Illusztráció
Hóstáti múlt, jelen, jövő
Szerző: Mészáros Tímea
2018. augusztus 21. kedd, 16:48
A piacokon még ma is találni elvétve hóstáti termékeket, igény is van rá. De lesz aki továbbvigye a hagyományokat?

A kolozsvári piacokon ma is rendkívül kelendő termékeknek számítanak a hóstátiak portékái. A vásárlók ugyanis nem elégszenek meg a rendszerint messziről importált zöldségek és gyümölcsök ízével, céltudatosan a helyi zamatokat keresik, a hóstáti pedig ma is garancia a minőségre, ahogy az volt évtizedekkel, sőt, évszázadokkal ezelőtt is.

A Kolozsvár betondzsungelében elszórtan még fennmaradt hóstáti veteményeskertek terméseinek márkavédelmi bejegyzésére voltak kísérletek a múltban, de a mezőgazdák visszautasító választ kaptak, mivel a népcsoportként értelmezett hóstáti jelzőt ebben a formában nem lehet levédeni. Erről is szó esett a Kolozsvár Társaság székhelyén tartott előadás és az azt követő beszélgetés keretében, melyen a hóstáti múltról, jelenről és jövőről Lönhárt Tamás történész, egyetemi oktató, T. Veress Éva természettudományi szakíró és a szép számban jelen lévő, a mai napig gazdálkodással foglalkozó hóstátiak cseréltek eszmét, egy hóstátiakról szóló előadássorozat első alkalmaként.

De kik is azok a hóstátiak?

Már a Mátyás király korában is léteztek a régi kolozsvári városfalakon kívüli peremnegyedekben a hóstátok, azaz olyan kertek, melyeket egy külön közösségi tudattal rendelkező, hagyományos életmódot folytató földészek műveltek meg. A hóstátiak egyformán büszkék voltak polgári mivoltjukra és mezőgazdászi identitásukra – a népi életmód és a városiasodás ezen sajátos társadalmi jelenségét a szakértők városi regionalizmusnak nevezték. A hóstátok kutatásával a két világháború között már Kós Károly is foglalkozott, de kiemelendő Szabó T. Attila, Pilich László, Vetési László vagy Vincze Zoltán, akik szintén foglalkoztak a témával.

A kolozsváriak köztudatában több elmélet is létezik a hóstátiak eredetére. Ezek közül teljesen megalapozatlan az, hogy Mária Terézia idején Kolozsvár peremére telepített svábok leszármazottai lennének a hóstátiak. Ahogy Lönhárt Tamás az előadásában kifejtette:  hóstát kifejezés valóban a német Hofstadtból ered, ami elővárost jelent, a hóstátiak népviselete pedig tényleg németes jegyeket mutat, azonban mindez természetes egy olyan városban, melyben jelentős szász lakosság élt. A hóstátok jóval Mária Terézia előtt is léteztek már.

Hóstáti asszonyok a kolozsvári piacon 1970-ben | Fotó forrása: Wikipedia

Egy másik elmélet szerint a hóstátiak a Bocskai István fejedelem által Kolozsvár környékére telepített hajdúk származékai. Ez legfeljebb részben lehet igaz, hiszen Erdély minden részéről érkeztek a kincses város hóstátjaiba, legtöbben a közeli Kalotaszegről és a Mezőségről, de a Kolozsvár közvetlen környezetében lévő falvakból, de még a Székelyföldről is. Elképzelhető, hogy hajdúk vagy hajdú leszármazottak is jöttek.

Lönhárt szerint leginkább K. Kovács László 1943-as meghatározását lehet elfogadni, mely szerint: „...a Hóstát lakossága nem egy régi magból a századok folyamán önmagában kifejlődött társadalom, hanem az idők haladtán folyton-folyvást keveredett, egyre ötvöződött, ma is alakuló népesség.”

Az biztos, hogy helyileg a hóstátok a Hídelvét, Kétvízközt, a Külközép és Külmagyar utcák környékét jelentették.

Polgárosodás és a kommunizmus évei

Kolozsvár a századfordulón – a 19. század második felétől kezdve a 20 század elejéig – lendületes gazdasági és társadalmi fejlődésen ment át. Miután lebontották az utolsó megmaradt városkapukat is, északon elkezdődött a vasútépítés, keleten és északkeleten a polgári arculatváltás  jegyében tisztviselőtelep, a Hunyadi, illetve a Bocskai téren színház és számos palota épült. A Külső-magyar utcában a hóstátiak támogatásával elkészült a kétágú református templom is. Húsz év alatt a lakosság szinte megkétszereződött a városban. Mindez hatással volt a hóstátokra is: a belvárosból a külváros irányába tartó modernizációs hullám megváltoztatta a birtokviszonyokat, csökkent a hóstátiak élettere, megváltozott a kertgazdálkodás mikéntje is, hiszen a megnövekedett lakosság ellátására még több zöldséget kellett termeszteni.

Míg a polgárosodás folyamata – mint már említettük – belülről kifelé szorította a hóstáti kerteket, addig a Ceaușescu-diktatúra grandomán jegyeit magán hordozó új szocialista várostextus kiépítése kívülről befelé roppantotta össze a mezőgazdálkodásra alkalmas területeket, és ebbe a személyes függetlenségüket és egzisztenciájukat elvesztő, 

gyárakba és panellakásokba száműzött hóstátiak is beleroppantak.

Ennek legnyilvánvalóbb jele az volt, hogy megugrott az öngyilkosságok száma a közösségen belül. 1966-68 között ismét megduplázódik a város lakossága, csakhogy ezúttal szelektív betelepítés zajlott. A hóstáti porták helyén emelt tömbházakat mócvidéki és mezőségi román falvakból érkező népek töltötték meg. Bár a fiatalok sem szívesen szakítottak a hagyományokkal, egyre kevesebben vállalták azt a kettős életformát, mely a gyári munka mellett végzett háztáji gazdálkodást jelentette.

Míg a kommunizmust megelőzően a hóstátiakra a szigorú endogámia volt jellemző, a párválasztás csakis az adott csoporton belül történhetett – még az egyes hóstáti utcák lakói sem nagyon keveredtek – addig a „szép új világban” egyre elfogadottabbá váltak az exogám házasságok. Elsősorban a széki és a mezőségi, szintén mezőgazdálkodással foglalkozó magyar közösségek irányába váltak nyitottabbá a párkeresők. Sokan Magyarországra telepedtek át, ahonnan csábító ajánlatok érkeztek a jó kertészeti szakemberek hírében álló hóstátiak számára.

Épségben maradt hóstáti ház a Mărăști negyedben | Fotó: Fall Sándor

Közbejött a forradalom, így a kommunista városrendezési terv végül nem valósult meg teljes egészében, így kisebb szigeteket alkotva megmaradt néhány hóstáti ház és kert. A mai napig vannak, akik továbbviszik a hóstáti hagyományokat, termékeikért sorban állnak a központi piacon. Kolozsvárnak továbbra is szüksége van ezekre a minőségi termékekre, már csak remélni lehet, hogy lesz kinek átadni a fortélyokat – hangzott el a beszélgetés egyik következtetése.

Jó alkalom lesz erre a Kolozsvár Társaság előadássorozata, melynek keretében glédába áll az a 15-20 hóstáti, aki még zöldségtermesztéssel foglalkozik.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27861
Kolozsváron ma délelőtt a törvényszék épülete elé sorakoztak fel az ügyészek, délután más városokban is követik példájukat. Egy hétig nem hoznak ítéleteket, csak sürgős esetekben.
A régiósítás veszélyes. Erdély veszélyes. Transilvania nem veszélyes. Amúgy jé, Romániában élnek emberek Bukaresten kívül is. Micsoda felfedezés!
Meg kell adni: ha az érdek úgy kívánja, a mioritikus államvezetés remekül teljesít. Persze, nem az ország érdeke. A büntetőügyeseké.
Ahogy a hóstátiak kertészkedtek, nem kertészkedik úgy senki. Sajnálhatják is a kolozsváriak a város egykori kertjeit, ha meglennének, frissebb és finomabb biozöldség kerülhetne az asztalukra. Ritka fotókkal mutatjuk be a Hóstát letűnt világát.
Az irodalmi tehetséggondozás kolozsvári fóruma, a Bretter-kör felvette annak az embernek a nevét, akinek az elmúlt évtizedekben talán a leginkább köze volt hozzá: a Bréda Ferencét.
Hiába kötelezi törvény a sztrádaépítésre, nagyon úgy tűnik, a kormány magasról tojik az egészre.
Gaal György helytörténész egy kötettel adózik De Gerando Antonina, a kolozsvári leányintézet alapítója emlékének.
Szögezzük le: a szándék dicséretes! Mindentől függetlenül. De azért vicces, na.
Számolja valaki, hogy a hanyadik álorvos bukott le?
A Musai-Muszáj nyílt levélben üzente meg Kolozsvár polgármesterének, hogy a jónapotnak őszintének kell lennie.
Úgy tűnik az államfő vissza fogja dobni az eleve későn összerakott 2019-es büdzsé tervezetét, amit a hivatala amatőr fércmunkának nevezett.
A szerző szerint Erdély issza meg a bukaresti politikai kavarások levét. Amelyhez az erdélyi magyarok fő érdekképviselője, az RMDSZ is rendesen hozzájárul.
De egy álláskereső portálnak az alkalmazottak 44 százaléka bevallotta.
Úgy tűnik. Igaz, nem magyar, hanem román zászló alatt. De sízni így is jól lehet majd, ha minden megvalósul.