Elhunyt Kostyák Alpár

Kostyák Alpár. Amikor leírom a nevet, nem is tudom, hirtelenében mi jut eszembe először. Televíziós szakember? A viccek két lábon járó enciclopaedia transylvanicája? Zenetanár? Táncházas legenda? Kolozsvári magyar ember?

Ezek talán fontosabbak is, mint a szikár tények. Hogy Kolozsvárott született 1957. október 17-én. (Na igen, mindjárt itt a szülinapja. 59 lenne.) A Gheorghe Dima Zeneakadémián nyüstölte a hangszert, ott kapott flepnit arról, hogy zenetanár. Hogy ott volt, amikor a legendás táncházmozgalom megszületett. Persze, nagy dolgok ezek. Sokan látják őt ma is így. Helyesen teszik.

Aztán beszállt a kolozsvári televízió magyar adásába. Én ott találkoztam vele. Jártam bele iskolába. Kedvesen tanította a szakmát. Nem hiszem, hogy jó tanítvány voltam. Viszont jó pár évig együtt csináltuk a Pulzus című kulturális műsort. Rengeteget nevettünk. A leghülyébb helyzetekre is volt egy vicce. Aztán a műsor megszűnt, térben messzebb pattantunk egymástól. De amikor néha találkoztunk valahol, minden alkalommal készen álltak az összebogozható szálak.

És akkor most itt ülök, és egyetlen rohadt vicc sem jut eszembe. És arra gondolok, ez a fajta szeretetteljes profizmus iszonyúan fog hiányozni. Meg persze az a nevetés, amellyel nyugtázta, hogy talált a poén. Meg pár dolog még. Megnevezni nehezebb őket, mint a hiányukat.

Ilyenkor mindig A dzsungel könyve jut eszembe. Az a rész, amikor Akela meghal. Fáó, a falka új vezére, odaszól a farkasoknak: Üvöltsetek, kutyák! Farkas halt meg az éjjel! Üvöltsetek hát. Én lassan befejezem. És elmegyek vicceket tanulni.