Kolozsvár–Bukarest: 1-0. Folytatjuk, vagy lecseréljük a polgármestert?

Ezen a világon minden országnak akkor megy jól a sora, ha jól működnek a gazdasági motorjai. Ezek a motorok a városok, Románia pedig nem képez kivételt e szabály alól. És mégis mi a magyarázata annak, hogy egyes romániai városok fejlődnek, míg mások egy helyben topognak, vagy éppenséggel visszafejlődnek?

A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem és a Világbank néhány napja bemutattak egy tanulmányt, mely szerint a románok 15 százaléka Kolozsvárra költözne az ottani életminőség miatt, ez a város lévén a legvonzóbb „másodlagos város” is Romániában. Egy héttel korábban egy másik közzétett tanulmány szerint,

évente nagyjából 10.000 ember telepedik le Kolozsváron és csak 1.900 távozik,

míg Bukarestben a beérkező csaknem 35.000 ember majdnem fele aztán más településre távozik.

Hasonlóképpen a városok egyik életminőség szerinti világrangsorában Kolozsvár 2017-ben a 70. helyen található, olyan városokat előzve meg, mint Los Angeles, Stockholm vagy Dublin. Érdekes, hogy ebben a rangsorban Temesvár (83.) és Jászvásár (Iaşi) (104.) a következő városok, melyeket jelentős lemaradással követ Bukarest (csak a 128. helyen).

Miről árulkodnak ezek az adatok és mivel magyarázható Kolozsvár vonzereje? Nem elég, hogy egy város „gazdag” legyen, vagyis sokat termeljen. Ha nem kínál a lakóinak magas szintű életminőséget, akkor elveszti vonzerejét. Tekintettel arra, hogy a városok között már globális és elkeseredett versengés zajlik a befektetésekért és emberekért,

egy nem vonzó város közép- és hosszú távon gazdasági szempontból halott várost jelent.

A Marcel Ionescu-Heroiu által vezetett román szakértőkből álló csapat által készített világbanki tanulmány azt mutatja, hogy Kolozsvár Bukaresttel szembeni vonzereje az életminőség növelését szolgáló okos lépések megtételével kapcsolatos. Ez bizonyul az emberek által számításba vett döntő kritériumnak, amikor kiválasztják, hol szeretnének élni és dolgozni, és ez kritérium még a bérszínvonalnál is fontosabb.

Ez megerősíti a Külföldi Román Hallgatók Ligája (LSRS) által az évek során végzett tanulmányok állításait, melyek szerint azok a tényezők, melyek miatt a fiatal végzősök úgy döntenek, hogy nem térnek vissza, a tisztességes életfeltételekkel (oktatás, egészségügy, infrastruktúra, átlátható és tisztességes közszolgáltatások, feddhetetlenség és így tovább) kapcsolatosak, nem a nyugatinál jóval alacsonyabb bérszínvonallal.

Kolozsvár növekedése a városi rendszerek fejlődési mintáinak is természetes következménye.

Egy sor 2013–2014-es tanulmányban, melyeket Marcel Ionescu-Heroiuval együtt koordináltam, rámutattam arra, hogy a romániai városi rendszer a tervgazdaság évtizedei után továbbra is kiegyensúlyozatlan maradt. Azoknak az országoknak a többségében, ahol a növekedés szervesen, szabadpiaci körülmények között zajlott, gyakorlatilag egységes a városok demográfiai megoszlása. Ezt a jelenséget Zipf-törvénynek, vagy Rang-Dimenzió Szabálynak is nevezik, mely szerint egy 1. rangú város után 1-2, nagyjából fele akkora népességű város következik, majd jön 2-3 harmadrangú, vagyis harmadannyi lakosú és így tovább.

Egy sor tendencia már 2013 óta azt mutatta, hogy az öt nagyjából egyforma nagyságú városból (Temesvár, Kolozsvár, Konstanca, Craiova és Jászvásár) Kolozsvár és Temesvár a legesélyesebbek arra, hogy 2. rangú várossá „lépjenek előre a rangsorban”. Ennek részben az is az oka, hogy közel vannak a nyugati határhoz és ugyanakkor elfogadható távolságra Bukaresttől, ami lehetővé teszi számukra a fővárostól független gazdasági terjeszkedést. Már 2013-ban is

Kolozsváron volt a legkisebb lakosságcsökkenés az összes fejlődési pólus közül,

és Temesvárral osztozott a vezető helyeken a munkahelyek, az átlagbérek, a magas bérű alkalmazottak száma és a munkahelyeket teremtő alkalmazottak száma terén. Sőt, Kolozsvárnak Temesvárral szemben volt és megmaradt egy nagy hozzáadott értékű szolgáltatásokon (pl. IT) alapuló gazdasági profilból származó előnye, szemben az iparon (pl. autógyártáson) alapuló gazdasággal.

A fentebb ismertetett tanulmányokból kiemelhető másik elem az, hogy Kolozsvár a pozitív természetes szaporulatú kevés urbánus övezet egyike: a fiatalok nemcsak a városban maradnak tanulmányaik befejezése után, hanem családot is alapítanak. Tekintettel arra, hogy Bukarest elöregszik, az ország nyugati felén lévő más városokkal szemben is kezd majd egyre kevésbé versenyképes lenni, például Nagyváraddal szemben, hiszen a SMIS adatai szerint a 2012–2016-os időszakban ez a város hívta le a legtöbb pénzt európai projektekre. Megemlítendő még Gyulafehérvár is, mely a lakosság számához viszonyítva a legtöbb vissza nem térítendő támogatást hívta le, és aki rég nem járt arra, az jól teszi, ha a helyszínen nézi meg, hova juthat Románia, ha megfelelő emberek vannak megfelelő helyen.

Tehát, marad a kérdés: mindezek az eredmények

az erdélyi városok sikereiből vagy a főváros kudarcából származnak?

Mit csinál jól Kolozsvár és hol hibázik Bukarest? A választ, minden bizonnyal, a döntéshozó tényezőben kell keresni: it’s the politics, stupid.

A kolozsvári városvezetés egy olyan smart city stratégia megvalósítását tervezi, mellyel mobil megoldásokat kínálnak a polgároknak különféle ügyek elintézésére, mint például a szenzoros parkolóhely-keresés. Ezen kívül az UNTOLD Európa legjobb fesztiválja lett, 23 millió eurós bevételt hozva Kolozsvárnak és 30.000 külföldi turistát vonzva, egy brit hatóságok által készített tanulmány nyomán pedig Kolozsvár lett Európában a külföldiekkel legbarátságosabb város.

Ugyanakkor Bukarest a „legszebb erkély” típusú, (175.000 euró értékű) elektromos nyulas és húsvéti díszvilágításos projektekkel büszkélkedik, vagy a Nagy Miccs Fesztivállal. Miközben a várost a forgalom és a környezetszennyezés fojtogatja: a világ legzsúfoltabb városainak rangsorában az ötödik, az Európai Unió legszennyezettebb fővárosai között pedig a harmadik. Ennek ellenére egy óriási forrásokkal rendelkező városról beszélünk, jóval nagyobbakkal, mint számos európai főváros, melyekkel versenyeznie kell. A vásárlóerőhöz viszonyított egy főre eső GDP tekintetében olyan városokat előz meg, mint Berlin, Athén, Róma vagy Madrid. De

Bukarestünk sokkal szennyezettebb, zsúfoltabb és általában véve sokkal rosszabbul néz ki.

Vajon miért? Mert a „tollat a kezükben tartó emberek”, akik óriási költségvetések felett rendelkeznek, egy rakás alkalmatlan politikai svihák, fejlesztési elképzelések és az emberek életminősége iránti érdeklődés nélkül.

Gabriela Firea mandátumának elején öt lépést neveztem meg, melyeket elsődlegeseknek tartottam a főváros fejlődése érdekében: integrált stratégia tervezetének kidolgozása Bukarest fejlesztéséről, a kataszteri munkálatok elindítása a köztulajdon szisztematikus nyilvántartásba vételéhez, a közigazgatás átláthatóvá tétele, teljes és nyilvános belső auditálás lefolytatása és valódi partnerség a magánszektorral. Szomorúan, de meglepődés nélkül állapítom meg, hogy ezek közül egyik sem kezdődött el, sőt, még visszalépések is történtek: a városfejlesztés kaotikus maradt, a Polgármesteri Hivatalnak fogalma sincs, mi van pontosan a tulajdonában, a közérdekű információk továbbra is titkosak és akadályozzák a polgárok hozzáférést ezekhez, a magánszektorral kialakított partnerség helyett megkaptuk a Főpolgármesteri Hivatalhoz rendelt 21 cég létrehozásáról szóló (Fővárosi Tanács által elfogadott) tervezetet.

Ez egy sógorkomaság ízű, kommunista ihletésű kezdeményezés,

mely annak a voluntari-i (Bukarest melletti település  – a szerk.) polgármesteri hivatalnak a mintájára jött létre, amelyet Florentin-Costel Pandele úr (a bukaresti főpolgármester férje – a szerk.) vezet kemény kézzel, miáltal megkettőzik egyes közhasznú vállalatok vagy városházi osztályok tevékenységét, az alkalmazottak pedig megússzák a korrupciós tettek miatti felelősségre vonást. Mindez úgy, hogy a Bukaresti Főpolgármesteri Hivatalnak 860 alkalmazottja és 10 polgármesteri tanácsadója van a város 1,88 millió lakosára és 228 négyzetkilométernyi területére, a berlini hasonló intézmény 207 alkalmazottjával szemben, holott ennek a városnak 3,46 millió lakója van, területe pedig 891,68 négyzetkilométer.

Ez csak néhány azon számtalan okból, melyek miatt Kolozsvár és más városok továbbra is embereket, projekteket és ötleteket halásznak majd el Bukarest elől. De mindenki számára világosnak kell lennie: akkor van jó sora egész Romániának, ha Bukarest is jól él (a főváros és az egyórányi távolságon belül területek generálják a romániai cégek bevételeinek a felét) (A szerző figyelmen kívül hagyja, hogy bizonyos árbevétel felett minden cégnek a bukaresti adóhatósághoz kell bejelentkeznie – a szerk.). A bukarestieknek, ha fontos számukra a jövőjük, nagyobb szerepet kellene vállalniuk. Mi, például, támogatjuk ezt a Gabriela Firea leváltásáról szóló petíciót. Önöket is felkérjük erre. Különben nem nélkülük lesz Bukarest, hanem nélkülünk… és csak a giccs és a cirkusz marad nekünk.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.