Iohannis, a percember esete Tőkés Lászlóval

Klaus Iohannis elnök úgy döntött, végrehajtja a Tanács határozatát és Tőkés László európai parlamenti képviselőtől visszavonja a Románia Csillaga kitüntetést. A hír természetesen sokkolt, ennek hatása pedig a sajtóban és a közösségi hálózatokban is érezhető volt: elsősorban a reakciók hiánya.

Ebben a képletben a temesváriak tűnnek a leggyanúsabbaknak, hiszen közvetlenül érintettek: az 1989-es forradalom Temesváron kezdődött, akkoriban pedig Tőkés László (aki az Európai Parlament alelnöke is volt) református lelkészként tevékenykedett a Béga parti városban. A temesváriak nem reagáltak (a Temesvár Társaság reagált - a szerk.), sem pró, sem kontra, érdekes némaságba burkolózva (büszkén, megalázottan… vagy nem mertek nyíltan kiállni egy olyan ember mellett, aki ebben a helyzetben tényleg megérdemelte volna, hogy megvédjék a polgártársai?).

Az ország többi részében olyan csend volt,

mint amikor egy gyermeket arra kényszerítenek, hogy lenyeljen egy keserű pirulát, de aki nem képes ellenkezni. Az ezzel kapcsolatos néhány vitára dél környékén került sor, amikor senki sem néz tévét.

A hírt mégis érdemes lenne elemezni. Először is, nem volt semmilyen friss esemény, mely indokolttá tenné, hogy a Tanács éppen most hozzon ilyen döntést (a döntés 2013. november 20-án született, most azzal lett időszerű, hogy az Alkotmánybíróság úgy határozott: a Tanács jogosan döntött ebben a kérdésében – a szerk.), de azt sem, hogy az elnök azt nagy csinnadrattával bejelentse. Cui prodest?

Aztán önmagában a gesztus is abszurd. Ez olyan, mintha éppen azért vonnád vissza egy már nem igazán teljesítő sportoló korábbi olimpiai érmét, mert már nem teljesít jól. 25 évvel, sőt még többel az 1989. decemberi események után visszavonni egy kitüntetést, melyet éppen olyan tettekért és viselkedésekért kapott, melyek megfeleltek az akkori kornak, olyan, mintha elvennéd az érmet egy sportolótól. Vajon már csak sport a politika? Sőt, fizetett?

Kinek szolgálta érdekét megrendelni ezt a döntést,

plusz még szét is kürtölni, mint egy boldog kakas, éppen most? Már bocsánat, de én sem lennék most olyan sikeres a kézilabdapályán vagy a sakktáblánál, mint 20 évvel ezelőtt. Ez elég ok lenne megfosztani engem egy bizonyos kornak, helynek és gesztusnak megfelelő tettemért kapott oklevéltől? Mi lenne akkor, ha Louis Ferdinand Céline-t is megfosztanánk a Nobel-díjtól, megtagadnánk Emil Ciorant és Mircea Eliadét – ja, bocs, ezt mintha már meg is tennénk, nem igaz? Cioran halálának 20. évfordulója úgy múlt el tavaly, hogy a román észre sem vette.

Harmadsorban abszurd, sőt iszonyatosan kínos volt a sajtó és a közvélemény reakciója. Kezdem őszintén azt hinni, hogy a románokat különböző okokból – az egyik Tőkés László utólagos (legtöbb esetben félreértett) viselkedése és nyilatkozatai – erősen zavarja, hogy valójában ennek a „szereplőnek” tulajdonítható a román forradalom kezdete. Akárhogy is lenne és akármit is vetnének a szemére, neki köszönhető a szikra. A románok számára rettentő

kínos megadni a Cézárnak, ami a Cézáré, amikor, jaj…

* Magyar államot akar létrehozni a román államon belül

* Magyarország és nem Románia részéről európai képviselő

* Mindent megtesz, hogy megtagadja román eredetét és megbecstelenítse Románia imázsát.

Nos, bocsássák meg merészségemet, de néhány dolgot tisztázni kellene, miközben nem vagyok Tőkés úr ügyvédje, hanem csak tanúja néhány gesztusának és szavának, melyek ellentmondanak a fentieknek.

* Tőkés László

nem egy román államon belül létrehozandó magyar államért küzdött,

hanem egyes térségek, régiók autonómiájáért és akár decentralizálásért, és régiók létrehozásáért Romániában, az európai minta szerint. Mely létezik és működik. Ami azt jelenti, hogy a régiók csak törvény alapján kaphatnak jogot az önigazgatásra.

* Az EU-ban megszokott gyakorlat, hogy más ország nevében vagy európai képviselő. Ilyen volt Eva Joly (Franciaország/Norvégia), Daniel Cohn-Bendit (Franciaország/Németország)… akkor Tőkés miért ne?

* Tőkés László minden alkalommal, amikor interjút kértem tőle Brüsszelben, románul beszélt velem, miközben tudta, hogy beszélek magyarul, és tette ezt még akkor is, ha magyarul kezdtem el a beszélgetést. Számomra ez a Románia imázsa iránti tisztelet egyik formája.

* Végül, de nem utolsó sorban, egy vagy akár két nemzet brüsszeli képviselete azt jelenti, hogy rendelkezésre állsz, ha egyszerű polgárok vagy nem akkreditált egyszerű újságírók megfordulnak Brüsszelben. Tőkés László, Cristian Predával és Monica Macovei-jel, (hajdanán) Daniel Funeriuval együtt azon kevesek közzé tartozik, akik ha nem érnek rá találkozni veled, ha bejelentés nélkül megjelensz az Európai Parlamentben, legalább válaszolnak az elektronikus leveledre és elnézést kérnek. Ezt már megtapasztaltam néhányszor, amikor elektronikus levelet küldtem az összes európai képviselőnknek. Tegyék meg önök is és meglátják, ki fog válaszolni. (Itt kellene megemlíteni még a parlamenti kollégáinak hallgatását is Iohannis elnök ezen gesztusával szemben…).

Nincs befejezés, mert nincs rá szó. A történelem újabb igazságtalansága.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.