A politikai válság és a románok pénztárcája

Jelen szöveg az Adevărul oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Ha annak alapján ítélkezünk, ami ezekben a napokban Románia parlamentjében történik, akkor nem kerülhetjük el azt a – természetesen eszement – következtetést, hogy a politikai válság nagyon is jót tesz a románok pénztárcájának.

A szenátus, döntéshozó fórumként, egy sor módosítást fogadott el az oktatási törvényre vonatkozóan. A módosítások három csoportba sorolhatók. Egyesek üdvözlendők, mint például az, amelyik csökkenti a maximális osztálylétszmot,

mások kimondottan aljasok, mint például az, amelyik korlátlanná teszi a rektori mandátumok számát,

miáltal feudumokká változtatja az egyetemeket (a módosítás csakis aljas lehetett, hiszen a félművelt volt oktatási miniszter, a pészédés [PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.] Liviu Pop-Térgy, az az alak javasolta, akiben több mint biztosan nem hagytak túl sok nyomot az egyetemi évek), megint mások pedig teljes mértékben felelőtlenek.

Ez utóbbi kategóriába tartozik a gyermekek és fiatalok szabad, azaz ingyenes színházlátogatása. A szóban forgó törvénymódosítás megszavazói között többségben levő PSD-s szenátorok nem is akarják tudni, hogyan boldogulnak majd az ilyenfajta műsorszervező intézmények, amennyiben Iohannis elnök kihirdeti ezt a törvénymódosítást. Hogyan fogják foltozgatni a színházak az amúgy is laza szövésű költségvetéseiket, miből és miként pótolják majd a kieső bevételeket, miként tanítják meg a fiataloknak, hogy az életben semmi sincs ingyen, hogy az igazi művészethez való hozzáférés pénzbe kerül. Nem, ők kitartanak a populizmus mellett. A következményekre nem gondolva emelgetik a kezüket.

2017-ben, alig került hataloma, a PSD ingyenes vasúti közlekedést adott az egyetemi hallgatóknak,

azt remélve, hogy ezzel megvásárolhatja a lelkiismeretüket.

A lelkiismereteket nem lehetett megvásárolni, egyszerűen azért, mert nem minden eladó, ahogy azt a szociáldemokraták képzelik, viszont a vasúton sikerült káoszt, zűrzavart okozni. Nem tudom, hogy ki és miként lesz valaha képes véget vetni ennek.

Kedden egy másik hírről értesültünk, ami alapján, ha nincs eszünk, azt hihetnénk, hogy Románia, a fent említett politikai válságnak köszönhetően kimeríthetetlen pénzforrásra bukkant, így Édenkertté változott. A szintén pészédés, amúgy notórius és szégyentelen politikai vándormadár Valeriu Steriu szenátor javaslata, mely mentesítené az újságírókat a személyi jövedelemadó kötelezettsége alól, decemberben került a Parlamentbe és megkapta további 27 PSD-s, PMP-s (Népi Mozgalom Párt – a szerk.), ALDE-s (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) parlamenti képviselő aláírását, könnyen törvénnyé válhat. Az ebben az ügyben döntési hatáskörrel rendelkező képviselőház 174 szavazattal elfogadta, 91 tartózkodás és alig két képviselő ellenszavazata mellett. Mindenféle elvtársak tartózkodtak, többek között liberálisok és az USR-PLUS tagjai (Mentsétek meg Romániát Szövetség – Szabadság, Egyenlőség és Szolidaritás Pártja – a szerk.). A szóban forgó tartózkodást a politikai opportunizmus, a gyávaság bizonyítékának látom.

Valójában

a szóban forgó személyek román módi szerint akartak pártatlanok lenni.

Látni akarták, hogyan reagálnak az újságírók és aztán a széljárástól függően helyezkednek. Láttam a Digi24-en a nagyszájú Stelian Ion USR-s parlamenti képviselőt, ahogy szemforgató módon bizonygatta, hogy a tartózkodás valójában ellenszavazat. Tényleg, bogaram? Ugyanebben a műsorban az egyik RMDSZ-es parlamenti képviselő mindenféle hermeneutikai okfejtésekbe bocsátkozott arról, hogy a törvény elsősorban a vidéki újságírókon akar segíteni, meg arról, hogy nem az újságokat, hanem az újságírókat akarják támogatni. Ki hisz neked, Zöldfülű Bácsi? Egy PSD-s szenátornő – egy bizonyos Lavinia Craioveanu Craiovából – folyamatosan és nevetségesen igyekezett felhívni magára a figyelmet és beleszólni a dolgokba, mint egy locsifecsi hölgy Alexandru Kiriţescu híres színdarabjából, agresszivitásban és neveletlenségben még azt is lekörözve, akit verhetetlennek tartottam ezen a téren. Lia Olguţa Vasilescuról van szó.

Nem,

valójában szó sincs az újságírók sorsa iránti aggodalomról.

A törvény kezdeményezői és megszavazói megfigyelték, hogy az újságírók a különleges nyugdíjak és más meg nem érdemelt kiváltságok leghevesebb bírálói. Így aztán kiötlöttek valamit, amivel befoghatják a szájukat, őket is a „különlegesek” kategóriájába sorolva. Ami, amúgy, egyértelműen alkotmánysértő. Ezúttal nem jártak sikerrel. Egyszerűen azért, mert nem mindenki gerinctelen. Amilyennek Steriu úr és Craioveanu asszony bizonyult. Az illetők, sajnos, nincsenek egyedül.