Újabb propagandaháború Románia ellen?

Szerda, Brüsszel, a NATO–Oroszország összejövetel. Ez önmagában fontos esemény, ami abszolút nyilvánvaló „az új biztonsági kihívások és hibrid fenyegetések” rendkívül cseppfolyós kontextusában. Románia sokat nyert a NATO-csúcson.

Elfogadták Románia új biztonsági pozícióját, de a legfontosabb és legrelevánsabb érv, hogy a Szövetség elismerte hazánk tényleges, mostantól kezdve vitathatatlan átalakulását regionális biztonságexportáló vezetővé.

Ezzel kapcsolatosan Varsóban két olyan dologról volt szó, melyek stratégiai szinten közvetlenül érintenek minket.

Először is,

hallhattuk a „leading countries” – Lengyelország, Románia és Törökország – szerep elismerését.

A jövőben három ország hivatott ezt a szerepet betölteni, tekintettel az egész keleti fronton zajló jelenlegi és jövőbeni biztonsági konstrukciókra, melyek nagymértékben billentik helyre azt az egyensúlyhiányt az északkeleti, a román középső terület, valamint a saját jelentős biztonsági gondjaival küzdő Törökország támogatását célzó erőfeszítések között.

Romániában az építkezés most kezdődik és az a célja, hogy végül biztosítsa az összes erő parancsnokságát, melyeket állandó jelleggel telepítenek ide, vagy szükség esetén érkezhetnek a keleti vonal középső részébe, a Fekete-tengert is beleértve. Ez a NATO-csúcson külön megemlített fejlemény két kezdeti szakaszban zajlik. Az elsőről már döntöttek a többnemzetű dandárra vonatkozó határozat formájában, a másodikat javaslat formájában fogják formalizálni a védelmi miniszterek októberi, brüsszeli összejövetelén, akik majd eldöntik, melyik az a legjobb megoldás, melyet aztán a SHAPE (az európai szövetséges erők legfőbb parancsnoksága) katonai tervezői elé terjesztenek a többnemzetű dandár szárazföldi képességeit kiegészítő légi és tengeri elrettentő és védelmi dimenzióról. A védelmi miniszterek döntése után következik majd a végleges határozat a Szövetség jövő nyári, szintén brüsszeli csúcstalálkozóján.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy bármilyen döntéshozatal esetében ez a standard technikai folyamat. Ez történt a mostani romániai többnemzetű dandár esetében, amiről általánosságban a walesi csúcstalálkozón döntöttek, majd született egy specifikus döntés a védelmi miniszterek találkozóján, amit a varsói csúcson ratifikáltak.

A logika pedig a következő: most egy egész védelmi és biztonsági architektúra épül ki a központi elem körül, amely a központi övezetre vonatkozóan az említett többnemzetű dandár, és a most folyó tárgyalásokon a part menti országok és a részvételi szándékukat ezután kinyilvánító más államok politikai álláspontját tárják fel. De azt is, hogy ez a Fekete-tenger térségébe tervezett légi és tengeri dimenzió miként egyeztethető össze Bulgária és Törökország terveivel, amibe esetleg más, nem NATO-tag part menti államok is bekapcsolódhatnak, például Grúzia és Ukrajna.

A Varsóban (Lengyelország elnöke és Klaus Iohannis kétoldalú találkozója után) említett

második háromoldalú formátum stratégiai, katonai és gazdasági együttműködési szempontból

szintén nagyon ígéretes. Arról volt szó, hogy folytatják a szoros együttműködést:

„Az úgynevezett ABC-formátumban – Adriai-tenger, Balti-tenger és Fekete-tenger – a tervezett beruházásokról van szó, mely beruházásokat közösen kell megvalósítanunk. Ugyanígy ma beszéltem az elnök úrral a Románia és Lengyelország közötti szállítmányozási beruházásokról, vasúti, energetikai és e háromszög keretén belüli más kapcsolatokról.”

Tehát egy másik triászról beszélünk, melynek egyértelműen vannak olyan dimenziói is, melyek a NATO előrehaladott stratégiai gondolkodásával kapcsolhatók össze, mert – egyáltalán nem véletlenül – létrejön az a háromszög, mely azokat a tengeri övezeteket köti össze, melyek rendkívül érzékenyek és ahol újra megerősítik és kihangsúlyozzák a szövetségesi szintű együttműködést.

Románia számára itt újra létfontosságú vitáról van szó, hiszen eddig hiányzott az egyensúly valódi visszaállítása az északi-északkeleti, középső és dél-délkeleti övezetek között, most viszont újra napirendre kerül a Fekete-tenger térsége, olyan stratégiai elemként, ahol elengedhetetlenek a biztonsági beruházások. Oly módon, ahogy a törökök is érveltek mellette, hogy potenciális konfliktusos helyzetben ne hagyják a terhet egyetlen szereplőre nehezedni, hanem hozzanak létre egy olyan biztonsági architektúrát, melyben olyan partnerek vesznek részt, melyek egyenlők és képesek egy első térségi válaszadás logikájának megfelelő erőket generálni.

Persze, ezek a dolgok egy kicsit túl technikaiaknak tűnnek, de ezáltal a katonai tervezés képes fokozatosan felépített választ adni. És a tény, hogy ez a folyamat már elkezdődött, megerősítette, hogy tényleges alátámasztása van a Románia által a keleti szárnyon megszerzett „leading country” kifejezésnek.

Ahogy attól tartottam, most elindult egy ellenpropaganda,

melybe Oroszország minden erejét bevetette, megpróbálva magát minél kedvezőbb helyzetbe hozni a brüsszeli összejövetel előtt. Az érvek pedig – Románia esetében – azok, hogy sok politikus és egyes véleményvezérek vagy politikai elemzők szerénynek vagy kudarcnak minősítik részvételünket a csúcstalálkozón, melyen állítólag semmilyen figyelemre méltó eredményt sem értünk el, ezzel sebezhetővé téve hazánkat, mert egy esetleges orosz támadás esetén még inkább stratégiai célponttá válna. Azzal a kiegészítéssel, hogy különben is, amúgy sem számítunk senkinek és hogy valójában csak megerősítettük, képtelenek vagyunk végigvinni – azon kívül, esetleg, hogy beszélünk róla – bármilyen Fekete-tenger térségét biztonságosabbá tevő projektet.

Normális propaganda, mely abszolút indokolt, tekintettel a Szövetség által körülöttünk példátlan módon felmutatott erőre. De nemcsak erről van szó. Attól tartanak, hogy mostantól konkrétan megerősítést nyert Románia teljesen új biztonsági dimenziója. Egyrészt a szövetséges erők megerősített romániai jelenlétére vonatkozó döntések miatt, de – pontosan ugyanolyan mértékben – azért is, mert helyesen mérték fel azt a potenciált, melyet a három „leading country”, Lengyelország, Románia és Törökország vonala jelent, melyek a Szövetség ugyanazon elrettentési és védelmi arcvonalának a részei.

Talán itt az ideje felfognunk, hogy mi is szereplői vagyunk egy történelmi pillanatnak, amikor Románia megkapta azt, amit biztonság terén megígértek neki, mostantól már – végre – nem egy biztonsági klub segélyezettjei vagyunk, hanem azok, akiket kijelöltek, hogy az aktív szereplők közzé tartozzanak, akik számítanak és akikkel a jövőre vonatkozó terveket kidolgozzák.

Lehet, hogy itt az ideje felidéznünk Napóleon szavait: „Az a nagypolitika, ha tudod, hogyan kombináld az esélyeket.” Itt az idő. Most megtehetnénk. Azzal a megjegyzéssel, hogy ha nem jön meg az eszünk és továbbra is a saját lavórunkban pancsolunk, ezt az esélyt is elpuskázhatjuk, mint sok másikat korábban.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: subiectiv.ro