A mesébe illő helyszín ellenére számtalan indok szól(t) a torockói fesztivál ellen:

• nehezen megközelíthető,
• nem is hiányzott a kínálatból,
• feldúlja a szűz faluképet,
• a tehenek nem fognak a rockmuzsikára elegendő tejet termelni, stb.

Kimentünk, és olyan hangulat ütött meg, hogy ezek a kérdések pillanatok alatt freudi elfojtásokká enyésztek. Amikor épp nem buliztunk, akkor fotóztunk. Vágjunk bele!

A nulladik nap után azért mindenki kicsit másnaposan ébredt, viszont mindenkire kijózanítóan hatott :

1. a falusi barokk;

2. a falusi szocreál;

3. és a jézusi szürreál.

Csendélet lovakkal és hajtójukkal. Double Ride.

A Torockót nem ismerők számára: minden nyílást befestenek.

Ezt a képet akár a Szent György Napokon is készíthettük volna, haha! Ezek a húsok viszont Torockón sültek a már bejáratott, nem olcsó, de mindig csalogató kajasarokban.

És vendégek is kerülnek természetesen. A természetben.

Ürül ki a falu. Mindenki a mezőre tart.

Egy utolsó simítás, hiszen illusztris vendégek érkeztek.

Az unió észak-nyugati feléről a keleti kétnapfelkeléses vidékre menekült, hazájukból kiábrándult skótok. Hangolnak, mert jön …

… az Anna and the Barbies! Húúúúúúú. Fergeteges bulit csapnak.

Anna vagy tollakat visel a hátán, vagy a számítógépes valós idejű stratégiai játékok (RTS-ek az egszerűség kedvéért) kedvelőit örvendezteti meg a Sarah Kerrigan jelmezével.

És ennél azért több marad meg Torockóból mindenkiben.