Barna úr felmászott a fára?

Jelen szöveg a România Liberă oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Miután megmutatták neki a macskát (román kifejezés arra, hogy valaki figyelmeztetnek tettei következményeire – a szerk.), Barna úr felmászott a fára, bár ott sem úszná meg, kivéve akkor, ha az a bizonyos macska utasítást kapna, hogy hagyja abba a vegzálást. Hiszen egy felmászott Barna sokkal hasznosabb lehet egy széttépett Barnánál.

Egy európai pénzekkel kapcsolatos feltételezett bűncselekményekre vonatkozó, ismeretlen tettes ellen folyó ügy (újbóli) megnyitásával Barna úrnak – aki a töltött káposztaként eladott „Lopás nélkül messze jutunk” szofizmus kitalálója –

sok mindent meg kell majd magyaráznia.

Például azt, hogy mi az oka, hogy a különleges igényű személyekre szánt EU-s pénzeknek csak a 20 százaléka jutott el az érintettekhez, a többi 80-at a tanácsadók kapták meg… Ilyen körülmények között Barna úrnak azt is meg kell majd magyaráznia, hogy saját és személyes lánytestvére miként juthatott hozzá szerény 200 000 euróhoz, egy szerény varrodára. Messziről bűzlik a csalás, a megbundázott pályázatok, az összeférhetetlenség és a sikkasztás.

Másrészt, egyetlen elemző sem tekinthet el az akció időzítésétől, vagyis attól, hogy mikor került sor ennek az aktának a megnyitására –

alig három héttel az elnökválasztás első fordulója előtt.

A feltételezett bűncselekmények 2014-esek, ezzel kapcsolatosan, mint mondtam, már eljárást indítottak, melyet pontosan azelőtt zártak le, hogy Barna úr bejelentette volna indulását az elnökválasztáson, hogy most újra megnyissák, amikor Barna úr belekapaszkodott az előrehozott választásba és az istennek sem akarta támogatni a Iohannis–PNL-s kormány parlamenti megszavazását.

Meglepetés! Az akta újbóli megnyitása után Barna úr egyik napról a másikra radikális fordulatot tett és

bejelentette, hogy megszavazza a kormányt.

A kérdés mégiscsak fennmarad. Milyen okból nyitották meg újra ezt az ügyet? Azért, hogy takaréklángon tartsák Barna urat (ez a legvalószínűbb), hogy kiderítsék az igazságot, vagy azért, hogy „tisztára mossák” Barna urat?

Akárhogy is van, a sokknak súlyos következménye volt a Mentsétek meg Romániát Szövetségen (USR) belül.

Andrei Caramitru, Románia megmentőinek fáradhatatlan népszerűsítője a következőket írta keserűen: „Erre a támadásra (a DNA-s [Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.] aktáról van szó – a szerz.) rögtön azután került sor, hogy az USR politikai bizottsága 53 tagjából 50 a kormányzati szerepvállalás ellen szavazott. Vagyis nem akartak a cseresznyeszem lenni az USL-s (a Szociáldemokrata Pártból és a Nemzeti Liberális Pártból hajdanán létrejött Szociál-Liberális Szövetség – a szerk.) tortán, mellyel a #rezist szemében akarták elfogadhatóvá tenni az ezután következő katasztrófát. Akkor értették meg, hogy ’az USR-vel nem lehet alkudozni’. Egyáltalán nem. És akkor beindították a totális dzsihádot. Arra számítok – komolyan –, hogy DNA-s behívások, bilincsek és ilyen kimondottan durva dolgok következnek. Az 1. forduló előtt. Remélem, nem lesz igazam, de amilyen erőszakosak – nem lepne meg. Az LCK-modell”. Idézet vége.

Az ifjabb Caramitru gondolatai nemcsak megdöbbentőek, de tele vannak leleplezésekkel is. Ugyanis kiderül belőlük, hogy miért óvakodik az USR szerepet vállalni ebben az új kormányban:

előrelátja, hogy a PNL-s kormányzás szó szerint „katasztrófa” lesz

és nem akar a „cseresznyeszem” lenni e katasztrófa tortáján. Aztán jobban odafigyelve azt látjuk, hogy ifjabb Caramitru a sorok között azt állítja, hogy a DNA állítólag politikai utasításra cselekszik, mint az „LCK-modell” idejében vagy annak mintájára. Kit fed az LCK rövidítés? Senki mást, mint Laura Codruţa Kövesit, az EU jelenlegi főügyészét, akinek pontosan az európai pénzekkel elkövetett csalásokkal kellene foglalkoznia új minőségében. Milyen kicsi a világ! Vajon oksági kapcsolat lenne Barna úr – politikai szerepvállalás előtti – európai pénzekkel folyó tevékenysége és azon legionáriussághoz hasonló fanatizmussal jellemezhető politikai támogatás között, amelyet ugyancsak ő nyújtott – miután belépett a politikába – a DNA volt főnökének?

És kitől érkezne a politikai utasítás?

Ifj. Caramitru elképzelése szerint azok, akik a „totális dzsihádot” beindították, pontosan ugyanazok, akik „nem alkudozhatnak az USR-vel”. Ki nem tudott a közelmúltig alkudozni az USR-vel, mostanában viszont sikerült neki? Pontosan a Iohannis–PNL csapat, pontosabban Orban kijelölt miniszterelnök. Észbontó optikaváltás Caramitru részéről. Közismert: az USR pontosan azon praktikák nemlétezésének axiómájára építette egész platformját, melyet, íme, most dühösen „fedez fel” ez a bukaresti Robespierre. Most fordítva látja. Vastag pofabőr és nagy pofátlanság kell ahhoz, hogy most – miután napról napra egyre inkább bizonyosságot nyer, hogy a párt vezetője mindenkit átvert – itt a piros, hol a pirost kezdjen el játszani annyi #rezist-es érzéseivel, akik hittek benne! Az a szomorú, hogy a fordított jelenségre kerül majd sor: sokan – önbecsülésből – nem fogják beismerni az átverést és még fanatikusabbá fognak válni, egyfajta obori Husz Jánosnak állítva be Barnát.

Ugyanakkor az ügy az elnökválasztási harcot is felborítja.

Kinek a javára? Első látásra a feddhetetlenség arkangyalának hiteltelenítéséből Dăncila asszony nyeri a legtöbbet, aki így nagyobb eséllyel számíthat a második fordulóba való bekerülésre. De kinek érdeke az, hogy Dăncilă asszony jusson be a második fordulóba és ne Barna úr? Nyilvánvalóan magának Iohannis elnöknek. Dăncilă asszony a végjátékban csak kis mértékben növelheti támogatását (legfeljebb Diaconu úr és Cumpănaşu úr szavazóival), míg Iohannis úr „magához vonhatja” az USR-s támogatókat és Paleologu úr szavazóit, ami elég a győzelemhez. Másrészről Barna úr formális megvádolására nem fog sor kerülni, mert akkor a szavazói bosszút állhatnának, Iohannis úr ellen voksolva…

Orban úr egyelőre papíron nem biztosította magának az összes párt támogatását, bár egyeseknek pont az ellenkezőjét ígérte, mint másoknak, sőt, még az Alkotmánybíróság döntéseivel is ellentétesen. Például, a kétfordulós polgármester-választás – az USR azt állítja, hogy megállapodtak a megvalósításáról, az RMDSZ pedig azt, hogy megállapodtak az elutasításáról. A CCR és a Velencei Bizottság már döntést hozott arról, hogy választás előtt egy évvel nem szabad módosítani a választási szabályokat. Ám úgy tűnik,

Orban úr bármilyen ellentmondást aláír, mert az első fordulóig muszáj keresztülvinni a kormányt.

Már csak a Pro Romániát és a PSD-t kell egyenként meggyőzni, más megoldása nincs. Petrov (a Népi Mozgalom Pártot, PMP-t megalapító Traian Băsescu volt elnök besúgói fedőneve volt a kommunista korszakban – a szerk.) mindenképpen meglesz. Ha végül mégis keresztülmegy, a kormány reszketni fog, mint a nyárfalevél. Akármilyen bizalmatlansági indítvány – amelyet a nagyhangú PSD, a megcsalt RMDSZ, a kiszámíthatatlan Pro Románia, a barátságtalan Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) nyújtana be vagy valamennyien együttvéve – megbuktathatná. De addigra Iohannis úr már meg lenne választva, így a következményeket egyedül a PNL-nek kellene viselnie.

Apropó Petrov.

Azt vártuk volna, hogy a legutóbbi bírói határozat, mellyel a Securitate besúgójává nyilvánították, végleg kiiktatja, ha nem is a politikából – mert Romániát még egyszer átverve elhordta magát Brüsszelbe –, de legalább a civil társadalom környékéről, amely – nem igaz? – lépten-nyomon szekusellenesnek állítja be magát. Ezzel szemben mit látunk szinte minden tévécsatornán? Băsescu úr továbbra is ott terpeszkedik a képernyőkön, demokráciából adva leckéket. A románoknál nem szokatlan attól tanácsokat elfogadni, akitől nem kellene. Emlékszünk, hogy az úgynevezett forradalom után közvetlenül Brucan is, aki Corneliu Coposu halálát követelte, magaviseleti jegyeket osztogatott és egy „Jóslatok a múltról”… című műsorral kényeztették. Nem tudjuk, hány szerkesztőségben volt vita Băsescu úr szerepeltetésének erkölcstelenségéről. De azt tudjuk, hogy minden műsorvezető bemocskolja a kezét, aki meghívja őt.

A nézettségnek nincs erkölcsössége, de az embereknek talán rendelkezniük kellene egy minimálissal.

Egy normális országban óriási az elszigetelés, a figyelmen kívül hagyás, a fordított irányú elhallgatás burka vette volna őt körbe véglegesen: érinthetetlenné vált volna. De Románia már régóta nem normális ország. Az értékek és értéktelenségek keveréke, az aljas képmutatások és a kolosszális blöffök lavinája – mint például az, hogy illegálissá és illegitimmé nyilvánítja valaki a kommunista rezsimet, miközben az elnyomási eszköztárának volt a része –, mindezek az egzisztenciális töredékek zagyvaságát produkálják, egy mocskos mocsarat hozva létre, melyen – a Securitate demokráciává változtatása után elkerülhetetlenül dalmatává vált – társadalom a semmi felé vonszolja magát. És akkor mit várjunk el a politikai osztálytól? Lehet a politikai osztály jobb annál a társadalomnál, amelyből származik? Miért lenne az?