Katalónia modellje: egy szertefoszlott magyar álom

Marc Gafarot i Monjó, az Európai Katalán Demokrata Párt külpolitikai osztályának koordinátora 2017. november 8-án, Kolozsváron a sajtónak nyilatkozott a közismert spanyolországi régió, Katalónia mostani helyzetéről, mely a 2017. október 1-i népszavazás nyomán megpróbálta egyoldalúan kikiáltani Madriddal szembeni függetlenségét.

Marc Gafarot i Monjó – véletlenül, vagy sem – az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári szervezetének egyik helyiségében tartotta sajtókonferenciáját, mely entitás a Katalónia függetlenségéért tartott népszavazás elindításakor nyíltan e régió Madridtól való végleges elszakadása mellett foglalt állást. Marc Gafarot i Monjó úr, különben, a sajtókonferencia során nem átallotta kijelenteni, hogy

az erdélyi magyar kisebbség autonómiájának híve, és a magyarok törekvéseinek támogatására biztatta az ország e régiójában élő románokat.

Sőt, arra hivatkozott, hogy Erdély autonómiája beleillik az Európai Unió elképzelésébe, holott néhány perccel később ugyanez a Marc Gafarot i Monjó amiatt bírálta az Európai Uniót, mert nem avatkozott be a spanyol hatóságok által az október 1-i népszavazás során elkövetett erőszakos cselekmények leállítása érdekében. A spanyol (az elírás az eredeti szövegnek megfelelő – a szerk.) hivatalosság fasiszta viselkedéssel, az Erdoğan-rezsim által jelenleg Törökországban végrehajtottakhoz hasonló megtorlásokkal, de polgárjogok megsértésével és áthágásával is megvádolta Kolozsvárról Madridot.

Marc Gafarot i Monjó úrnak Madrid kétségbeesett próbálkozásaival szembeni, többé-kevésbé helyes állásfoglalásain túlmenően, melyekkel ez utóbbi meg akarja akadályozni saját területe egyik darabjának elszakadását, sokkal érdekesebbnek találjuk a fő magyar pártok katalán kérdésben és Marc Gafarot i Monjó úr 2017. november 8-i beszédével kapcsolatosan mutatott ingadozó és néhol az abszurdot és a jó ízlést súroló viselkedését.

Erdélyi Magyar Néppárt, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács

Az igaz, hogy a kolozsvári sajtókonferenciájára a spanyol (ismét – a szerk.) politikust nem kísérte el az EMNP egyetlen politikusa sem, de ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Szilágyi Zsolt által vezetett entitás, melynek Tőkés László fideszes európai parlamenti képviselő a szellemi atyja, biztosította a sajtókonferencia logisztikáját, teljes mértékben egyetértve a katalán vezető által hirdetett aspektusokkal. (Nyilvánvalóan mind Erdély autonómiájával, mind Madrid fasiszta gyakorlatokkal való vádolásával is.) Az EMNP vezetői egyetlen pillanatig sem rejtették véka alá a katalán tartomány függetlenségének támogatását, ennek bizonyítéka a politikai entitás vezetősége által a testvérszervezettel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal közös 2017. október 4-i közleménye, melyben szolidaritást vállalnak a katalán nép sorsával. Ld. itt.

Az EMNP-EMNT és a katalánok közötti barátság már régóta tart, a két struktúra vezetői számos alkalommal vettek részt közösen olyan akciókban, melyekben

székelyföld (kisbetűvel írja a szerző – a szerk.) autonómiáját követelték, vagy a magyarság elleni abúzusokkal vádolták Bukarestet.

Sokatmondók, például, azok az autonómiapárti nyilatkozatok, melyeket az SZNT és az EMNP képviselői Marc Gafarot i Monjó úr jelenlétében tettek 2016. március 10-én, Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napja alkalmából.

Úgy tűnik, hogy az EMNP-s kollégákhoz hasonlóan az SZNT tagjai is szívvel-lélekkel a katalán nép függetlensége mellett állnak, amit az is bizonyít, hogy az utóbbi időszakban végrehajtott akcióik során mindig szerepelnek katalán zászlók is, ezzel fejezve ki szolidaritásukat a függetlenségi harc miatti szenvedéssel. Ezen kívül nem átallnak minden alkalommal hangot adni a katalán testvérek függetlenségi harca melletti támogatásuknak.

Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége

Ahogy az általában lenni szokott, a dolgok – látszólag – árnyaltabbá válnak, ha a romániai magyarok fő szervezete kerül szóba. Az RMDSZ-es vezetők nagy többsége azt hangoztatja, hogy Katalónia függetlensége nem követendő példa a magyarság területi autonómiája számára. Az RMDSZ olyan parlamenti képviselői, mint Kelemen Hunor és Korodi Attila, de Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád is azt állította októberben és novemberben a nyilvánosság előtt, hogy teljesen elhatárolódnak az ilyenfajta cselekedetektől. Ld. itt.

Az viszont nagyon érdekes, hogy ezek az RMDSZ-es vezetők néhány éve még Katalónia közigazgatási modelljét támogatták és azt hangoztatták, hogy az, ahogy az ebben az országban (így fogalmaz a szerző, na – a szerk.) élő lakosság Madridhoz viszonyul, követendő modellként szolgál székelyföld (ismét – a szerk.) autonómiájának támogatói számára.

Ilyenfajta nyilatkozatokat írhatunk, például,

az RMDSZ-elnök, Kelemen Hunor rovására, aki 2014-ben azt állította, hogy Erdélybe kell hoznunk Katalóniát.

Ugyanilyen érdekes, hogy az RMDSZ számos vezetője, akik most visszavonják azt az állítást, hogy a katalán modell ihletforrás lehet székelyföld (ismét – a szerk.) számára, a Székely Szabadság Napja heves támogatói voltak, melynek keretében az SZNT március 10-én menetelést szervezett Marosvásárhelyen székelyföld (ismét – a szerk.) autonómiája mellett, és melyen Marc Gafarot i Monjó úr azt magyarázta, hogy mennyire kedvező Spanyolországnak és a katalánoknak a régió által elnyert autonómia. Úgy tűnik, hogy Kelemen Hunor, Korodi Attila vagy Antal Árpád urak most – különböző okok miatt – úgy vélik, törölni kell a listáról a katalán modellt, mert az Európában már eladhatatlan. Apropó, a Marc Gafarot i Monjó sajtótájékoztatóján megjelent újságírók között az a szóbeszéd keringett, hogy Antal Árpád úr, az RMDSZ más vezetőivel együtt pont akkor volt Barcelonában, amikor a katalánok a függetlenségi népszavazásukat tartották. Meggyőződésünk, hogy ha ez igaz, akkor az ő, valamint az RMDSZ más vezetői jelenlétének semmi köze sem volt a függetlenségi népszavazáshoz, hanem csak spanyol tengerparti élményekkel lazítottak. És abban is biztosak vagyunk, hogy ha ez igaz, akkor Kelemen Hunor úr sem tudott a látogatásukról, mert – nyilvánvalóan – ártatlan egybeesés egyes RMDSZ-es vezetők Barcelonában tartózkodása pont azon a napon, amikor rendfenntartó erők és függetlenségpárti tüntetők csaptak össze a város utcáin, mindkét oldal a saját eszméjét követve. Valószínűleg ugyanarról a véletlen egybeesésről van szó, amivel Bukarest utcáin találkoztunk 1989 decemberében, amikor számos orosz turista volt a fővárosban, hogy a város téli arcát csodálják… (egyike az azóta sem bizonyított összeesküvés-elméleteknek – a szerk.)

E tekintetben úgy gondoljuk, hogy azok az EMNP-, SZNT- és EMNT-vezetők viselkednek bölcsebben, akik

nyíltan elismerik, hogy a katalánok függetlenségi törekvése olyan célkitűzés, melyet támogatni kell

és melyet – valószínűleg – Erdélyben, vagy legalábbis székelyföldön (ismét – a szerk.) is sikeresen alkalmazni lehet. (Nyilvánvalóan a területi autonómia megszerzése és annak megtapasztalása után, hogy ez egyes Kovászna és Hargita megyei magyar politikusok számára még mindig nem elegendő.) Az RMDSZ ingadozó viselkedése újra csak azt bizonyítja, hogy e politikai szervezet vezetői sokkal inkább ahhoz szoktak hozzá, hogy ma letagadjanak egy tegnap még hevesen támogatott dolgot, ami már semmilyen további kommentárt sem igényel…

Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a katalán függetlenségi modell, az az eltökéltség, mellyel ezek az emberek a Madridtól való elszakadást hangoztatják néhány évvel azután, hogy széles körű autonómiai hatásköröket szereztek, egy kicsit elrontotta a hazai magyar politikusok számításait, akik hirtelen fegyvertelenül találták magukat a kegyetlen igazság és azon paradigma előtt, mely szerint, ha egy állam megadja a területi autonómiát, akkor

ugyanannak az államnak néhány év múlva arra kell számítani, hogy még többet fel kell adnia a szuverenitásából, egészen az e terület feletti ellenőrzés teljes elvesztéséig.

Ez történik most Katalóniában, hasonló a helyzet Dél-Tirolban (Olaszország), ahol egyesek a régió függetlenségét kérik néhány évtizeddel azután, hogy erőszakos eszközökkel megszerezték az autonómiát. A sors iróniája, hogy az RMDSZ által a területi autonómiával kapcsolatosan kidolgozott, állítólagosan törvényhozási fő dokumentum (a romániai székelyföld különleges jogállása) éppen Dél-Tirol autonómia-modelljéből ihletődött (vagy egyenesen azt másolta le). Ha ez a régió néhány év múlva leválik Olaszországról, akkor ugyanezek az RMDSZ-es vezetők valószínűleg tagadni fogják, hogy bármikor is együttműködtek volna a dél-tiroliakkal, vagy – akárcsak néhány másodpercig is – úgy vélték volna, hogy ez az autonómiamodell akár Kovászna és Hargita megyékre is ráillene.

Valószínűleg az ebben a szindrómában szenvedő más európai régiók is ebbe a helyzetbe kerülnek majd. Oroszország nem hiába javasolta az ukrajnai etnikumok közötti konfliktusra megoldásként ennek az országnak a föderalizálását és fokozott autonómia biztosítását a zöld emberkék által ellenőrzött területeknek. A moldovai Transznisztria helyzetét nem is említve, ahol egyre gyakrabban beszélnek a leválás szükségességéről. És akkor Kelemen Hunor, Szilágyi Zsolt, Tőkés László és Izsák Balázs urak!

Miért próbáljátok azt állítani, hogy nem a katalán, a függetlenségi modellt akarjátok alkalmazni székelyföldön (ismét – a szerk.)?

Véleményünk szerint nagyon is ezt akarjátok, ezt szeretnétek megvalósítani Kovászna és Hargita megyékben, ahogy ti magatok is állítottátok számos alkalommal, de attól féltek, hogy ennek nyílt beismerése ártana az érdekeiteknek az Európai Unió szintjén és – esetleg – az AEÁ előtt is… Itt nem volt időnk és helyünk kitérni Magyarország érdekeire is, mely több millió euróval támogatja az RMDSZ, az EMNP és az EMNT tevékenységét és mely két hónapja folyamatosan azt állítja, hogy a katalóniai helyzet Spanyolország belügye… tegnap viszont még azt állította, hogy a katalán modellt kellene alkalmazni a diaszpóra magyarok által lakott területein is. A romániai magyar politikusok óvatos viselkedése valószínűleg nem idegen Budapestnek ettől az óvatos viselkedésétől… vagy újra csak egy ártatlan egybeesésről van szó…

Az alcímeket a szerkesztőség adta.