Románia egyre több sebből vérzik

Sok szó esett a Hexi Pharma-botrányról és különféle kihatásairól. De furcsa mód nem említették azt a nemzetközi biztonsági dimenziót, melyet ez az ügy – a NATO- és EU-tagság miatt – felvet, amely alapjában véve Románia egyik rendkívüli sebezhetőségére világít rá, mind az országon belül, mind a partnereivel meglévő kapcsolataiban. Történik mindez az utóbbi negyedévszázad legbonyolultabb biztonsági kontextusában, amikor a térségünkben kialakult feszültségek a robbanási szinthez közelednek.

A következmények pedig – a robbanás méretétől függetlenül – emberéletekben fognak jelentkezni.

A két szövetség, az EU és a NATO együttesének válaszadási képessége két szintre van kalibrálva: az egyik a katonai, a másik a polgári védelem. E két struktúrában mindkét esetben szakosodott alegységek vannak: gyorsreagálásúak (mint amilyenek az egészségügyi járművek, mentőhelikopterek, mentőrepülőgépek vagy mobil katonai kórházak) és a meglévő rögzített nemzeti struktúrákon alapuló konszolidáltak. A műveleti protokollok mindkét esetben és mindkét szervezetet illetően összetett terveket dolgoztak ki, melyek kiterjednek minden infrastruktúratípusra és ahol ez szükséges, bizonyos – katonai és polgári – támogató egészségügyi egységek bevonására a partner országokból. Ez utóbbi esetben pedig mindenki bonyolult berendezéseket, személyzetet hoz az érintett területre, melyek önellátó képessége lehetőség szerint elegendő a válság csúcsidőszakára, utólagos feltöltésük pedig az egyik létfontosságú logisztikai feladat.

Meg kell említenünk, hogy rendkívüli helyzet kialakulása esetén – akár katonai, akár polgári jellegű helyzetről lenne szó – a nemzeti egészségügyi rendszer különleges eljárás részévé válik. Koordinálását a helyzettől függően vagy a katonai, vagy a rendkívüli helyzeteket kezelő parancsnokság végzi, és úgy van kialakítva, hogy megbirkózzon néhány egymást nagyon rövid időn belül követő terhelési hullámmal, biztosítva az egészségügyi ellátást mind a kórházakban, mind olyan helyiségekben, melyeket már kialakítottak és felszereltek a minimális berendezéssel és alapvető orvosi műszerekkel. De mindazokkal az élelmiszer- vagy egészségügyi ellátmányokkal is, melyek lehetővé teszik az ilyenfajta tevékenységek folytatását akkor is, ha a kórházak még néhány órát sem tudnának várni a raktárakban esetleg meglévő logisztika megérkezéséig.

A NATO esetében 4 válaszadási szint van (Role/Echelon medical support), melyekre a Szövetség tagállamainak összes csapata saját egységekkel kell felkészülnie. Az első szint egy kis egységben integrált és képes elsősegélyt nyújtani, valamint biztosítani a páciensek szétosztását. A 2. szint dandárszintű, mely felkészült arra, hogy átvegye az előző szintről evakuáltakat és rendelkezik a katonák harcmezőre történő visszaküldéséhez szükséges kezelési és rehabilitálási képességekkel és alkalmas kisebb műtétek és műtét utáni kezelések elvégzésére (a haditengerészeti egységek esetében ezen a szinten már szerepel egy műtő is). A 3. szint hadosztálynyi vagy ennél nagyobb egységeknél létezik, összetett diagnosztikai berendezéssel, műtőkkel, élelmiszervizsgáló-berendezésekkel, fogászattal valamint sztresszkezelő szakegységekkel is. Végül a 4. szint a legbonyolultabb forrásokat jelenti, itt olyan pácienseket kezelnek, akiknek hosszabb gyógyulási folyamatra van szükségük, ahol nagyon összetett műtétek elvégzésére alkalmas műtők vannak, a plasztikai rekonstrukciót vagy a fizikai rehabilitálást is beleértve. Normális esetben minden tagország rendelkezésre bocsájt legalább egy ilyen teljes mértékben felszerelt kórházat és különleges esetekben ezt akár a műveleti hadszíntér közvetlen közelébe is telepíthetik.

Az EU esetében a polgári rendkívüli helyzet első szakaszában, az érintett állam hatóságainak kérésére azonnal megérkeznek a beavatkozási területre az Európa több pontján már stand-by állapotban lévő egységek, melyeket az EU válaszadási szakközpont koordinál. Ezek integrálódnak a nemzeti struktúrákba, ugyanúgy, ahogy azt a második szakaszban azok az orvosi csapatok is megteszik, melyek azon ország segítségére sietnek, amelynek nemzeti reagáló egységei már nem tudják kezelni a helyzetet.

Mindkét esetben az a fő üzenet, hogy

mindegyik ország vállalta – egy NATO-misszió esetében – a saját képességei felajánlását,

melyeket a Szövetség rendelkezésére bocsát a harci felállás részeként. És ez az a pont, ahol most Romániából az a szörnyű üzenet érkezik, hogy orvosi egységeink jelentős sebezhetőségi források lehetnek. Képzeljék el – Isten őrizz! –, hogy arra kényszerülnénk, hogy olyan egységet küldjünk a hadszíntérre, mely a Hexi Pharma fertőtlenítőszereit használja, vagy a romániai polgári és katonai kórházakba hadszíntérről érkezett pácienseket irányítottak volna, akik ugyanúgy járnának, mint megannyi román beteg, akiket kórházi fertőzésekre jellemző csírák fertőznének meg vagy fertőznének felül.

Mi történt volna egy jelentős természeti csapás esetén, amikor több ezer áldozat van az első percekben vagy órákban, akiket fertőzött kórházakba küldtek volna, mert a Hexi Pharma termékeivel fertőtlenítették őket, ahol az orvosi műszerek is jelentős kockázati tényezővé váltak, mert ugyanazokkal a termékekkel fertőtlenítették őket?

Ebben az esetben nemcsak a saját rendszerünknek a semmibe vett, megalázott és idő előtt temetőbe küldött román páciensekkel szembeni, már megszokott módon észbontó, felelőtlen és kriminális viselkedéséről van szó. Ilyen volt már és lesz is mindaddig, amíg a romániai egészségügyi rendszer azon figurák pénzügyi érdekeinek vadászterülete, akik többé-kevésbé látható módon birtokolják a politikai hatalom egy darabkáját és igyekeznek minél hamarabb „behajtani a részüket”.

Országként óriási hitelességi gonddal szembesülünk a saját szövetségeseinkkel szemben,

hiszen mielőtt még fényt és tisztaságot vinnénk a rendszerbe, ki szavatolhatja, hogy a kritikus helyzet csodába illően hirtelen eltűnt, hogy a kórházak tiszták és használhatók? Milyen garanciákat nyújthatunk partnereinknek, hogy amennyiben jelentős gondok támadnak, akkor a saját és a szövetséges katonákat nem fogják – ahogy azt az együttműködési protokoll előírja – a Brăilai Megyei Sürgősségi Kórházba irányítani, hogy csak egy példát mondjunk, ahol csak az utóbbi évben több mint 50 kórházi fertőzéses esetet állapítottak meg a Gabriel Cochină, a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője által két napja készített jelentés szerint?

Mindnyájunk reménye – akár bevalljuk, akár nem – az, hogy ha szükséges, akkor „majd a NATO megment minket”. Ne szégyelljük elismerni, hiszen ezt reméli az Oroszország szomszédságában vagy közelében, a lehetséges törésvonal mentén lévő többi állam is. De szégyenkezzünk – és előbb-utóbb mondjuk is el a rájuk háruló felelősségnek tudatában nem lévő politikusoknak is – a jelenlegi drámai helyzetünkön, amit aggodalommal néznek azok is, akiknek ide kellene küldeniük katonáikat harcolni és adott esetben gyógyulni a mi többszörös és tartós fertőzéseket okozó gócokkal sújtott kórházainkba. Ráadásul van még egy kényes kérdés : a válság súlyosságának felmérése érdekében azt is tudnunk kellene, hogy a Nemzeti Tartalékok és az ISU (Rendkívüli Helyzetek Felügyelősége – a szerk.) raktáraiban is Hexi Pharma-termékeket tartalékoltak-e… Ezzel hogy is állunk?

Mi lehet, mi lesz egy NATO- és EU-tagország konkrét és felelősségteljes válasza? Ha ez is csak egy botrány lesz a sok közül, amit gyorsan, profi módon eltemet majd egy csomó más, akkor nevetségessé fogunk válni. És íme, a nevetségesség nemcsak egy ország hírnevét és hitelességét gyilkolhatja le. Amikor ostobasággal, fukarsággal és kisszerű politizálgatással társul, akkor szó szerint is gyilkolhat.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.