A rossz emlékű Ceauşescu-rendszer máig velünk élő, ártalmas örökségének újabb példája került a napokban a figyelem középpontjába: az 1968-as megyésítéskor a Hargita és Neamţ megye közötti határt úgy húzták meg, hogy a Háromkút nevű magyar falu közigazgatásilag „átkerült” a moldvai megyéhez. Hivatalosan azért, mert Damukhoz van közelebb.
A helybeli magyarok azonban ebbe nem törődtek vele, ezért aztán egytől egyig a Hargita megyei Gyimesközéplokra jelentkeztek át, oda szólnak az irataik, és oda is adóznak.
Olvasson még:
Az esetre a Digi 24 hírcsatorna figyelt fel, amely rövid riportot forgatott a helyszínen. A megközelítés amolyan jellegzetes, kissé leereszkedően bukaresti, a szerkesztő következetesen nem érti, miért ragaszkodnak a Hargita megyei identitáshoz a helybeliek, amikor a Neamţ megyei község, Damuk – amelyhez Háromkút hivatalosan tartozik – román elöljárói nagyon szeretnék ezt a falut is fejleszteni, de hát nem lehet, mert a lakói máshova adóznak.
Háromkúton 59 háztartásban 160 ember lakik, mindannyiuk iratai Hargita megyébe szólnak. Az ok egyszerű: magyarok, ezért – bár tudnak románul – szívesebben intézik ügyes-bajos dolgaikat olyan hivatalokban, ahol az anyanyelvükön értekezhetnek. Ami természetes és normális.
A helybeliek elmondták: ők biza nem hajlandóak Neamţ megyéhez tartozni, továbbra is hargitaiak maradnának, hiába győzködi őket Damuk önkormányzata, illetve Neamţ megye prefektúrája.
Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetet hivatalosítsák, és Háromkút visszatérjen Erdélybe, kormányrendelet szükséges. Addig Hargita és Neamţ megye prefektúrája egyeztet, és megpróbál megoldást találni.