Az igazság pillanata az Orban-kormány számára

Jelen szöveg a ziare.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A Klaus Iohannis által az elnökválasztáson elért nagy eredmény lehetőséget teremt neki és az Orban-kormánynak, sőt, azt mondanám, kötelezi őket olyan erőteljes lépések megtételére, melyek a társadalom talpra állásának kezdetét jelentik, de igazán kegyetlen csapást is mérne a még mindig életképes, bár egyértelműen válsághelyzetben lévő Szociáldemokrata Pártra (PSD). De tényleg akar ilyesmit a Nemzeti Liberális Párt (PSD)? Ez az igazság pillanata.

Nagyon erős az újraválasztott elnökkel partner kormány pszichológiai aszcendense,

erős az érzés, hogy a PNL a totális ellenőrzést birtokolja. Ez később hátránnyá válik majd, mert a teljesítési mozgástér mégiscsak kicsi és most kellene hasznosítani, amikor az elnökválasztás vasa még meleg és a PSD még mindig szenvedi, nem annyira a választás elvesztését, amire számított, mint inkább a belső hatalmi harcot.

A PSD-t most túlságosan lefoglalják a belső gondok ahhoz, hogy ellentámadást indítson a kormány ellen és még kevésbé alkalmas arra, hogy bizalmatlansági indítványt kezdeményezzen. Tehát sok mozgástere van a kormánynak, de ugyanakkor, nagy győztesként többé nem engedheti meg magának a nehéz örökség áldozati diskurzust, hanem valami erőssel és szimbolikussal is szolgálnia kell.

Az első elengedhetetlen dolog

a visszatérés a polgármesterek kétfordulós megválasztásához,

ami ténylegesen veszélybe sodorná a PSD esélyét arra, hogy a helyhatósági választáson magához térjen és megteremtse egy jelentős parlamenti választási eredmény előfeltételeit.

Ezt két módon lehet gyorsan megoldani: felelősségvállalás vagy sürgősségi kormányrendelet. 2016-ban a Alkotmánybíróság (CCR) akkori elnöke, Augustin Zegrean rámutatott arra, hogy semmilyen alkotmányi rendelkezés sem képezi akadályát a választási törvény sürgősségi kormányrendelettel történő módosításának kevesebb, mint egy évvel a választás előtt. Létezik egy ajánlás a Velencei Bizottság részéről, de az az alapvető jogok megsértését tiltja, amiről semmiképpen sem lenne szó, ellenkezőleg. A választók érdekét és a demokráciát az szolgálja jobban, ha a polgármestert a szavazatok több mint 50 százalékával választják meg, vagy az, ha 20 százalék alatti aránnyal?

Tehát, mivel valódi törvényi akadályok nincsenek, ez azt jelenti, hogy

a PNL több okból nem akarja ezt a módosítást.

Egyrészt a liberális polgármesterek mindig is ellenezték a visszatérést a két fordulóhoz, mert a jelenlegi szabályozás nekik is előnyös. Ugyanakkor a PNL azt reméli, hogy további polgármestereket tud magához szippantani, az egész hatalmi hálózatukkal együtt, főleg a PSD-től, akiknek az újraválasztását csak a jelenlegi rendszer segíti elő.

Másrészről fel kellene fognunk, hogy a PNL számára jelenleg nem a PSD a stratégiai rivális. A PSD-re szüksége van. Egy minél gyengébb, minél összetöpörödöttebb, belső harcokkal minél inkább lefoglalt, de a saját választói számára még mindig a riasztó alternatívaként felmutatható PSD-re. Vagyis azt a modellt követné, amellyel megnyerte az elnökválasztást.

Az ugyanazon a pályán futó Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) az igazi rivális.

Az elnökválasztás alkalmával, például, elég volt, ha az ember körülnézett a Facebookon, és azt látta, hogy az első forduló előtt a leghevesebb liberálisok elsősorban Dan Barnát támadták és csak másodlagosan Viorica Dăncilát. Számos szimpatizánst hallottam (de főleg PNL-tagot) imádkozni, hogy Dăncilă jusson be a második fordulóba, ne Barna. Még mindig nem értem, mi magyarázza a 18 óra, vagyis besötétedés után leadott Dăncilă melletti szavazatok hullámát.

Az első szakasz sikeres volt, az USR-t háttérbe szorították. Mintha meggyőztek volna, hogy a kormányzati szerepvállalás elutasítása volt az elnökválasztási kudarc oka, nem pedig az, hogy képtelen volt komolyan és meggyőzően megmagyarázni a döntést, vagy épp a kampány kegyetlen amatőrsége. Ha újra meghívják, valószínűleg be fog lépni a kormányba, ami segíteni fogja a PNL-t abban, hogy az azonos pályán futó riválisával ossza meg e bonyolult év számláját.

Ugyanakkor Dan Barna kudarca felerősítette a Szabadság, Egyenlőség és Szolidaritás Pártjával (PLUS) létrehozott szövetségen belüli feszültségeket és megkérdőjelezi ennek jövőjét, ami még törékenyebbé tenné a PNL-vel szembeni alternatívát.

A kétfordulós választás lehetővé tenné a Szövetség 2020 számára – ha fennmarad –, hogy több polgármestert is kipipáljon magának, ami növelné a parlamenti választási esélyeit. Márpedig ez egyáltalán nem felel meg a liberálisoknak.

A PNL valószínűleg belemegy néhány USR–PLUS-os polgármester támogatásába, de csak ott, ahol az neki megfelel és ahol nagyon nagy lesz a közös jelölt vereségének esélye.

Érdekes lesz majd megnézni, mi történik Bukarestben.

Normális esetben a PNL-nek magának kellene követelnie a főpolgármesteri jelöltséget, de nem hiszem, hogy Ludovic Orbannak szüksége lenne egy másik hatalmi pólusra a párton belül, amely a főpolgármester, vagyis a román elnök után a második legerősebb választói támogatású tisztségviselő körül jöhetne létre.

Tehát vagy elkerülnek majd egy közös jelölést, ami azt jelentené, hogy Gabriela Firea megtartja Bukarestet, vagy átengedik az USR-nek (a kerületekért cserébe), pontosabban mondva a „független” Nicuşor Dannak, vagyis annak a személynek, aki a leginkább képes szétverni az USR-t és visszavetni abba a kába civil szervezeti állapotba, amiben hagyta.

A második elengedhetetlen lépés az igazságügyi törvények kijavítása lenne,

vagyis a visszatérés a status ante quo helyzethez, ahonnan aztán elindítható egy valódi és szükséges megreformálása azoknak a törvényeknek, amelyek elfogadása óta már 15 év telt el.

Úgy tudom, Predoiu úr elindított egy konzultációt néhány lehetséges módosításról a bíróságok és ügyészségek szintjén, a magisztrátusok korkedvezményes nyugdíjba vonulásától és a Különleges Részleg (az Igazságszolgáltatási Bűncselekményeket Vizsgáló Részlegről, azaz a SIIJ-ről van szó, melyet a politikusok, a média és a „civil szervezetek” egy jól meghatározható része Különleges Részlegnek nevez, mert annak román megnevezéséből az SS betűszó alakítható ki – a szerk.) helyzetéről, tehát a szakminiszter már csőre töltött fegyverrel várakozik, hogy úgy mondjam, és úgy tűnik, csak a politikai jelre vár.

Az Orban-kormány ürügyként használja a népszavazást, hogy elutasítsa az eredeti állapotok sürgősségi kormányrendelettel történő helyreállítását az igazságügyi törvények esetében, de tényleg semmi sem akadályozna egy felelősségvállalási eljárást (ennek során a törvényről nincs parlamenti vita, de megszavazása után három napon belül bizalmatlansági indítványról lehet szavazni a parlamentben – a szerk.), ismétlem, nem egy új megoldásról, hanem a zérus ponthoz való visszatérésről, ahonnan megkezdődhet egy valódi reform felépítése.

És ha akarják ezt, akkor nem hiszem, hogy lenne ennél jobb alkalom, éppen azért, mert nem nagyon van olyan, aki bizalmatlansági indítványt nyújthatna be.

Ez az USR–PLUS ellen is ügyes lépés lenne a PNL részéről, melytől elorozná a fő választási témát, de még egy nemzetközi bónuszt is jelentene. Arról nem is beszélve, hogy gyorsan szállítaná az újraválasztott elnök egyik választási ígéretének teljesítését.

Ráadásul ezek valós gyakorlati jelentőséggel rendelkező ügyek.

Ha a korkedvezményes nyugdíjazás ügye nem oldódik meg, akkor a rendszer kiürül, főleg a Táblabíróságtól felfele. Hirtelen végrehajtott előléptetésekre lesz szó, ami pontosan ott hat majd ki az igazságszolgáltatási aktus minőségére, ahol a legtöbb határozat jogerőre emelkedik, de az amúgy is túlterhelt és létszámhiánnyal küzdő alsóbb szintű bíróságok is kiürülnek.

A SS létezése nemcsak a kényelmetlen magisztrátusok zaklatásával okoz gondokat, de azért is, mert az alkalmatlanság fészke.

Az első, egy banális ittas vezetési ügyben bíróság elé küldött vádirat felmentéssel zárult a törvény rossz értelmezése miatt. Mivel csak botrányokat és visszaéléseket okoz, már senki sem akar a SS-n dolgozni, így aztán egyetlen ügyész jelentkezett a meghirdetett állásokra kiírt pályázatra.

És mivel fogalmuk sincs a korrupciós bűncselekmények kivizsgálásáról, ezek újra terjedni kezdtek a gazdátlanul maradt rendszerben. Aki a zavaró véleményei miatt nem válik politikai célponttá, az annyi megvesztegetést fogadhat el, amennyit csak akar, mert a SS-t nem érdekli az elfogása, de nem is lenne rá képes.

Ilyen körülmények között a felelősségvállalás egyetlen akadálya

a PNL politikai akaratának hiánya lenne, aminek okát nem olyan nehéz kitalálni.

Bármennyire igyekezne kozmetikázni magát, a PNL a régi Szociál-Liberális Szövetség (USL) része és meggyőződésem, hogy egyes befolyásos liberálisoknak megfelel a jelenlegi helyzet és ugyanúgy szeretik a SS-t, mint a pészédések.

Ám ez a lehetőség nem örökkévaló. Ha pedig a PNL és Klaus Iohannis nem mennek át a jóhiszeműségnek ezen a vizsgáján, deficittel vágnak majd neki egy nehéz választási évnek, amikor sokba kerül minden csalódás.