A kormányzásért könyököl az RMDSZ?

Kétségtelenül kérdéseket vet fel, ha a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) hirtelen késznek mondja magát bevonni az RMDSZ-t a kormányba, amikor látszólag semmi sem kérdőjelezi meg a koalíció stabilitását, amikor Liviu Dragnea lépten-nyomon a választással elért „masszív többséggel” dicsekszik, az ellenzék pedig mintha nem is létezne.

Ilyen körülmények között számomra nehéz megmondani, hogy valóban a PSD csábítgatja az RMDSZ-t, vagy ellenkezőleg, ez utóbbi könyököl, mert úgy hiszi, hogy most kapás van és lenne miről alkudozni.

Egyelőre azt látom, hogy

a bejelentést egyedül Dragnea tette a PSD+ALDE koalíció nevében.

Tăriceanut az utóbbi időben nem hallottam erről beszélni és nehéz kideríteni, arra készül-e, hogy a következő napokban megtegye, vagy tényleg vannak fenntartásai.

Sokkal inkább az az érzésem, hogy diplomatikusan kifarolgat a helyzetből, tekintettel arra, hogy nem vett részt az RMDSZ legutóbbi kongresszusán, de küldött egy – eléggé dormálisan udvarias – üzenetet: „… Emlékszem az RMDSZ-szel meglévő gyümölcsöző együttműködésemre, amikor miniszterelnök voltam. Ez egyaránt hasznos együttműködés volt a román társadalom és a magyar közösség számára…”

Persze, amikor a politikában szép szavakat hallunk, felmerül a kérdés, hogy vajon mi rejtőzik mögöttük és semmi kétségem, hogy Tăriceanu úrban a mesterien forgatott szavak mögött pragmatikus kérdések merülnek fel. Minek kell Dragneának a társulás az RMDSZ-szel? Már nem jó neki, ha csak az ALDE-val (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) működik együtt? Nincs abszolút többsége? Nem tud elfogadtatni és eldönteni bármit, ami megfordul a fejében?

A Szenátus elnöke számára az a legrosszabb forgatókönyv, ha Dragneának esetleg az fordult meg a fejében, hogy

megszabadul az ALDE-től, a liberálisok bérencétől,

mely képes belerondítani a szociáldemokraták balos politikai imázsába.

Ennél jobb, Tăriceanu esetleges félelmeit csillapítani képes forgatókönyv lenne az, ha valóban egy stabil PSD+ALDE+RMDSZ koalíció lenne a cél, melynek lennének bizonyos előnyei, melyeket valószínűleg maga Dragnea is számba vett:

Az első a jobboldali ellenzék szétzúzása, a mindenkori összes szociáldemokrata aranyálma, a kommunistákat is beleértve. Fontos lépés lenne, ha nem is az egypártrendszer felé, amilyen Ceauşescu idejében volt, de legalább az egyszövetségi, egyfajta struccteve által vezetett állam felé. Dragneával az élen, természetesen.

A második előny a parlamenti többség növelése lenne, ami mellett már semmiért sem kell izgulni, ha új törvényeket akarnak keresztülvinni és úgy akarják meghunyászkodásra kényszeríteni az ellenfelet, ahogy csak szeretnék.

A harmadik előny Dragnea számára az lenne, hogy egy esetleges PSD+ALDE+RMDSZ szövetség lehetővé teszi az első számára,

hogy bármikor megszabaduljon az utóbbi kettő valamelyikétől – bármelyik legyen is az.

Ezzel kénye-kedve szerint kijátszhatja a partnereit, mindegyiket rákényszerítve arra, hogy szófogadóan a helyén üljön.

Ellenkező esetben Tăriceanu a szenátusi elnöki tisztséget kockáztatja, az RMDSZ pedig elveszíthetné az összes etnikai kritériumok alapján szerzett előnyeit, azokat, melyekért úgy tűnik, hogy most éppen könyököl.

A negyedik előny külpolitikai lenne. Romániát mindig is nagyra értékelték a nemzeti kisebbségek iránti toleráns politikája miatt és számon tartották, hogy az RMDSZ kimaradt a PSD-s kormányokból. Egy RMDSZ-szel létrehozott koalíció azt sugallná az európaiaknak, hogy íme, Dragnea valamivel európaibb Pontánál.

Véleményem szerint egy új koalíció, még ha háromtagú lenne is, továbbra is aggasztó lenne az ALDE számára. Dragnea korábban nem mindig viselkedett jóindulatúan Tăriceanuval, de a választás utáni körülmények akarva-akaratlanul közelebb hozták őket egymáshoz.

Bár jelenleg még néha megemlíti a sajtó előtt, hogy „konzultálni fogok Tăriceanu úrral és együtt hozunk majd döntést”, azt hiszem, alig várja az alkalmat, hogy már ne kelljen senkivel sem konzultálnia, és egyedül dönthessen. Nem tudom, hogy miért, de nekem

úgy tűnik, Dragnea úr nem szereti az „együtt” szót.

De a PSD+ALDE+RMDSZ felállás egyelőre csak terv. A felek kölcsönösen méregetik egymást, az RMDSZ pedig már a koalíció asztalára tett egy határozattervezetet, melyben kölcsönös engedmények elfogadását kéri.

Tekintettel arra, hogy sem a PSD, sem az ALDE nem tette közzé a saját határozattervezetét, egyértelmű, hogy az RMDSZ-es tervezet lesz a vita alapja. Ez a gyorsan ébredő előnye.

Ilyen körülmények között nem világos számomra, hogy a PSD csalogatja-e be az RMDSZ-t a kormányba, ahogy azt Dragnea úr mondta, vagy ellenkezőleg, az RMDSZ furakodik előre és könyököl azért, hogy bevonják akkor, amikor – véletlenül – éppen kidolgozta az együttműködés tervezetét.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.