A kurd függetlenségi népszavazás: lehetséges fejlemények

A kurd nép függetlenségi törekvései elérték történelmi csúcspontjukat, annál is inkább, mert a kurd katonai erők, a pesmergák nagyon fontos szerepet játszottak a Daesh terrorista szervezet elleni harcban.

Bár a kurd nemzet több államban szétszórva – Iránban, Törökországban, Irakban és Szíriában – él és kicsi az esélye annak, hogy egyesülhetnek az általuk az említett országokban lakott területek, az iraki Kurdisztán függetlenségéről szóló népszavazás különféle regionális szintű gondokat vet fel a térségbeli állami szereplők ellenkezése miatt.

Elsősorban Irak hatóságai mutatnak mélységes felháborodást

amiatt, hogy a kurdok függetlenedni akarnak Bagdadtól. Mind az iraki kormányfő, Haider al-Abadi, mind más bagdadi hivatalosságok alkotmánysértőnek minősítették a lépést és a szavazás megsemmisítésére biztatták Erbílt.

Bagdad „keményvonalas” válaszai közé számít az is, hogy megtiltották a kurd régióba irányuló és onnan kiinduló repüléseket, valamint lezárták a szárazföldi határokat.

A Közel-Keleten befolyásos, a Daesh elleni harcban résztvevő Irán egyre erősebb koalíciót alkot az iraki központi hatóságokkal, hogy elrettentsék a kurdok térségbeli tendenciáit: hadgyakorlatokat szerveznek és szoros kommunikációs csatornákat tartanak fenn. Másrészről

Törökország ugyanilyen mértékben ellenzi a határainál lévő iraki kurd lakosság tendenciáit,

tekintettel arra, hogy Ankara már évtizedek óta kurd lázadással szembesül az ország délkeleti részén. Erdogan csatlakozott a kurdokat elszigetelő lépésekhez, megengedve az iraki hadseregnek, hogy török területen tartózkodjon az észak-iraki határ közelében. Ezen kívül Teherán és Ankara tandemben utasítják el a kurdok népszavazását és működnek együtt a kérdés kezelésében. Szíria Walid Muallem külügyminiszteren keresztül jelentette ki, hogy ellenez „bármilyen Irak feldarabolására irányuló eljárást”, annak ellenére, hogy a szíriai kurdok is fontos szerepet játszottak a Daesh elleni háborúban.

Ugyanakkor Izrael nyitottan fogadta a szavazás eredményét, a többi állami entitás elutasítása ellenére, pedig a nyilatkozatok szintjén még az AEÁ is azt állítja, hogy a kurd függetlenségi törekvés elvonja a figyelmet a terrorizmus elleni harcról. Mind Irán, mind Törökország bírálta Izrael álláspontját. Még azzal is a váddal is előálltak, hogy Izrael áll ezen fejlemény mögött és az ő térségbeli érdekeit szolgálja.

Felmerül az a kérdés is, hogy szervezeti szempontból mennyire életképes a kurd állam.

A hatalmat nagyrészt Maszúd Barzani, az autonóm régió vezetője birtokolja, aki közeli rokonain keresztül ellenőrzése alatt tartja az erbíli közigazgatás kulcspozícióit. Ezen kívül a kurd régió cégei, így vagy úgy, de Barzani befolyása alatt állnak. Így aztán felmerül a kérdés: Létezhet demokrácia és harmonikus politikai fejlődés egy új kurd államban?

Barzani több politikai párt által képviselt politikai ellenzéke kérdéseket vet fel azt illetően, hogy a jelenlegi feszült helyzetben milyen határozottan támogatják a politikusok és támogatóik Kurdisztán függetlenségét.

Ugyanakkor a regionális szinten jelentős hatalmak Kurdisztánra gyakorolt hatása is rendkívül fontos. Irán nem fog a határánál elfogadni egy független és az izraeli–amerikai érdekeknek kedvező kurd régiót. Törökországnak újra beleszólása lesz az Erbíl költségvetését meghatározó olajügyletekben, tekintettel arra, hogy az energetikai piacot a török államon áthaladó vezetékeken lehet elérni.

Tekintettel a jelenleg kurd erők által megszállt, olajban és gázban gazdag és az azt ellenőrző bármelyik adminisztráció számára jelentős forrást képviselő kirkuki térség fontosságára, Bagdadnak és Erbílnek újabb oka lesz a vitára.

Ilyen körülmények között a következő fejlemények lehetségesek a térségben:

* Irán a saját előnyére használja ki a kurd ügyet és az iraki központi kormánnyal együtt még jobban elszigeteli Erbílt. Ezek a lépések egyaránt jelenthetnek katonai elrettentést és gazdasági nyomásgyakorlást is.

* Törökország, Irán és Irak blokád alá helyezi a területet, hogy gazdaságilag meggyengítsék a kurd régiót, egészen addig az állapotig, amikor a kurdok már nem lesznek képesek eladni a birtokukban lévő szénhidrogéneket és a térség már semmilyen kereskedelmi tranzitban sem vesz részt.

* A Kurdisztán Régióban tartott népszavazás eredménye és az ottani politikai helyzet, melyet egyes pártok (Mozgalom a Változásért/Gorran, Kurdisztáni Iszlám Csoport, Kurd Hazafias Szövetség) Barzani-adminisztrációval szembeni ellenállása is jellemez, végül a kurd állami törekvés – legalábbis pillanatnyi – befagyasztásához vezet és átfogó tárgyalások kezdődnek Bagdaddal. Az iraki központi kormány feltáró jelleggel használhatná fel az említett politikai frakciókat, hogy nyomást gyakoroljon a Barzani által vezetett erbíli adminisztrációra.

* Az iraki Kurdisztán államként történő elismerése továbbra is gond marad, mert az erbíli hivatalosságok nem indítottak előzetes tárgyalásokat ennek érdekében. Következésképpen a népszavazás, mely eleve nem kötelező jellegű, csak egy halott ügy lenne azon polgárok számára, akik bíztak ennek eredményében. Ez elégedetlenségeket válthat ki, melyeket a függetlenség ellenzői kihasználhatnak és így a kurd államiság gondolati szinten marad.

* Elindítják a függetlenség elismertetését célzó lépéseket, elsősorban Izrael irányába.

Tel-Aviv, a kurdok egyetlen nyílt támogatója lehetne a kurd területet elismerő első állam.

* Bagdadnak és Erbílnek sikerül megállapodásra jutniuk és új alkotmányos rendelkezéseket dolgoznak ki, melyek révén mindkét entitás részt vesz az iraki állam irányításában, kölcsönös előnyöket nyújtva egymásnak, ami végül a szomszédos országok, Törökország és Irán számára is kedvező.

* Összecsapások robbanhatnak ki Bagdad és Erbíl között Kirkuk térség ellenőrzése kapcsán, mely gazdaságilag rendkívül fontos bárki számára, aki ellenőrzése alatt tartja, ez pedig egy olyan elhúzódó harc feltételeit teremti meg, mely az egész iraki térség számára hátrányos lenne.

* A szíriai kurdok katonai sikerei kapcsán felmerülhet Rojava régió (Északkelet-Szíria) Iraki Kurdisztánhoz való csatolásának igénye, ami még tovább bonyolítaná a térségbeli helyzetet Ankara és Teherán, de főleg a saját területi egységét megőrizni akaró szíriai kormány reakciója miatt.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.