Segítsen már valaki: most akkor jó idő van, vagy rossz? (FOTÓval)

Kedves Olvasó, kérem, vegye kézbe a délutáni kávéját, dőljön hátra, és képzelje el a hétvégi ügyeletben ücsörgő újságírót (vagyis e sorok szerzőjét), amint éppen az időjárásról körmöl egy cikket. És eszébe jut a régiek enyhén vicces szavajárása, amikor az időjárásra terelődött a szó. Hogy milyen az idő? Hát nézz ki, fiam, az ablakon, és megtudod.

Nos, a hétvégi ügyeletben ücsörgő újságíró sokadszorra megfogadta a régiek tanácsát és kinézett az ablakon, ami ráadásul nem is okozott különösebb gondot, hiszen az asztal, ahol ücsörög, igen közel áll a hatalmas ablakhoz. Tessék, ezt látta, amidőn idáig ért mondanivalójával:

Igen ám, de ekkor belecsapott az újságíróba a dilemma villáma: ugyanis amit az ablakon át látott, az csupa verőfény, bogárdongás, madárcsicser (jó, ezt nem látta, csak hallotta) volt, vagyis egy káprázatos májusi délután.

Amikor viszont belenézett a meteorológusok üveggömbjébe, azt látta, hogy jaj, dehogy ilyen verőfényes ez a nap, meg a hétvége: az ország déli, központi (ugye, Kolozsvár is itt van) és keleti részén zeng az ég, 15–20 liter esőt zúdít az emberek nyakába a Jóisten. Szóval zápor, villámlás, dörgés, jég, ami belefér. Igaz, az óvatos jósok hozzátették azt is, hogy jó, ez mind van (lesz), de elsősorban az biztos, hogy bizonytalan időjárásunk lesz a hétvégén. Vagy szaknyelven: változékony.

És a dilemma nem akar elmúlni most sem, hogy a szombati ügyeletben ücsörgő újságíró lassan befejezi cikkét. Nem is igen tudja szegény feje, mit mondjon Önnek, kedves Olvasó: vegyen ernyőt, ha netán elmenne otthonról, vagy inkább ne vegyen, vagy a legjobb lesz, ha ki se megy a házból?

A legjobb lesz, ha Ön is hallgat a régiekre: amennyiben kíváncsi arra, milyen is az idő, nézzen ki az ablakon.