A fiatal erdélyi filmes esete a jövő mozijával

Fiatal Erdélyi Filmes (FEF) bekopogtat az Innovatív Európa – A Jövő Mozija szervezet irodájának ajtaján. Kihallgatásra Meghallgatásra hívták. Egy filmet akar csinálni, a filmgyártás drága dolog, de hála Istennek, léteznek ilyen támogató fórumok, ő meg fiatal is, filmes is, egy élete, egy halála, belevágott és most itt van.

Kérdező (bentről): Tessék!

FEF belép az igazán innovatív és jövőszerű irodába. Szemben az ajtóval íróasztal, előtte szék, mögötte szék, azon ül a Kérdező (K).

FEF: Jó napot! Má…

K: Tudjuk! Foglaljon helyet és mesélje el a történetét röviden. Mit üzen a világnak? Csak bátran, azért vagyunk, hogy segítsünk!

FEF leül, nagy lélegzetet vesz.

FEF: A filmem egy családról szól…

K: Család? Ó, remek! És miféle család?

FEF: Hát, van egy apa, egy anya…

K (homlokráncol): Történelmi drámát akar készíteni?

FEF: Dehogy! Ez a család…

K: Miért kellene a karaktereinket belekényszeríteni a rendszerszintű családi elnyomás maradi hagyományának börtönébe?

FEF: Hát, mert a családi viszonyok bonyolult rendszerét szeretném bemutatni egy…

K:Ez jó! És most képzelje el, hogy minden család egy önálló, autonóm, önki- és önbeteljesítő entitás. Nem valami négykarú álkulturális kényszerképzet, ugye. Amellett, hogy igazán innovatív, meg is sokszorozza a konfliktusokat. Már látom is, csodálatos lesz.

FEF: De vannak a gyerekek…

K: Biztos vannak? Egy gyerek látványa eltereli a figyelmet az egyén valós problémáiról. Értem, cukiságfaktor, de azért gondoljon bele. Meg aztán probléma az is, hogy nem lehet megmutatni, ha például valaki megöli. Mi nem akarunk elrejteni semmit. Mindent úgy kell a világ elé tárni, ahogy van! Érti?

FEF: … értem.

K: Remek! Mi van még?

FEF: Hát, van egy kutya, de…

K: Ó, hát miért nem ezzel kezdte? Szóval a kutya a főszereplő?

FEF: Ööö…

K: Persze, nem annyira innovatív, mint egy piton vagy kacsacsőrű emlős, de… hol is zajlik a történet?

FEF: Erdélyben.

K: Aha… (Nézi az előtte álló laptop képernyőjét.) Igen, arrafelé még… na jó. És milyen színű?

FEF: Dalmát eb.

K: Hm… Tudja, a dalmát ebeket az avítt és abszolút felejtésre ítélt Disney Stúdió eléggé lejáratta. Várjon csak. Azt mondta, erdélyi, ugye?

FEF: Igen.

K: Akkor román.

FEF: Hát, nem. Magyar.

K: Hoppá! (Szúrósan néz FEF-re.) Ugye, nincs valamiféle birodalmi revizionista gondolat elrejtve ebben a dalmát ebben?

FEF: Tessék?

K (jegyzetel): Mi csakis olyan filmeket támogatunk, amelyek előre mutatnak, az identitárius béklyóktól mentes jövőbe. Olvasta a kiírást, ugye?

FEF: Persze.

K: Szóval… (tollával ritmust ver ki az asztallapon)… a kutyát megtartanám, mégsem olyan retrográd, pláne ott, izé… ahol maga él… na de mi lenne, ha nem fekete foltos fehér lénytársat szerepeltetnénk, hanem fehér foltos feketét?

FEF: Ez meg…

K: Sőt, mi lenne ha teljesen fekete dalmát lenne? Na? Hát nem zseniális ötlet?

FEF: Nem hiszem, hogy…

K: Nem gond! Hol is? Erdély? Hm. Helyben nem oldható meg. Nem baj, sikeres pályázat esetén küldünk fekete színészt!

FEF: De hát ez egy kutya…

K: Épp ez a baj, kedves személyem! A Kutya Lénytársak Filmes Szakszervezetével éppen folynak a tárgyalások. A szerződést egyelőre nem tudjuk aláírni, kommunikációs okok miatt. Dolgozunk a problémán, de a sikeres szerződéskötésig sajnos személyeknek kell alakítaniuk a lénytársakat is. Vannak még hiányosságok…

FEF: Nem is tudom…

K: Na de meséljen, meséljen, nagyon kíváncsi vagyok. Mondjon nekem egy erős kezdő jelenetet. Hadd halljam!

FEF: Nos… (izeg-mozog a széken)... Este van, nyár, egyööö… fához kötött fekete dalmát eb nyüszít egy falusi templom előtt…

K (a fejéhez kap): Állj, állj! Egy: mire emlékezteti magát egy fához kötött fekete dalmátszínész? Kettő: nem gondolja, hogy a templom látványa kudarcra ítéli a filmet?

FEF: De miért…

K: Nézze, maga szerint Cristian Mungiu R.M.N. című alkotása, amely igazán fontos és jövőbe mutató elemeket is tartalmaz itt-ott, ugye, szóval miért bukott meg ez a film Cannes-ban?

FEF: …

K: Na látja. Mindig visszatér a sztori a templomba! Ez biztos bukás, érti?

FEF: Nem.

K: Nem baj, itt egy névjegykártya. Kiváló személyiség-átnevelő és életmódvezető. Ő majd elmagyarázza. Tovább.

FEF: Hát, pillanatnyilag épp nincs tovább.

K: Segítek. Legyen a templomban diszkó, például. Vagy a Névtelen Klerikális Szenvedélybetegek Gyógyító Klubja. Ez igen, ez a jövő!

FEF: De a szereplők…

K: Jó, akkor legyen dzsámi. Na? Vagy tudja, mit? Legyen meditációs központ. Az tökéletes lesz.

FEF: Nem is tudom…

K: Persze, hogy nem tudja. Én tudom! Na, még ezzel az Erdéllyel kellene kezdeni valamit. Hm.

FEF: De hát ott élek.

K: Ezért olyan primitív, már megbocsásson. Miért nem emigrál? Például London igazán jó helyszín lenne, nem? Vagy Berlin. Csak nagyobb város, mint az az Erdély. Higgye el, fiatal személyem, ott a jövő. És a jövő filmjei. Na, menjen szépen, írja át az életét, izé, a történetét. Aztán jöjjön vissza.

FEF feláll, kimegy.

FEF: Viszontlátásra.

K: Fel a fejjel! És ne feledje: a nagy cél a Valóság megmutatása. Mindig úgy, ahogy van. Vagy lesz! Vagy kéne legyen!