Minden eladó
Szerző: Adrian Majuru
2019. február 15. péntek, 09:16
Sok mindennel vádolja a szerző az 1989 utáni román kormányokat. Például azzal is, hogy eladják a mioritikus haza szuverenitását a magyaroknak.

Mottó: „Hazánk nekünk is van a nap alatt / És sóvárognak is rá ellenségek elegen, / De elnyomó korok alatt / Sem engedtük át senkinek.” (George Coşbuc)

Románia 1990-től végkiárusításra került.

Az ipari vagyon volt az első, „privatizációnak” nevezett lopás révén semmiért felkínált áldozat.

Ma is folytatódik a CFR (állami vasúttársaság – a szerk.) teherszállító részlegével, melyet egy vasműves családi vállalkozásnak kínálnak fel, és az Oltchimmel is, melyet tudatosan visznek csődbe, hogy aztán könnyebb legyen feldarabolni. Ezután következik a kemény dió, a zsil-völgyi szénbányák, ahol még elég magas a bányászkoncentráció ahhoz, hogy hidegrázást okozzon a rablóknak.

A végkiárusítás ugyanakkor az ország pénzügyeit is felszámolta. Új külföldi hitelek, bankcsődök (Bancorex, Columna, Dacia Felix, Török-Román, Nemzetközi Vallási), Caritas típusú piramisjátékok, Crescent, folytatásos Cigaretta-ügy és hasonló pénzügyi átverések. A pénzügyi lenyúlásoknak groteszk, a főszereplők intellektuális képességeinek megfelelő nevük van: Bőrönd, Hurka, Gázolaj, Kokain a VIP-eknek, Transzformátor és így tovább.

Ezt a románok zsebében lévő készpénz felszámolása követte,

lett légyen szó aktívakról vagy nyugdíjasokról, munkanélküliekről vagy táppénzen élőkről, de akár eltartott gyermekekről is, a Băsescu–Boc páros által meghozott megszorító lépésekkel. Hova kerültek ezek a pénzek? Hova került az ehhez az óriási összeghez kapcsolódó kamat? Milyen számlákra gyűjtötték össze ezeket a zsebünkből kihúzott jövedelmeket és milyen irányt vettek? Egy nagy rablás rejti az igazságot.

Románia forrásai is végkiárusításra kerültek: gondolkodás nélkül apasztják Románia olaj- és gázmezőit, fém-lelőhelyeit, az ország energetikai hálózatát (vízerőművek, hőerőművek és hasonlók), erdővagyonát.

A fiatalok és az aktív lakosság szakképzése is végkiárusításra került

a tudatosan közigazgatási káoszban tartott oktatás felszínessé tételével és az egészségügyi rendszer alulfinanszírozásával és ezzel az egész nemzet sebezhetővé tételével, néhány ezután sorra kerülő nemzedékre.

Azok is a végkiárusítás nyomása alatt állnak, akiknek sikeres egyéni projektekkel sikerül megúszniuk ezt a cirkuszt. Az elmék, a valódi tehetségek, azok végkiárusításáról van szó, akik intelligenciájukkal, újítási, változtatási erejükkel képesek lennének újraindítani ezt az országot. Hol szóban, az ország hivatalban lévő elnöke által, hol utalással, célozgatással, a kutatást, az oktatást, az egészségügyet alulfinanszírozó politikákkal távozásra szólítják fel őket.

A nemzeti szuverenitás végkiárusítása következik egy szélsőséges kisebbség érvényesítésével és támogatásával,

melynek nemzetellenes jellegét már az 1980-as években leleplezték, Tőkéssel az élen. Előbb a székelyek nemzeti zászlócskái jelentek meg, melyeket Mircea Duşa akkor sem látott, amikor a feje felett lobogtak. Ezt követte az Erdély feletti „protektorátus”, melyet pofátlanul Magyarországnak követelt ugyanaz a Tőkés tiszt, amiért hiányzott az azonnali büntetés, amit a romániai magyar közösség vezetői alaposan kiérdemeltek (Tőkés László Magyarország védhatalmi státuszáról beszélt és nem protektorátusról – a szerk.).

Románia demográfiailag is végkiárusítás alatt áll. A lakosság száma meredeken csökken, progresszíven szegényedik, a velünk szemben minden nap elkövetett visszaélésekkel szembeni reakció hiányát pedig érzelmi végkiárusításnak lehet tekinteni.

1990 óta paradox módon egyetlen végkiárusításról feledkeztek meg:

az egyik napról a másikra demokratákká vált kommunisták, az egyik napról a másikra európaivá és véleményvezérré vált PCR- (Román Kommunista Párt – a szerk.), UTC- (Kommunista Ifjak Szövetsége – a szerk.), UASCR-aktivisták (Romániai Kommunista Hallgatói Egyesületek Szövetsége – a szerk.), nagytőkésekké vált szekus és milicista tisztek végkiárusításáról. A lusztrációs törvénnyel és a kommunizmus átfogó perével fel kell gyorsítani és végig kell vinni a történelem ezen semmirekellőinek és felkapaszkodottjainak végkiárusítását.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/29948
Hej, zengték a jeles jelöltek a „magyar nótát” egyre-másra. Kivéve a PSD-vezért. Neki tele volt a szája.
Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.
A Facebookon, egy élő bejelentkezésben kérte követőit, hogy szóljanak a rendőrségnek és menekítsék ki a helyszínről.
Nem csak Che Guevara és Marx, hanem Boc, Băsescu, Dragnea, Cioloş is pólóra került. Meg Orbán, Merkel, Trump vagy Macron is.
„Magyar az, akinek fáj Trianon”. De hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát? És kinek a felelőssége?
A gyűlölet magasztalói és prédikálói visszafordítják a román társadalmat abba a korba, amikor a nacionalista hév pótolni tudta a sokak számára hasznos racionális megoldásokat.
A legnagyobb világsztárok közül kevesen és ritkán jutnak el Romániába, de nem azért, mert nem akarnak: az autópályák és az ideális fellépőhelyszínek hiánya ijeszti el Bonót, Beyoncét és társait.
Bár Nagyvárad gyógyszerészettörténeti emlékeit a rendszerváltás után szétlopkodták, az irgalmas rendiek Gránátalma patikájának berendezése túlvészelt minden viszontagságot. A katolikusok teljesen önerőből feltárták, leltározták és most a közönségnek is megmutatják.
Gryllus Dánielt kérdeztük a Kaláka és Kányádi Sándor kapcsolatáról Kolozsváron, ahol a zenekar Bogdán Zsolt színművésszel a tavaly elhunyt költő verseiből adott elő egy estére valót.
Ráadásul rekord idő alatt. Na de: Sebastian Ghițát nem sikerült kipiszkálni Szerbiából, pedig állítólag akarták. És Markó Attilát se Magyarországról. Igaz, azt annyira nem is erőltették.
Több megyében is menekülniük kellett az embereknek az áradások elől.
Nem volt olyan szövetség, melyben Románia kitartott volna, állítja a szerző. És ha már hagyomány, akkor tessék, itt az újabb nemzetközi botrány.
Diószegi László így büntetné meg a rájátszásban katasztrofálisan teljesítő játékosait.