Fesztivált rendezni Erdély egyik legszebb falujában? Jó zenével megtölteni a völgyet? Fiatalság, bolondság? Ó igen!
A mesébe illő helyszín ellenére számtalan indok szól(t) a torockói fesztivál ellen:
Kimentünk, és olyan hangulat ütött meg, hogy ezek a kérdések pillanatok alatt freudi elfojtásokká enyésztek. Amikor épp nem buliztunk, akkor fotóztunk. Vágjunk bele!
A nulladik nap után azért mindenki kicsit másnaposan ébredt, viszont mindenkire kijózanítóan hatott :

1. a falusi barokk;

2. a falusi szocreál;

3. és a jézusi szürreál.

Csendélet lovakkal és hajtójukkal. Double Ride.

A Torockót nem ismerők számára: minden nyílást befestenek.

Ezt a képet akár a Szent György Napokon is készíthettük volna, haha! Ezek a húsok viszont Torockón sültek a már bejáratott, nem olcsó, de mindig csalogató kajasarokban.

És vendégek is kerülnek természetesen. A természetben.

Ürül ki a falu. Mindenki a mezőre tart.

Egy utolsó simítás, hiszen illusztris vendégek érkeztek.

Az unió észak-nyugati feléről a keleti kétnapfelkeléses vidékre menekült, hazájukból kiábrándult skótok. Hangolnak, mert jön ...


... az Anna and the Barbies! Húúúúúúú. Fergeteges bulit csapnak.


Anna vagy tollakat visel a hátán, vagy a számítógépes valós idejű stratégiai játékok (RTS-ek az egszerűség kedvéért) kedvelőit örvendezteti meg a Sarah Kerrigan jelmezével.

És ennél azért több marad meg Torockóból mindenkiben.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.