Mindenki számára világos, hogy a kolozsvári diákélet egyik sarkalatos pontja a minden ősszel megrendezett gólyabuli, amely mindig kicsit ugyanolyanra sikerül. Elcsépelt fordulattal élve, az idén sem volt ez másképp, vagyis csak félig. A bál tematikája a ma (is) divatos steampunk világ volt, amely megfelelő világítást és hangulatot produkált az egyébként szocreál hangulatában nehezen megváltoztatható Florin Piersic (azaz Köztársaság, vagyis Repcsi) moziban. 

Hét óra tíz perckor sorakozót fújtak a színpadon, és esélyt kaptak a gólyák, hogy megmutassák magukat. Aki nem jártas a steampunk világában, tévesen akár azt is gondolhatná, ez a Csárdáskirálynő egyetemi színjátszócsoport előadása.

Íme a zsűritagok, akik kifejezetten figyeltek a versenyzők anakronisztikusan ipari forradalmi ruháira is.

A CFR, vagyis a román állami vasút garantáltan több elégedett vendéget szállíthatna, ha ilyen kallerekkel, mozdonyvezetőkkel látná el járatait.

A steampunk egyik stílusjegye a titokzatosság. 

Kevésbé ismert motívum a finoman jobbra bólintott cilinder.

Nem szívesen látnánk viszont álmainkban ezt a maszkot.

Kezdődnek a versenyszámok, és hát kerül egy-két váratlan feladat.

Ezt a laptoposat régebb nem láthattuk, de örülünk, hogy bemutatkozott, mert azért van még, amit frissíteni a szokásos versenyszámokon.

Példának okáért a kánkán. 

Valahogy úgy alakul, hogy minden évben, minden gólyabulira kerül egy almás versenyszám.

Ez esetben, az ügyes versenyző a lába közt lógó banánnal kell behokizza az almát a célpontba. Szexuális innuendók nélkül nem lehet gólyabált tartani. A világ összedőlne, ha megpróbálnák mellőzni valahol.

Erdeményhirdetés előtt mindenki feszülten figyeli a színpadot.

Jó látni, hogy az egyébként széndioxidszagos alternatív jövőben (múltban?) is ildomos lesz a gólyahölgyeknek egy hatalmas virágcsokorral kedveskedni.

Meg lehet végre rohamozni a színpadot, gratulálni, ölelkezni…

… és egy nagy közös képet készíteni.