A történelemhamisítás eszközei: a kenyérmezei emlékmű

Szászvárostól nem messze, valahol Alkenyér mellett került sor Erdély hadseregeinek legnagyobb győzelmére az oszmánok ellen. Kenyérmezőn vált legendássá Corvin Mátyás híres kapitánya, Kinizsi Pál.

Az erdélyi hadsereg által aratott győzelem emlékére az alkenyéri állomáson állított emlékmű a Nicolae Iorga által a Román Királyi Ház utasítására végrehajtott történelemhamisítás egyik első kísérletére.

A magyarok, szászok, székelyek és románok győzelme

„A kenyérmezei győzelem nemcsak azért jelentős, mert ősi győzelmünkről tanúskodik, hanem különösen azért, ahogy ismertté tette, hogy csak az ország három nemzetének – magyarok, szászok és románok – közös erejével sikerült elérni a törökökkel szembeni ragyogó győzelmeket”, írta 1862-ben, Kolozsváron Nagy Lipót az emlékmű megépítésének engedélyezése melletti érvelésében… Nagy Lipót szászvárosi erdélyi értelmiségi volt és elsősorban az ő érdeme ennek a szobornak a felállítása az 1848–1849-es polgárháború alatt megsemmisített 1820-as emlékmű helyén. Az emlékmű talapzatán elhelyezett emléktáblán magyar nyelvű felirat szerepelt, a következő szöveggel: „Kenyérmező Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi bán magyar vezérek nagy győzedelme az országdúló törökön 1479. okt. 13-án Hunyadi Mátyás király dicső uralkodása alatt, 8000 hazafi mellet 30 000 ellenség maradott a csatatéren. Magyar, székely, szász és oláh együt védelmezte a közös hazát. Az emlék költségeit kegyeletes utódoktól gyűjtötte dr. Miksa György. A felállítást intézték: Hunyad megye hatósága, s a megyei történelmi társaság 1886-ban I. Ferencz Jószef király áldásos uralkodása idejében. „Dicső múlt fénye ragyogjon át boldog jövendőbe!” (Az eredeti szövegben az idézet románul és magyarul is szerepel, a magyar szövegben levő elírásokat kijavítottuk – a szerk.).

Hogyan írják át a történelmet a „felszabadítók”

A Kinizsi Pál/Pavel Chinezu (nevét Kinizsiről, nem a kenézről kapta)/Paulo de Kynys és az 1479-es csata emlékére állított emlékmű 1889-ben készült. Az avatáson az osztrák-magyar állam hivatalosságain kívül a lutheránus püspök és a falubeli ortodox pap is beszédet mondott. 1929-ben, Nicolae Iorga gondos odafigyelése kíséretében román nyelvűre cserélték a szobor talapzatán szereplő magyar feliratot.

„Állíttatott a Báthory István (az eredeti szövegben: „Ştefan Bathori” – a szerk.) fejedelem vezetése alatt álló erdélyi seregek által a törökök felett a kenyérmezei csatában 1479. október 13-án, a román hős, a temesi ispán, Kinizsi Pál (az eredeti szövegben: „Paul Chinezu” – a szerk.) segítségével aratott győzelem emlékére, aki a döntő pillanatban a harcmezőre megérkezve, rendkívüli vitézségével lelket öntött az elfáradt erdélyi harcosokba, elősegítette teljes győzelmüket és fél évszázadra megmentette Erdélyt a török uralom veszélyétől.”

Nem is lenne semmi gond, ha tiszteletben tartották volna a történelmi igazságot, mert a nevetségességet súrolja azt írni, hogy Kinizsi Pál román hős, állítja Cristian Ioan Popa történész. „Magyarok, szászok vagy románok, mindnyájan elfelejtették, hogy az elődök iránti tiszteletet tettekben is ki kell mutatni, nemcsak szándékokban. És

egy hasznos kezdeti lépés lenne az erdélyi középkor hőseiről szóló közös megemlékezések hagyományának helyreállítása.

A Hunyadi János gyulafehérvári sírjára helyezett, Magyarország zászlóját, illetve a Kinizsi Pál alkenyéri mellszobrát hordozó emlékműhöz támasztott román zászlót viselő koszorúk azt jelképezhetnék, hogy – bár az őket megbecsülőkkel ellentétes etnikumokhoz tartoznak, az utódok vállalják őket, de igényt is tartanak rájuk oly módon, mely ma nemcsak az írott történelmen, hanem a nemzetiségen is túlmutat”, teszi hozzá Cristian Ioan Popa történész.

A románul Câmpul Pâinii-nek, magyarul Kenyérmezőnek, németül Brodfeldnek, törökül Ekmekoltağinak nevezett terület Erdély délnyugati részén, Szászváros és Alkenyér között, a Maros folyó közelében található. Kudzsir a legfontosabb település. A (románul – a szerk.) Cugirnak nevezett folyó magyar neve Kenyér, ebből származik a Kenyérmező elnevezés. A térség délen a Kudzsiri-havasokkal, északon a Marossal, nyugaton a jelenlegi Hunyad megyével, keleten pedig a Sebes folyóval határos. A középkorban a térség lakossága zömmel szászokból állt, mára a románok kerültek többségbe.