A hangulatpárttól a jogállamiság-tagadásig

Teljesen megmagyarázhatatlan az az alacsony érdeklődés, mellyel a bukaresti tájékoztató eszközök két romániai parlamenti párt csúcsszintű összejöveteleit kezelték, amelyekre Kolozsváron és Zilahon került sor a múlt hét végén. Az USR-ről (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) és az RMDSZ-ről, két elméletileg ellenzékben lévő politikai szervezetről van szó, melyek a hétvégén tartották a kongresszusukat.

Azért mondom, hogy elméletileg, mert teljesen más az RMDSZ hatalom irányában általában érdekvezérelten jóindulatú viselkedése. Ebből fakadt az is, hogy Liviu Dragnea úr, a PSD elnöke meghívta őket a kormányba (ezt később cáfolta és csak helyi együttműködést mondott lehetségesnek – a szerk.) és teljesen más az USR-é.

Talán ez lehetett volna az egyik ok, amiért a nagy újságoknak, a romániai tévéknek nagyobb figyelmet kellett volna szentelniük

a továbbra is Nicuşor Dan által vezetett hangulatpárt kolozsvári kongresszusának.

Annál inkább jobban oda kellett volna figyelni arra, hogy mi történik valójában a hajdani USB-ben (Mentsétek meg Bukarestet Szövetség – a szerk.), mely pontosan egy évvel ezelőtt, a bukaresti választáson elért jó eredmény után döntött amellett, hogy országos jellegű párttá, Mentsétek meg Romániát Szövetséggé válik, 2016 decemberében pedig Románia Parlamentjébe is sikerült bejutnia, mivel úgy tűnik, a kezdeti lendületet belső viták és hatalomért folytatott meddő harcok emésztik fel.

Márpedig azon kívül, hogy megtudtuk, Nicuşor Dan úrnak a szavazatok valamivel több mint 60 százalékával sikerült megőriznie a szervezet vezetését, annak ellenére, hogy lapos, meglepetéseket nem tartalmazó beszédet mondott, kolozsvári ellenjelöltjével, Emanuel Ungureanu úrral szöges ellentétben és azt, hogy Cristian Ghinea úr elvesztette az egyik alelnöki tisztség megszerzéséért folytatott versenyt, nem túl sok mindent hallottunk – néhány pletykán kívül – az USR jövőbeni politikai programjáról.

Nicuşor Dan úr bejelentése, mely szerint az általa vezetett párt árnyékkormányt készít elő és elképzelhető, hogy ennek élén Dacian Cioloş volt kormányfő áll majd, nem több egy jó viccnél.

Sokkal érdekesebbnek tűnt, különösen Markó Béla úr beszédére való tekintettel, az RMDSZ zilahi kongresszusa. Ahol megtudtuk, hogy a Szövetség vezetőinek véleménye szerint Bukarest egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy standardokat kényszerítsen a romániai magyarságra (az eredeti szövegnek megfelelően – a szerk.). Még kevésbé kérheti azt, hogy

a magyarok vegyenek részt a Nagy Egyesülés Centenáriumának megünneplésében.

Azon egyszerű okból, hogy a romániai magyaroknak nincs mit ünnepelniük. A Szövetség volt elnökének beszéde iszonyatosan hasonlít a budapesti vezetők diskurzusára, akik tavaly decemberben megtiltották a Bukarestbe akkreditált diplomaták részvételét a Románia Nemzeti Ünnepe alkalmából tartott hivatalos ceremóniákon. Béla úr (az eredeti szövegnek megfelelően – a szerk.) szavai nagyon hasonlítanak egy nagyváradi magyar nyelvű zuglap vezetőségének azon döntésére, hogy semmilyen módon nem számoltak be azokról az ünnepségekről, melyeket Moşoiu tábornok csapatai (I. világháború végi – a szerk.) bevonulásának emlékére szerveztek a városban.

Markó úr állításai alátámasztása érdekében arra hivatkozott, hogy nem teljesült az összes ígéret, melyet rögtön az Egyesülés után tettek a romániai magyar kisebbségnek. De azokra az üldöztetésekre is, melyeknek a magyarság a kommunista diktatúra évtizedei alatt ki volt téve, valamint a Romániában élő magyarok által rögtön 1989 decembere után megfogalmazott egyes kérések nem teljesítésére is.

Nagyon igaz, hogy a Nagy Egyesülés utáni években az akkori ígéretek egy része csak papíron maradt, melyeket a nagy Iuliu Maniu egyik híres szövegében is megismételt. Ugyanilyen igaz az is, hogy

a magyar kisebbséget üldözték a magyar diktatúra idején, de nem jobban vagy nem kevésbé, mint a román többséget.

Senki sem tagadja, például, a Bolyai Tudományegyetem felszámolását, melynek hírét személyesen Nicolae Ceauşescu vitte el, aki – egyes beszámolók szerint – katonai tábornoki egyenruhában érkezett (Kolozsvárra – a szerk.), de az lett volna a becsületes dolog, ha egyes román tannyelvű iskolák és egyetemek felszámolására is emlékeztetnek, amire az ugyanazon Ceauşescu által 1977-ben elrendelt katasztrofális oktatási reformmal került sor.

Nem éppen tisztességesen beszélt Markó úr a romániai magyar kisebbségiek azon nem teljesített óhajáról sem, hogy Marosvásárhelyen legyen egy magyar nyelvű orvosi egyetemük, egyáltalán nem említve, hogy teljesültek-e az akkreditálási elvárások, melyekre egy ilyenfajta intézmény létrehozásához szükség van, vagy sem.

Az RMDSZ volt elnöke csak kelletlenül ismerte el azokat az óriási előrelépéseket,

melyeket Románia a kisebbségi jogok maradéktalan elismerése terén tett. Az egészet a romániai magyarok valóságos ellenállási harcának eredményeként állította be, melynek élén illusztris vezetőik állnak, akik közzé maga Markó úr is tartozott és tartozik most is.

Egyértelmű, hogy mind a politikai pszeudo-nyugdíjas Markó Béla, mind a Szövetség hivatalban lévő vezetői számára csak azok az igazságok léteznek, és csak azokat kell felmutatni, melyek bizonyos örökös litániáknak és panaszkodásoknak megfelelnek és kedvezőek, azokat viszont nem, melyek nem hoznak szavazatokat. És nagyon is lehetséges, hogy a kettős mérce, a kettős standard, az elégedetlenkedések túlzásba vitele érdekvezérelten erősödik majd a következő hetekben és hónapokban.

Annál is inkább, hogy

a vitéz Liviu Dragnea úr egyetlen szavacskával sem tartotta ildomosnak megcáfolni Markó úr állításait.

Vajon túlzás lenne némi többletlojalitást kérnünk Markó úrtól és az RMDSZ hasonlóan gondolkodó és cselekvő vezetőitől azon Állam iránt, melyben élnek és ahol közülük sokan több mint nyereséges ügyleteket folytatnak? Melyek egy része súlyosan sérti az ország törvényeit, megtagadják jogerős ítéletek végrehajtását, mint ahogy azt az az alak megengedi magának, aki még mindig Csíkszereda polgármestere. És amikor rajtakapják őket, akkor ahelyett, hogy férfiasan vállalnák a következményeket, gyáván Budapestre menekülnek. Minden esetben bírva Kelemen Hunor úr beleegyezését és bátorításait, aki ugyanezen a kongresszuson megkérdőjelezte Románia jogállamiságát.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.