Az Alina Gorghiu-videó után azt hittük, nincs alább. De van! Van!
Egészen furcsa dolgok történnek a Nemzeti Liberális Párt (PNL) kampánystábjában. Istenbizony nem akartunk rájuk szállni, de hát tálcán hozzák az alkalmat.
A múlt héten Alina Gorghiu PNL-elnök állt elő egy szörnyű videóval, amitől vélhetően azt reméli, hogy az embernek a PNL-felirat felé mozdul majd a pecsétet tartó keze december 11-én. Ehelyett az ember az egyik kezével elfehéredésig kapaszkodik az asztal sarkába, a másikat meg a szája elé kapja és belemormog egy hűzbazmeget.
Erre most itt van az új alkotás. Ez nem videó, csak egy sima választási plakát, poszter, nevezzük aminek akarjuk. A képen a PNL bukaresti jelöltjeinek szína-java látható és eddig minden rendben van. A gond a háttér: a szoborcsoport (Ion Bolborea Pojácák szekere című alkotása) a bukaresti Nemzeti Színház előtt áll és a zseniális Ion Luca Caragiale színdarabhőseit ábrázolja: többek között ott van Farfuridi, Brânzovenescu, Caţavencu, a részeges polgár, Trahanache, Pristanda – vagyis Az elveszett levél hősei. Namármost, a színdarab a választásokról, pontosabban a választások elcsalásáról szól, amelyben az említett hősöknek (a demagóg, hazug politikus, az egyszerű polgár, a bürokrata funkcionárius) kulcsszerepe van.
És még van három hét a választásokig, vajon mi van még a PNL tarsolyában?

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.