A poloskájával együtt bukjon a belügyminiszter is

A kinevezése óta eltelt időszakban felhalmozódott összes többi okot félretéve az, ahogy az állítólag a saját lakásában talált lehallgatómikrofon botrányát kezelte, véleményem szerint több mint elégséges ok arra, hogy Carmen Dan asszony sürgősen távozzon a belügyminisztérium éléről, 

mert vagy felkavaróan alkalmatlan, vagy súlyosan rosszhiszemű.

Induljunk ki abból a feltevésből, hogy Dan asszony jóhiszemű, és valóban rábukkant egy rejtett mikrofonra a lakásában. Mit tesz egy ilyen helyzetben egy igazi profi? Békén hagyja, amennyire lehet az eredeti helyén és állapotában, és gyorsan riadóztatja a DIPI-t, a belügyminisztérium titkosszolgálatát, mert úgy hiszem, hogy első körben nem a mikrofon gyártási éve a létfontosságú információ, mint inkább annak kiderítése, hogy törvénysértő módon szerelték-e be, ami néhány perc alatt tisztázható lett volna az engedélyek ellenőrzésével, és ha törvénysértő, akkor ki szerelte be.

Alapvető eljárás annak ellenőrzése, hogy hova vezet a mikrofonból a jel. Mert ha ez nem is vezet el a tett elkövetőjéhez, jó nyomokkal szolgálhat a poloskaültető személyéről. De csak akkor, természetesen, ha mindezt csendben teszik.

Amikor Kövesi asszony azt gyanította, hogy ilyen művelet célpontja, akkor nem kürtölte tele a sajtót, hanem az állam intézményeit riadóztatta, melyek tették a dolgukat, az első hivatalos információk pedig azután jelentek meg, hogy már bilincsbe verték a fő gyanúsítottakat.

Mit tett ezzel szemben Dan miniszter asszony? Kiállt a sajtó elé siránkozni, 

és implicit módon riadót is fújt. Az egész ország értesülhetett a miniszterasszony „tragédiájáról”, így a mikrofont elhelyező személy is megtudhatta, hogy a berendezést megtalálták, tehát gyorsan el kell tüntetnie minden nyomot és kapcsolatot. Vagyis Dan asszony sivalkodása remekül csökkentette az esélyeket arra, hogy kiderüljön, ki kémkedik a belügyminiszter, azaz CSAT (Legfelsőbb Védelmi Tanács – a ford.) egyik tagja után.

Tehát amennyiben jóhiszemű volt, a miniszterasszony saját hozzá nem értésénél is rosszabbat bizonyított, mert csak egy picit kell józannak és közepesen intelligensnek lenned, hogy hagyd a profikat csendben dolgozni.

De nem tudom elhinni, hogy Dan asszony – magyarán – hülye. 

Még egy gyanúsítással sem sérthetem meg ennyire. És akkor már csak a másik lehetőség marad. Az, hogy Dan asszony nem valódi kémkedés áldozata volt, hanem szerepet játszott egy áldozatkreáló filmben, amely – nem tartom kizártnak – éppen a Black Cube-botrányból ihletődött. A PSD amúgy is a „párhuzamos állammal” folytat ádáz küzdelmet.

Ahogy azt egy nagyon szemfüles céhtársam megjegyezte, nagyon is elképzelhető, hogy Dan asszony ennek a vizsgálatnak a kiprovokálásával akarta ellenőrizni, hogy alanya-e valamilyen megfigyelési megbízásnak.

De miközben egy háziasszony nyugodtan mesélhet bármiről a szomszédasszonyoknak egy kávé mellett, akik vagy hisznek neki, vagy nem, nem hiszem, hogy egy miniszter megengedhetné magának, hogy alkalmatlanságból vagy rosszhiszeműségből ilyen botrányt robbantson ki a közéletben, amely nagy bizalmatlanságot kelthet a polgárokban az állami intézmények, elsősorban a belügyminisztérium hatékonyságában.

Bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy vajon ő mennyire van biztonságban, ha bemehet valaki a belügyminiszter lakásába, gond nélkül elhelyezhet ott egy mikrofont, és több hét után sem fogják el.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.