Féllábon oldalaznak a járókelők, amíg Kolozsváron felújítják a város legforgalmasabb gyalogutcáit (FOTÓK)

Kolozsváron pár éve nagyszabású útfelújítási munkálatok zajlanak a belvárosban. Ez ugye azzal jár, hogy a célba vett utcákat lezárják, jönnek a kotrógépek, leásnak egy-két vagy több méterre, majd ahol kell, a munkások kicserélik a csöveket és vezetékeket, feltöltik a gödröt, végül leaszfaltozzák, vagy beborítják Kínából importált vastag kőlapokkal. Ami szép és jó és dicséretes, bár sok helybélinek nem tetszik az új stílus, a járólapok vagy az újonnan elültetett csenevész platánfák.

A belváros közepén jelenleg is több utcát felástak. A Szentegyház (Iuliu Maniu) utca végig egy nap építőtelep. Erre merőlegesen húzódik egy nem túl hosszú (olyan 180 méteres), de annál forgalmasabb sétálóutca, a Bolyai János utca. A kolozsváriak tudják, hogy ha valakinek a belvárosnak ezen a részén akad dolga, erősen valószínű, hogy át kell haladnia ezen az utcán, ennek megfelelően a Bolyai utcában egész nap nagy a gyalogosforgalom.

Csak hát az a gond, hogy az embereknek nincs ahol menniük. Az utcafelújítók oldalt hagytak egy kb. 40 centiméteres járdacsíkot, ezen egyensúlyoz mindenki, és ha szembejön valaki, márpedig szembejön, az embernek fel kell tapadnia a ház falára, hogy elférjenek. Babakocsival, biciklivel itt teljesen esélytelen haladni, mert nem fér el a jármű. Íme:

Az úriember megállt, hogy elengedje a szemből érkező nénit, különben nem tudna egyikük sem továbbmenni.

Libasorban haladnak az emberek, a kalandosabb kedvűek lelépnek a sárba.

És ami még feltűnik: csütörtökön, tehát hétköznap, nem sokkal 15 óra előtt, tehát munkaidőben fotóztunk, de egyetlen munkást sem láttunk. Ott áll egy kis kotrógép árván, de senki sehol, se egy földmunkás, se egy legalább a lapátnyelet támasztva unottan dohányzó földmozgató szakember. Senki!

Átlépünk a szemközti Minorita (Hermann Oberth) utcába, ahol ugyanez a látvány fogad:

Itt valamivel szélesebb a gyalogosoknak meghagyott járdacsík, de se gépek, se munkások. Ez egy rendkívül forgalmas utca, a környéken 4-5 nagy belvárosi iskolából jönnek-mennek a diákok, ráadásul a zeneakadémia is itt van a sarkon. De úgy tűnik, az utcafelújítóknak valamiért nem kell sietniük, délutáni váltás nincs, jóvanazúgy, majd valamikor meglesz a munka.

Itt sem túl könnyű a falhoz lapulva oldalazni, sok kabáton, hátizsákon ott marad a fal nyoma.

A Minorita utca folytatásában, a Farkas (Mihail Kogălniceanu) felé haladva már elkészült az új útburkolat, helyükre kerültek a kínai kőlapok és az új villanyoszlopok is:

Továbbmegyünk a Farkas utcába és egy kicsit normalizálódik a helyzet, itt ugyanis végre feltűnnek a (dolgozó!) munkások és a talajgépek:

Itt megy a munka, mindenki dolgozik, a gépek zúgnak, készül az új térbukolat.

Farkas-utcai tájkép református templommal, református kollégiummal, akadémiai könyvtárral és dél-ázsiai vendégmunkásokkal. Utóbbiakból sokan dolgoznak Kolozsváron az útépítésben.

Ilyen lesz a Farkas utca új burkolata, ha elkészül.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem főépülete előtt teljes a felfordulás, de legalább folyik a munka. Itt gyalogosan úgy-ahogy el lehet boldogulni, mert az utca mindkét oldalán megvan a járda.

Befordulunk a sarkon az Egyetemiek háza mellett, a Színház (Emmanuel de Martonne) utca burkolata már elkészült, ehhez hasonlóan néz majd ki a Farkas utca is. Ha elkészül, természetesen részletesen megmutatjuk, sok fotóval. Már ha addig a szomszédos utcákban is megjelennek végre a munkások, hogy megközelíthessük...