Megint a magyar példa: így kell a földre vigyázni!

A magyar szélsőjobboldali párt, a Jobbik újra a figyelem középpontjába állítja a mezőgazdasági földterületek külföldiek részére való eladásának kérdését. A Jobbik népszavazás kiírását javasolta annak megtiltása érdekében, hogy idegeneknek adjanak el földművelésre alkalmas területet. 2015-ben már elutasítottak egy hasonló kezdeményezést, mert e jogok korlátozása sértené az európai jogszabályokat. Most viszont a Jobbik ki akarja használni, hogy Orbán Viktor felvetette egy népszavazás kiírását a bevándorlói kvóták elutasításáról, miáltal ugyanazon európai jogszabályokkal menne szembe. A Jobbik azt szeretné, ha a népszavazáson azt kérdeznék meg az emberektől, egyetértenek-e az EU-csatlakozási szerződés olyan jellegű módosításával, melynek következtében

csak magyar állampolgárok vásárolhatnának az országban mezőgazdasági földterületeket.

A magyarországi mezőgazdasági területekkel kapcsolatosan 2015-ben a Szocialista Pártnak is volt egy kezdeményezése, mely ellenzi az állami tulajdonú földek eladását és ebben a témában akar népszavazást. A két kezdeményezésnek ugyanaz a tárgya, de teljesen eltérő megfontolásokból fakadnak.

A mezőgazdasági földterületekkel kapcsolatos belpolitikai, valamint Budapest és Brüsszel közötti viták azelőtt kezdődtek el, hogy 2014-ben lejárt volna az Európai Bizottság által a magyarországi területek külföldi állampolgároknak és cégeknek történő eladásával szemben engedélyezett moratórium.

Egy 2012-ben megszavazott törvény tiltja földterületek külföldi cégeknek történő eladását. A vásárlót arra kötelezi, hogy a kérdéses területhez minél közelebb lakjon és legalább egy olyan oklevele legyen, mely azt tanúsítja, hogy posztgraduális mezőgazdasági tanulmányokat végzett. A törvény elfogadása tiltakozást váltott ki a szomszédos Ausztriában. Az osztrák mezőgazdasági miniszter „barátságtalan gesztusokkal” vádolta akkor Magyarországot és esetleges kisajátításoktól félt.

Ezt aztán intenzív földfelvásárlási program követte, melynek során az állam élt az elővásárlási jogával. A földet egy kormányzati program keretében tervezték bérbe adni.

2015-ben a kormány pályázatokat írt ki a Magyarországon élő magyar állampolgárok földvásárlására. Lázár János, Orbán kormányfő kancelláriájának vezetője biztosítékokat adott arra, hogy az összesen mintegy tízezer vásárlóból

csak néhány tíz külföldi állampolgár tud majd földet vásárolni

e pályázat keretében. Sőt, a külföldi vásárolókat, mondta Lázár, magyaroknak lehet tekinteni, ugyanis a helyi közösség tagjai és nem befektetők. A kormány ezáltal nagyjából 200.000 hektárnyi, zömmel 10 hektár alatti földterületet hirdetett meg, összesen több mint egymilliárd euró értékben. A vásárolni kívánó gazdák kedvezményes hitelt kaptak a Magyar Fejlesztési Banktól. (A Fidesz-kormány már első mandátuma alatt ígéretet tett, hogy részesedéseket vásárol majd fel a magánbankokban, a jelenlegi ütem szerint pedig a magyar állam idén a bankrendszer több mint 25 százalékát fogja birtokolni.) A mezőgazdasági pályázatok célja nem a külföldi befektetők kizárása volt, állították a budapesti vezetők, hanem a helyi közösségek mezőgazdaságon keresztül történő fejlesztése és a nagy cégekkel szembeni megvédése. Ez a lépés egybeesett a nagy áruházláncok azon jogának korlátozásával, hogy nagy kereskedelmi egységeket nyissanak a városok központi részében.

2015 folyamán ezt az egész projektet, mint ahogy a mezőgazdasági földterületek külföldieknek való eladását tiltó törvényt is bírálni kezdte az ellenzék, a liberális és baloldali pártoktól a szélsőjobbig. Az ok: miután az állam már releváns mennyiségű földet eladott, látható, hogy

a program a „minden oligarchának egy falut” címet viselhetné,

az Orbán-rezsimhez hűekről lévén szó. Az ellenzék szóvá tette, hogy Orbán Viktor szülővárosának polgármestere, aki közel áll a kormányfőhöz, hamarosan az ország legnagyobb földbirtokosává válik, és hogy számos nagygazdaság olyan személyekhez került, akiknek semmi közük sincs a mezőgazdasághoz. A halovány budapesti ellenzék pártjai arra figyelmeztettek, hogy az egész programot meg fogják semmisíteni a kormányváltás után, és hogy „a Fidesz barátait és oligarcháit felelősségre fogják vonni, mert a magyar néptől loptak”.

A szomszédos Romániában egész más a helyzet. Nincs olyan heves vita a mezőgazdasági földekről, mint Budapesten, az Európai Bizottság Románia ellen nem indított kötelezettségszegési eljárásokat, sőt, Románia rendkívül nyitott a (birtokolt földterület nagyságának sorrendjében olasz, német és közel-keleti) befektetők előtt.

Annyira nyitott, hogy

az ország megművelhető területének 40 százaléka külföldi

polgárok és cégek, befektetési alapok tulajdonában van, akik/melyek itt sokkal olcsóbban jutottak ezekhez, mint amennyit a származási országukban kellett volna fizetniük, ugyanis az EU-ban itt a legalacsonyabbak az árak. Olyan helyzet alakult ki, hogy a nemzetközi intézetek által az Európai Bizottság megrendelésére készített tanulmányoknak kell felhívniuk a figyelmet arra a helyzetre, amiről Románia kormányai úgy tesznek, mintha nem látnák: a mezőgazdasági területek megkaparintása szétveri a falusi közösségeket, a monokultúrák káros hatásokkal járó elterjedését segíti elő és növeli a munkanélküliséget. A Transnational Institute egyik 2015-ös tanulmánya szerint ez a gond Romániában, Bulgáriában, Magyarországon és Lengyelországban is megfigyelhető.

Politikai és oligarchikus érdekektől a helyi közösségek védelméig terjedő okokból ugyan, de

Magyarország legalább megpróbálja korlátozni ezt a folyamatot.

Bár Magyarország 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, a külföldiek földvásárlásával szembeni moratórium ugyanabban az évben járt le, mint Románia esetében. Bár Orbán Viktor kormánya nyilvánvalóan szembement Brüsszellel, Magyarországnak sohasem kellett szembesülnie az Európai Tanácson belüli szavazati jogának felfüggesztését jelentő „nukleáris opcióval”. Ennek egyik magyarázata az EU intézményei részéről megnyilvánuló eltérő politikai megközelítés és bánásmód, ahogy arra nemrég a brüsszeli sajtó is rámutatott – az Egyetértési és Ellenőrzési Mechanizmusról van szó. Amíg ebben nem történik változás, Románia Brüsszelben mindig is a súlytalan államok sarkában marad.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.