Románia végkiárusítása

Mottó: „Hazánk nekünk is van a nap alatt / És sóvárognak is rá ellenségek elegen, / De elnyomó korok alatt / Sem engedtük át senkinek.” (George Coşbuc)

Románia 1990-től végkiárusításra került.

Az ipari vagyon volt az első, „privatizációnak” nevezett lopás révén semmiért felkínált áldozat.

Ma is folytatódik a CFR (állami vasúttársaság – a szerk.) teherszállító részlegével, melyet egy vasműves családi vállalkozásnak kínálnak fel, és az Oltchimmel is, melyet tudatosan visznek csődbe, hogy aztán könnyebb legyen feldarabolni. Ezután következik a kemény dió, a zsil-völgyi szénbányák, ahol még elég magas a bányászkoncentráció ahhoz, hogy hidegrázást okozzon a rablóknak.

A végkiárusítás ugyanakkor az ország pénzügyeit is felszámolta. Új külföldi hitelek, bankcsődök (Bancorex, Columna, Dacia Felix, Török-Román, Nemzetközi Vallási), Caritas típusú piramisjátékok, Crescent, folytatásos Cigaretta-ügy és hasonló pénzügyi átverések. A pénzügyi lenyúlásoknak groteszk, a főszereplők intellektuális képességeinek megfelelő nevük van: Bőrönd, Hurka, Gázolaj, Kokain a VIP-eknek, Transzformátor és így tovább.

Ezt a románok zsebében lévő készpénz felszámolása követte,

lett légyen szó aktívakról vagy nyugdíjasokról, munkanélküliekről vagy táppénzen élőkről, de akár eltartott gyermekekről is, a Băsescu–Boc páros által meghozott megszorító lépésekkel. Hova kerültek ezek a pénzek? Hova került az ehhez az óriási összeghez kapcsolódó kamat? Milyen számlákra gyűjtötték össze ezeket a zsebünkből kihúzott jövedelmeket és milyen irányt vettek? Egy nagy rablás rejti az igazságot.

Románia forrásai is végkiárusításra kerültek: gondolkodás nélkül apasztják Románia olaj- és gázmezőit, fém-lelőhelyeit, az ország energetikai hálózatát (vízerőművek, hőerőművek és hasonlók), erdővagyonát.

A fiatalok és az aktív lakosság szakképzése is végkiárusításra került

a tudatosan közigazgatási káoszban tartott oktatás felszínessé tételével és az egészségügyi rendszer alulfinanszírozásával és ezzel az egész nemzet sebezhetővé tételével, néhány ezután sorra kerülő nemzedékre.

Azok is a végkiárusítás nyomása alatt állnak, akiknek sikeres egyéni projektekkel sikerül megúszniuk ezt a cirkuszt. Az elmék, a valódi tehetségek, azok végkiárusításáról van szó, akik intelligenciájukkal, újítási, változtatási erejükkel képesek lennének újraindítani ezt az országot. Hol szóban, az ország hivatalban lévő elnöke által, hol utalással, célozgatással, a kutatást, az oktatást, az egészségügyet alulfinanszírozó politikákkal távozásra szólítják fel őket.

A nemzeti szuverenitás végkiárusítása következik egy szélsőséges kisebbség érvényesítésével és támogatásával,

melynek nemzetellenes jellegét már az 1980-as években leleplezték, Tőkéssel az élen. Előbb a székelyek nemzeti zászlócskái jelentek meg, melyeket Mircea Duşa akkor sem látott, amikor a feje felett lobogtak. Ezt követte az Erdély feletti „protektorátus”, melyet pofátlanul Magyarországnak követelt ugyanaz a Tőkés tiszt, amiért hiányzott az azonnali büntetés, amit a romániai magyar közösség vezetői alaposan kiérdemeltek (Tőkés László Magyarország védhatalmi státuszáról beszélt és nem protektorátusról – a szerk.).

Románia demográfiailag is végkiárusítás alatt áll. A lakosság száma meredeken csökken, progresszíven szegényedik, a velünk szemben minden nap elkövetett visszaélésekkel szembeni reakció hiányát pedig érzelmi végkiárusításnak lehet tekinteni.

1990 óta paradox módon egyetlen végkiárusításról feledkeztek meg:

az egyik napról a másikra demokratákká vált kommunisták, az egyik napról a másikra európaivá és véleményvezérré vált PCR- (Román Kommunista Párt – a szerk.), UTC- (Kommunista Ifjak Szövetsége – a szerk.), UASCR-aktivisták (Romániai Kommunista Hallgatói Egyesületek Szövetsége – a szerk.), nagytőkésekké vált szekus és milicista tisztek végkiárusításáról. A lusztrációs törvénnyel és a kommunizmus átfogó perével fel kell gyorsítani és végig kell vinni a történelem ezen semmirekellőinek és felkapaszkodottjainak végkiárusítását.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.