Ez a 10 katasztrófa vár ránk 2016-ban

Jacques Attali, Mitterand volt tanácsadója, az egyik legérdekesebb és leginkább figyelemmel kísért elemző szerint 10 apokalipszisre kerülhet sor 2016-ban:

1. Ténylegesen számolnunk kell új, minden képzeletet felülmúló terrorista merényletekkel.

2. Valószínűleg súlyosbodnak a jelenleg zajló konfliktusok Szíriában, Jemenben és Ukrajnában.

3. Újabbak fognak kialakulni, főleg a Kínai-tengeren, Indiában és Afrikában. A helyzet vallási vagy világi vagy az energiaforrások keringésében kialakuló gondok által generált világháborúvá terebélyesedhet.

4. Kétségtelen, hogy újabb államok omlanak össze, főleg Afrikában, Szomália és Szudán szétesésének mintájára.

5. Várható egy világszintű jelentős pénzügyi válság, amilyen a 2008-as volt, de ezúttal nem a családok, hanem a cégek szintjén adott spekulatív hitelek miatt, amit már előrejelzett a New York-i Third Avenue alap nemrég bekövetkezett csődje. A shadow bankinggal kapcsolatos szabályozások hiánya és az aktivista alapok agresszivitása felgyorsíthatja ezt a katasztrófát.

6. Minden esélye megvan annak, hogy bekövetkezik Nagy-Britannia kilépése az EU-ból, a híres Brexit, és ez megmutatja a világnak, hogy az európai építkezés nem visszafordíthatatlan.

7. Az EU különböző országai között felépített falak a határoknál, melyek illuzórikus védelmet nyújtanak a nemkívánatos migránsokkal szemben, igazolja Európának ezt a visszaesését, és az ezáltal kialakult bizalmatlanság miatt magának az Uniónak a létét veszélyeztetheti.

8. A klímaváltozással kapcsolatos természeti katasztrófákra kerül majd sor.

9. Állatjárvány vagy jelentős járvány robbanhat ki egy új mutálódott vírustörzsből kiindulva, amire nem áll rendelkezésre gyógymód vagy oltóanyag, az egész bolygón kiváltva a határok lezárását.

10. Franciaország esetében elmélyül a munkanélküliség, az elnökválasztás kapcsán pedig csak üres politikai vita és az elitek szintjén kirobbanó intenzív veszekedés lesz tapasztalható.

„De pozitív jellegű meglepetések is lehetségesek. Az egyik az lehetne, ha valami csoda folytán ezekből a jóslatokból egyik sem következik be. Ha ez így lesz – és ez tényleg csoda lenne –, akkor elmondhatjuk majd, hogy a világ elkerült egy katasztrófát. A második meglepetés az lenne, ha józanul forrásokat biztosítanánk e valószínű katasztrófák elhárítására, módszeresen fellépve mindegyik okai ellen. (…) Ha ez megtörténik, akkor a világ 2016-ban elkerülheti az 1914-ben vagy 1939-ben követett utat és egy óriási növekedési, harmóniai és boldogsági szakaszt indíthat el.” Jacques Attali (forrás: Wikistrike, 2015. december 22.)

A CONTROL RISKS, egy globális kockázatok előrejelzésére szakosodott nagyon ismert tanácsadó cég szakértői szerint 2016-ban biztosan tapasztalható lesz a piacok ingatagsága, amit olyan jelenségek okoznak majd, mint a terrorizmus, a növekvő közel-keleti instabilitás, a kibernetikus kockázatok, egy átmeneti szakaszban lévő kínai gazdaság és az Európával kapcsolatos pénzügyi és politikai bizonytalanságok. „A kibernetikai fenyegetés egyre nagyobb lesz, mert az államok kibernetikai katonai műveleteket fognak indítani, és ugyanakkor egyre erősebbek lesznek a cégek hálózatai elleni törvénytelen támadások”, miközben nő a bizonytalanság Kína azon képességét illetően, hogy igazodjon „egy új, 6 százalékos gazdasági növekedési korszakhoz”, ami stresszhatásokat válthat ki világpiaci szinten.

Érdemes megjegyezni, hogy ebben a jelentésben kihangsúlyozzák, megromolhat a szuperhatalmak vezetői, Barack Obama, valamint orosz és kínai kollégái közötti kapcsolat, mert mindegyiküknek „belpolitikai gondokkal kell megküzdeniük, miközben megpróbálják semlegesíteni a többiek globális befolyását”.

Ebben a helyzetben „a legtöbb ország most a saját napirendjét követi,

így Putyin örömmel tapasztalhatja, hogy nemzetközi téren relevánsabbá vált, az AEÁ pedig nagyon nyugodt a palagáz és azoknak a technológiai képességeknek a segítségével, melyek révén energiaexportőrré vált, így aztán kevésbé hajlandó nemzetközi téren szerepet vállalni”.

Ezeket Martin Feldstein is leírta a Market Watch számára:

„Kína, Oroszország, a Közel-Kelet és a kibernetikai tér fenyegetést jelentenek a globális világrend számára… Oroszország továbbra is rendkívül erős nukleáris hatalom marad, mely képes a világon bárhova elküldeni haderőit. Ugyanakkor gazdaságilag gyenge ország is, mert a világpiacon jelenleg drámai csökkenést mutató olajárakból származó bevételtől függ. Putyin már figyelmeztette is az oroszokat, hogy megszorításokkal fognak szembesülni, mert a kormány nem lesz képes biztosítani ugyanazokat a juttatásokat, mint a korábbi években. Ez azért jelent geopolitikai fenyegetést, mert Putyin egyre inkább a külföldi katonai tevékenységre támaszkodik – előbb Ukrajnában, most Szíriában –, hogy belpolitikai téren megőrizze népszerűségét, a (most szinte teljesen a Kreml befolyása alatt álló) hazai médiát Oroszország globális fontosságának bemutatására használva. Oroszország gazdasági fegyverként használja a Nyugat-Európába és Törökországba irányuló gázszállításait, annak ellenére, hogy Törökország legutóbbi döntése, melynek értelmében Izraeltől is vásárol gázt, megmutatja e stratégia korlátait… Oroszország továbbra is a bizonytalanságok jelentős forrása marad a világ többi része számára.”

Kína nagyon jelentős gazdasági gondot jelent. Ezzel kapcsolatosan Feldstein elemzése nagyon közel áll a korábban idézett tanulmányok becsléseihez. Ő azonban kiegészítette egy újabb figyelmeztetéssel a Kína tengeri területein fokozódó konfliktusos potenciálról, tekintettel arra, hogy a kiújult kínai területi követelések egyre komolyabb gondokat okoznak Japánnal, a Fülöp-szigetekkel és Vietnámmal kapcsolatosan.

Ezt a félelmet a BLOOMBERG szakértői is osztják, akik szintén elkészítettek egy listát a 2016-os globális kockázatokról. Ezek között említik azt a lehetséges forgatókönyvet, mely szerint

a kínai gazdaság erőteljes visszaesést mutat,

amit társadalmi mozgások követnek, és ebben a kontextusban az AEÁ csábítást érezhetne arra, hogy hadihajókat küldjön a vitatott tengeri övezetekbe, a támogatás egyértelmű jelét mutatva egy új Kína-ellenes tajvani kormány mellett.

Ami Európát illeti, a kockázatelemzések szinte minden esetben a BREXIT-forgatókönyvvel kezdődnek, amire 2016-ban kerülhet sor, ha David Cameron bejelenti az eredetileg 2017-re tervezett népszavazás dátumának előrehozatalát.

„Nagy-Britannia esetleges átállása egy EU-n kívüli státuszra – írják a HSBC szakértői – két évig tarthatna, ezt követően pedig a tagállami státusz automatikusan megszűnne, ha időközben nem sikerül megállapodásra jutni az Európai Tanáccsal. Minél hosszabb lesz ez az időszak, annál nagyobb lesz a befektetésekre és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása.” Ráadásul félő, hogy egy ilyenfajta lépés fertőzőnek bizonyulhat és jelentős válság esetén más európai országok is követhetik a példát.

A jelentős válságot pedig kiválthatja

a migrációs nyomás ugyanolyan mértékű folytatódása,

amilyen a 2015-ös volt, vagyis ha meghaladja az egymillió főt, miközben az EU-államok eddig nem tudtak konszenzusra jutni egy közös válaszról. Ez lehetséges forgatókönyv, mert továbbra is fennmaradnak a mostani közel-keleti konfliktusforrások, és olyan jelek is vannak, melyek szerint ezek kiterjedhetnek az Öböl-menti államok felé és a szaúd-arábiai rezsim jelentős destabilizálására tett kísérlet körvonalazódik a láthatáron. Ehhez társul még a biztonsági légkör jelentős megromlása azokban az afrikai országokban, ahol az Iszlám Állam már jelentős és nagyon jól strukturált félkatonai szervezeteket hozott létre, melyek képesek jelentős, a kérdéses országok kormányainak ellenőrzése alól teljesen kikerült területeket irányítani. Ami bizonyos előzetes előrejelzések logikája szerint arról árulkodik számunkra, hogy a mostani exodus két nagy forrásterülete nemcsak nem szűnik meg, de még tovább növekedhet az újabban kialakuló feszültségek következtében.

Ami az Európára vonatkozó előrejelzéseket illeti, ez egy következő cikk tárgya lesz. Addig azonban sajnálattal kell lejegyeznem, hogy a román piacon idén sem láttam ilyen, előrejelzésekre szakosodott egységek által készített anyagokat, sem a kormány, sem a civil társadalom részéről, hiszen a Parlament számos szakbizottsága (külügyi, védelmi, biztonsági, európai ügyek) részéről ilyesmi szóba sem jöhet.

Vajon miért? Minek tulajdonítható ez a nagy érdektelenség azon körülmények iránt, melyekben Romániának is meg kellene találnia a helyét? Erre nincs válaszom, a kérdés nyitva marad a következő évre, évtizedre, vagy évszázadra.