Egy ököl ha csattan: feljövőben a román szélsőjobb

A Szociáldemokrata Párt (PSD) azt szeretné, ha a választás minél hamarabb lenne. A párt vezetőit nemcsak az UNPR-vel (Románia Haladásáért Nemzeti Szövetség) való egyesülés kudarca aggasztja, pedig a fúzió révén Liviu Dragnea pártja megőrizhette volna a Parlament feletti ellenőrzését, de az egyre gyorsabb vérveszteség is, mert

egyre többen távoznak, főleg a nemrég létrehozott Egységes Románia Párthoz (PRU).

Az elmúlt napokban Sebastian Ghiţă PSD-s képviselő, Victor Ponta barátja és közeli cinkosa, a PSD finanszírozója és több vizsgálati dossziéval is rendelkező személy ugrott át az új párt csónakjába, magával rántva még néhány parlamenti képviselőt, érdek- és számlabarátot. Nyíltan kimondja: azt reméli, hogy új pártja megvédi az igazságszolgáltatással szemben.

„Nem értek egyet azzal, hogy korrupciónak nevezzék azt, ha egy román is megpróbál megnyerni egy pályázatot”, mondta egyik interjújában. Az Egységes Románia Pártba került kommunikációs igazgatónak és szóvivőnek Mirel Palada, a Ponta-kormány volt szóvivője is, azok malmára hajtva a vizet, akik azt jósolják, hogy hamarosan a volt kormányfő is távozik a PSD-ből.

Victor Ponta egyelőre a pártfőnökével, Liviu Dragneával lejt politikai tangót.

Ez utóbbi azt mondja, hogy a PSD-nek szüksége van a volt kormányfőre, akinek támogatást ígér, de feltételekkel. Ezzel szemben a szemét a felméréseken tartó Victor Ponta vérre menően akar alkudozni. Vagy, egyesek szerint, egy másik párt húzóembere szeretne lenni.

Persze a felméréseket meg lehet bundázni (a legutóbbit Ponta barátai készítették az Avangarde-tól), de úgy tűnik, Ponta népszerűsége bűnvádi ügyeivel egyenes arányban nőtt. Bogdan Diaconu, a PRU vezetője azt mondja, már előkészítette Ponta számára a tagkönyvet és azt reméli, hogy szereplése a listán legalább 15 százalékos támogatottságot hoz majd a pártnak, főleg úgy, hogy ígérete szerint, felteszik a listára a Mircea Geoană, egy másik szökevény volt PSD-elnök által alapított szocialista zsebpárt képviselőit is.

Bár ironikus és minimalizáló megjegyzésekkel illetik a PRU-s vezetők elavult diskurzusát és teátrális fellépését, a PSD számára valós a fenyegetés. Mint ahogy a politikai szcéna egésze számára is.

A PRU egyfajta Nagy-Románia Párt (PRM), sőt még ennél is több

akar lenni. Tavaly áprilisban alapította több volt PSD-s migráns, Bogdan Diaconuval az élen. Ő a Rendőrakadémián végzett, és a magyarok autonómiájának egyik leghevesebb ellenfele, többször is azt követelte, hogy a kisebbségeknek ne legyen joguk az anyanyelvüket használni a közigazgatásban. Politikai előélete a PSD-hez és a Konzervatív Párthoz (PC) köti.

Többekkel együtt kezdeményezte a fasiszta, legionárius, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetek és jelképek, illetve a genocídium, emberiség elleni bűncselekmények és háborús bűnök elkövetésében vétkes személyek kultuszát tiltó 2002-es 31. sz. rendelet eltörléséről szóló törvényjavaslatot. Az állította, hogy ez a rendelet a „román történelmet és kultúrát megsemmisítő jogszabállyá vált”.

2014 augusztusában távozott a PSD-ből, ezzel az RMDSZ kormányon maradása ellen tiltakozva. „Elég volt abból a toleranciából,
amelyet a román politikai osztály és a társadalom összességében tanúsít ezzel a román állam integritására leselkedő veszéllyel szemben. Elég volt abból, hogy a magyar szélsőséges pártok, az RMDSZ-szel az élen, a román állam pénzét és eszközeit használják fel arra, hogy belülről semmisítsék meg azt”, írta lemondásában.

A szervezés eltartott egy ideig, de úgy tűnik, a párt ideológiailag készen felszerelkezve, intoleránsan és fundamentalista módon megjelent, szembeszállva a „mély Románia értékeit eltorzító” románellenes áramlatokkal.

Nyugatellenes, elítéli az egységes pénzt, az eurót, a közel-keleti menekültkvótákat, a homoszexuális házasságokat és az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokat. Erőszakos, ellenséges és demagóg diskurzust alkalmaz.

A pártnak Daniel Ghiţă, a vegyes harcművészetek bajnoka a kabalája, történelmi jelképe pedig III. Karóbahúzó Vlad (Vlad Ţepeş) és azt ígéri, hogy alaposan igénybe fogja majd venni ez utóbbi karóit.

Létrehoztak egy nemzeti gárdát, hogy megvédjék az országot az irredentáktól

és a belső ellenségektől, és a PRU-s politikusok körében, még a valamivel teltebbeknél is divatba jött, hogy lovon ülve vagy a gárda egyenruhájában szelfizzenek.

A párt a nemzeti-demokrata doktrínát követi, és Nicolae Iorga Nacionalista-Demokrata Pártja (PND) örökösének tartja magát.
Ideológiája „a román civilizáció értékeire támaszkodik, annak keresztény szellemi alapjával, és a társadalomszervezés demokratikus elveit vallja”, azért támaszkodva az Egyházra, mert „a románság fogalma a keresztény dimenzió nélkül értelmetlen”.

Másrészt el kell mondani, hogy ez az egyetlen olyan párt, amely Nagy-Románia után sóvárog és amely doktrínájába bevette a nemzeti eszmét, valamint a Moldova Köztársasággal való egyesülés szükségességét.

Sokan megpróbálják minimalizálni a Bogdan Diaconu által vezetett szélsőséges párt doktrínáját és hatását. Azt állítják, hogy üzenete elavult, nevetséges és nem fognak ráharapni az emberek. De a román társadalmat gyakran járják át nacionalista hidegrázások, amelyeket sok választó tapssal és hazafias skandálással fogad. Egyes politikusoknak semmi skrupulusuk sincs

néhány szavazatért bevetni a hazafiaskodó és idegengyűlölő retorikát.

Mások azt mondják, hogy nincs semmi különbség a PSD és a PRU között. A PSD mindig is kaméleonpárt volt, az igényekhez igazítva doktrínáját, ha ezzel hatalmon maradhat.

Sokan emlékeznek Victor Ponta nacionalista retorikájára a 2014-es elnökválasztás kampányában. Ez normális diskurzus volt egy olyan párt részéről, amelyet oly hosszú ideig a Nagy-Románia Párttal, a Szekuritátéhoz és a kommunista pártaktívához tartozó nemzeti-kommunisták által kitalált és ellenőrzött szervezettel kapcsoltak össze.

A kriptokommunista vádtól folyamatosan szabadulni igyekvő PSD kiszervezte szélsőségeseit, vagy elrejtette őket a párt kulisszái mögött. A választási kampányok során modern, túlzásokból kigyógyult, erkölcsösségre és politikai szakmai elvekre hivatkozó szocialista pártként jelent meg.

De a választások után rögtön zárta sorait és újra bejuttatta a kormányba a társutasait. A PSD mindig is mestere volt a kitalált politikai identitásoknak, klónozva pártaktíváját és újra kitalálva magát, hogy minél jobban lefedje a választói elvárásokat.

Másrészről nem kevésbé igaz, hogy a nagy pártokból a választások előtt mindig kirajzottak az elégedetlenek, akik nem kaptak befutó helyeket a listákon vagy a párton belül nem tudják érvényesíteni akaratukat. A szökevények aztán sokszor visszatértek a PSD-be, vagy találtak valamilyen kölcsönösen előnyös együttműködési megoldást.

Ezúttal azonban elképzelhető, hogy

a választás után a PSD már nem tudja majd visszacsábítani az elvándorlóit.

Bogdan Diaconu a Geoană kaviárszocializmusának aromáit és a Nagy-Románia típusú tősgyökeres nacionalizmus kénköves kipárolgásait vegyítő üzeneteivel lefoglalt magának egy választói réteget, amelyet reményei szerint egyedül aknázhat ki, arra számítva, hogy a többi párt óvakodni fog a nacionalista vagy szocialista diskurzusoktól.

De veszélyben van a potenciális választói rétege is, amelyet más ragadozók is célba vettek. Ezek közül Marian Munteanu a legjelentősebb, aki – miután a liberális főpolgármester-jelölti ajánlattal kihúzták a hibernációból – úgy döntött, pártot alapít.

Augusztus elejére jegyezte be a Szövetségünk, Romániát (Alianța noastră România). Az új szervezet ideológiája a Diaconu-féle párt eszméinek enyhén módosított változata. Különben nyilvánvaló, hogy azokat az elveket vette át, amelyeken a 90-es években a Mozgalom Romániáért (MpR) alapult.

Tudjuk azonban, hogy Romániában a pártok nem tűnnek el, csak átalakulnak. Többek között Marian Munteanu is

a nemzeti identitárius jogokat, a hagyományos és modern román civilizáció alapintézményeit és -értékeit védi

és támogatja, minden erejével felvéve a harcot azokkal a kísérletekkel, amelyek megpróbálnák módosítani „Románia jelenlegi – etnikai, kulturális, vagy vallási – profilját”.

A párt doktrínája kihangsúlyozza, hogy „Románia keresztény ország, mely egy férfi és egy nő közötti házasságra alapozott családra támaszkodik”. A visszafogottabb és európaiabb hangvétele ellenére, a végtelenségig sorolhatók lennének a hasonlóságok a Bogdan Diaconu által létrehozott párt üzeneteivel.

Elképzelhető, hogy a Koalíció a Családért szervezet, amelyet a Marian Munteanuhoz közelálló, az Egyetem (Universităţii) téri tüntetések alatt a Hallgatói Ligában helyetteseként tevékenykedő Mihai Gheorghiu vezet, az azonos nemű házasságok tilalma melletti hárommillió aláírás összegyűjtésével szerzett ismertségét a Szövetségünk, Románia nyílt támogatására használja majd fel.

Főleg úgy, hogy kiderült, választói potenciálja hasonló a nagy pártokéhoz, és ezt felhasználhatja azok javára, akik támogatják alkotmánymódosítási igyekezetét.

Marian Munteanu és Bogdan Diaconu pártjával

a politikai szélsőjobb könnyen ököllé változhat.

Bár úgy tűnik, hogy e két szervezetnek nincs túl sok esélye a következő választáson, mégsem szabad lebecsülni őket.
A globalizációval, Románia politikai-katonai szövetségeivel, a külföldi tőke jelenlétével, a nyugati kulturális invázióval, az egyházi hierarchia és döntések elleni kampányokkal és az európai értékek átvételével elégedetlenek száma folyamatosan növekszik.

Nem lenne meglepő, ha a tradicionalista fundamentalisták kartellje által támogatott pártok olyan politikai tömböt alkotnak majd, amely elég szavazatot szerez a választási küszöb átlépéséhez és tárgyalásokat kezdhet a kormányalakításról.

(Cím, felvezető és kiemelések tőlünk - a szerk.)