Egy lehetséges világbéke-forgatókönyv

Ezt a szöveget kézzel írom, egy kockás irkalapra. Nincs sok hely rajta, az oldal felét egy fogalmazás tölti ki. Pár gondolat a világbékéről, ez a címe. Egy romos ház pincéjében bukkantam rá, hatalmas érték, írni is lehet rá, segget is lehet törölni vele. A fogalmazás szerzője az oldal felénél abbahagyta az írást. Így: A világbéke akkor jön el

Valamikor a kétezres év első felében történt, hogy egy botrányosra sikeredett amerikai elnökválasztás után a szociális hálók, vagyis a nyilvánosság oroszlánrésze fölött bábáskodó emberek úgy döntöttek, letiltják a vesztes, ám még hivatalban levő elnök fiókjait. Azért, mert a vesztes elnök „náci”. A világ néhány kormányfője, gondolkodója tiltakozott a tiltás ellen, a véleményszabadság szent nevében. Hiába.

A Szépek, Jók és Társadalmi-igazak Félig-meddig Titkos Tanácsa, vagyis a nyilvánosság oroszlánrésze fölött bábáskodó emberek elit csapata látta, hogy ez jó. Ezért úgy döntöttek, hogy

aki ezen a világon „náci”, azt letiltják.

Létre is hoztak egy teljesen titkos szervezetet, az Überszépek, Überjók és Übertársadalmi-igazak Überaktivista Sejtjét, amelynek az volt a feladata, hogy kiszagolja és eltüntesse a „nácikat” a világ szeme elől. Nagyon egyszerű volt a módszerük: leírták egy papírra (akkoriban még volt tiszta lap), mi lehet szép, jó és igazságos. Aztán betáplálták az adatokat egy számítógépbe és megnyomták a piros gombot. És a gép jól végezte dolgát. Aki megfelelt az sémának, élvezhette a napfényt. Aki nem, az eltűnt a nyilvánosság elől.

És rövid időn belül beköszöntött a világbéke. Csúnyák, rosszak és igazságtalanok, vagyis „nácik” sehol a vidéken. Szépek, jók és igazságosak legelésztek a bolygón, ameddig a szem ellátott, s azon túl is. És a Szépek, Jók és Társadalmi-igazak Félig-meddig Titkos Tanácsa látta, hogy ez jó. Egy ideig jó is volt, ám aztán kiderült, hogy a legelészők egy része elhajlott az iránytól. Például, egyesek szabadon véleményt nyilvánítottak arról, hogy a belegelészett fű helyenként keserű. És a bekapdosott szőlő helyenként savanyú. A Szépek, Jók és Társadalmi-igazak Félig-meddig Titkos Tanácsa szomorúan nézte őket, majd riasztotta az Überszépek, Überjók és Übertársadalmi-igazak Überaktivista Sejtjét. És egy ideig helyreállt a világbéke.

Sajnos, csak egy ideig, a Szépek, Jók és Társadalmi-igazak Félig-meddig Titkos Tanácsa mérhetetlen szomorúságára.

Valahol mindig akadt egy elhajló, különutas, véleményszabad, „náci”.

Az Überszépek, Überjók és Übertársadalmi-igazak Überaktivista Sejtje egyre gyakrabban nyomogatta a piros gombot. Miért, ó, miért nem akarnak az emberek az egyetlen és szép és jó és igazságos direktíva szerint élni, jajongtak a tanácstagok. Hiszen abban mind egyetértünk, hogy az elv jó. Hol lehet a hiba? Hol? És a piros gomb egyre szaporábban kattogott.

Aztán eljött az a fátumgőzzel terhelt nap (akkor már minden hajdani szépen, jól és igazságosan kérődző ember eltűnt a nyilvánosság elől), midőn a Szépek, Jók és Társadalmi-igazak Félig-meddig Titkos Tanácsában felmerült a gondolat, hogy valamit kezdeni kell azzal a gombbal. Mert talán ez így mégsem egészen jó. A félig-meddig hivatalos feljegyzések szerint (akkor még ilyenek is voltak) ez volt a tanács eltűnésének napja. Az Überszépek, Überjók és Übertársadalmi-igazak Überaktivista Sejtje pedig azon kezdett dolgozni, hogy még titkosabb legyen, mert lám, alig tudták kivédeni a megsemmisítő támadást. És addig ügyködtek, amíg olyannyira titkossá nem váltak, hogy ők sem tudtak egymásról. Se saját magukról. Így hát eltűntek ők is.

Hogy én hogy maradtam meg, hol vagyok, meddig, miért, az is maradjon titok. Talán ennyit mégis: A világbéke akkor jön el (itt betelt a lap).