Kiszelfizték, bocs, kimaxolták a klímasztrájkot Erdély fővárosában (FOTÓK)

Tudják, hogy szeptember 20. (péntek) és szeptember 27. (péntek) közt zajlik a globális klímahét? Amikor is szerte a világon emberek milliói lépnek a kis Jeanne d’Arc Greta Thunberg (ökológiai) lábnyomába, hogy felemeljék szavukat az emberi faj, na jó, az emberi faj természetgyilkos (globálkapitalista, imperialista, kolonialista, exlpoatista, ha ugyan van ilyen szó stb.) alfaja ellen. És valljuk be, némi joggal. Igaz, hogy mint minden hasonló esetben, az aktivizmus hajlamos helyből átesni a ló másik oldalára, de hát, ilyen a természete.

Természetesen Románia is (a hazai aktivisták, hogy pontosak legyünk) beszállt a globális klímasztrájkba: Bukarestben, Kolozsváron, Jászvásáron (Iași), Nagybányán és egyéb településeken is utcákra vonulnak az emberek. Mi a kolozsvári klímamarsot néztük meg, amely a prefektúra előtt, pontosabban vele szemben, a CEC Bank előtti kis téren zajlott. Már mutatjuk is, milyen volt:

Midőn a helyszínre érkeztünk, még csak pár tucat klímaharcos terepszemlézett. Az égnek emelendő táblák, feliratos kartonok jó része a földön hevert, afféle fegyverként, melyet bárki felemelhet.

Az emberek békésen, egymást melengetve (nem volt épp olyan nagyon meleg ugyanis, fene a klímába) olvasgatták a tájékoztató lapot, hogy mi is okozza ama bizonyos klímaszorongást, és hogyan lehet elkerülni, illetve megelőzni.

Aztán megérkeztek az ilyen megmozdulásokról elmaradhatatlan, mindig harcra kész anyukák is, babakocsijukban, kengurujukban a jövővel.

A hivatalból kirendelt csendőrök ásítoztak, nevetgéltek, telefonjukat simogatták. Látták már, hogy itt nem lesz semmi akció. Békés harcosok ezek.

És tényleg. Ki-ki plakátot, kartont ragadott, szépen felsorakoztak a prefektúrával szemben és mosolyogva tüntetni kezdtek.

Így nézett ki a sztrájk egy picit messzebbről. Kábé száz lélek álldogált a terecskén. A háttérben a prefektúra épülete mogorván hallgatott.

Persze, hogy kutyák is voltak. Az ilyen aktivista akciók állandó kellékei szegények. A képen látható drótszőrű tacsi gazdája ökológiai lábát szagolgatja épp. Fincsi illatok tapadhatnak hozzá.

És hát voltak, ha tetszik, szabálysértők is. Ez a klímaharcos talán nem tudja, dohányzásával mennyire bántja pont azt a bolygót, amelyért tüntet. Ja, hordozható hamutartót sem láttunk nála.

Aztán eljött a pillanat, amikor egy angolszász úriember felállt az egyik beton virágtartóra, és elmondta, mennyire örül, hogy ennyien csatlakoztak a világsztrájkhoz, meg hogy hány állatfaj fog elpusztulni miattunk, emberek miatt, meg hogy klímagyász, klímavész, klímapokalipszis lesz, de nagyon hamar, ha nem teszünk valamit. Tegyünk hát, például emeljük magasra a plakátjainkat.

És voltak, akik magasba emelték. Meg olyanok is, akik nem. A plakátok közt akadtak egyébként vidámak is. Bár a magunk részéről mi inkább az 51-es körzetet rohantuk volna le, a pénteki klímaharc helyett. Na de mit csináljunk mi is, ez jutott nekünk.

Ez viszont egy határozottan szép plakát, nem? És aki tartja, egy határozottan szép férfi.

Örömmel láttuk, hogy a kormányellenes tüntetéseken használt megafonok nem porosodnak valami raktárpolcon. Vígan működnek a klímasztrájkon is. Már amikor nem némulnak el váratlanul. Fene se tudja, miért.

És itt már mindenki szépen beállt, ahogy kell. Szólt a skandálás: Klíma-igazságszolgáltatást, akarunk, de most rögtön! Így kell ezt csinálni.

A végére hagytuk a kedvenc plakátunkat. Tessék jól megnézni. Meg lehet keresni a feminista felhangokat is. Hahó, ne a hölgyet tessék nézni, a képet!

Egyebekben szép hétvégét kívánunk, tessék szelektíven gyűjteni a szemetet, akkor is, ha a kukások mindent összedobálnak egy helyre. És vigyázzanak az ökolábnyomra. Mert azért az nagyon is igaz, hogy egy Földünk van. Nem kéne összemaszatolni.