebuktatta a FRF-t, hiszen végső soron beismerte: jogos a felháborodás, mert valóban csak annyira becsülték a legendás futballsztárokat, hogy a díszpáholy helyett a szurkolók közé küldték őket a tribünre.
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
