A Romániát alkotó kis hazák sorsa

Jelen szöveg a Contributors oldalon megjelent cikk fordítása. A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.

Nagyon is természetes a Szociáldemokrata Párt (PSD) kitartó ellenállása a polgármesterek és a megyei tanácsi elnökök megválasztására vonatkozó törvények bármiféle módosításával szemben. A PSD számára, akár Liviu Dragnea vezeti, akár nem, hegemóniájának megőrzése az elsődleges a helyi kormányzás szintjén. A fészénizmus (FSN = Nemzeti Megmentési Front – a szerk.), a klientúrai, patrónusi és egész közösségek despotikus vezetési gyakorlatainak együtteseként, a költségvetési források megcsapolásán alapul: amíg a községek, városok és megyék szintjén képes megőrizni domináns szerepét, a PSD képes túljutni az ellenzéki időszakon, hogy a jövőben regenerálódhasson.

Valójában

a helyi kormányzás újragondolása az állam esetleges (és talán délibábszerű) reformjának egyik fő tétje.

A másfajta választási módon túlmenően, ami számít, a döntésbeli decentralizálás valódi mechanizmusainak bevezetése, továbbá a polgároknak nyújtott lehetőség saját választottaik ellenőrzésére. Románia fejletlenségét, történelmileg, a saját közösséghez való kötődés polgári reflexének aláásása mélyítette el. A központosítást, egyáltalán nem paradox módon, helyi feudumok kialakítása kísérte.

A helyi kormányzás az a zárókő, amely nélkül elképzelhetetlen nemzetünk identitása.

A hazánkat alkotó kis hazák csak olyan mértékben élnek igazán,

amennyiben minden egyes régió és minden egyes közösség hagyományai, érdekei és hangja többet jelentenek egy demagóg bohózati elemnél. A helyi kormányzás elősegítheti a hazafias kötődés serkentését. Egy szervesen, koncentrikus körökből felépülő hazafiság, íme, ez alternatíva lehet a mai pangásra.

A jelen helyzetnek a fészénizmus felszámolása az egyik sürgős feladata: a pészédés terhelést egyszer és mindenkorra el kell tüntetni. Bukarest esete, ahol Firea adminisztrációja a demagóg önkény rezsimjét vezette be, illusztrálja azt a történelmi zsákutcát, amibe a fészénés kleptokrácia Romániát juttatja.

Az állam reformja

a központosítás rezsimje által elfojtott energiák felszabadítását vonja maga után.

Erdély és a Bánság, de Moldva számára is itt az ideje szakítani a Románia fővárosának teljhatalma által uralt történelmi ciklussal. A következő rendnek plurálisnak és policentrikusnak, dinamikusnak és rugalmasnak, a regionalizálási projektekre nyitottnak kell lennie. A termékeny sokszínűségnek kell felváltania a nemzet monolitikus egységét. Az állam reformja polgárokat és közösségeket szabadíthat fel az ostoba és nem hatékony állam igája alól. A helyi szabadságok visszanyerésével lehet felépíteni a szabadság jövőjét.