Románia: terrorista célpont?

Lehetséges. Nézzük meg a kontextust és azt, hogy milyen érvek szólnak e tézis mellett. Azért vagyunk „tartalék célpont”, mert – nyilvánvalóan – még nem szerepelünk a közvetlen szomszédságunkban levő kétfajta jelentős konfliktus stratégáinak elsődleges célpontjainak listáján. Egyrészt van az orosz térség az Ukrajna keleti részén és a Fekete-tengeren (lehetséges módon Moldova Köztársaságban is) meglévő konfliktusos kiterjesztésével, másrészt a Közel-Kelet a Balkáni Útvonal mentén húzódó kiterjesztésével az Európa szívében megtörtént és a jövőben is elkerülhetetleneknek mondott robbantásokkal.

Az biztos, hogy egy Kelet és Nyugat közötti nyílt konfliktus kirobbanásán kívül, mely arra kényszeríthetné az orosz tervezőket, hogy megelőző csapást mérjenek Deveselura, a „Románia célpont” még valószínűtlen, mindenesetre nem tartozik ugyanabba a sürgősségi kategóriába, mint az ISIS által már megnevezett „keresztes fővárosok”: Párizs, Róma, London, Washington… 

Ez látszólag megnyugtató helyzet.

A valóságban egyáltalán nem az. Rajta vagyunk a listán. Románia rendkívül érdekesnek ígérkezik, méghozzá – ahogy azt különféle brüsszeli operatív elemzésekben olvastam – az Európára vonatkozó dzsihádista cselekvési terv második időszakában. Amikor nagyobb (a mostaninál sokkal kiterjedtebb) területekre lesz szükség a nyugati világból a hálózatok helyreállításáért és újraépítéséért ideiglenesen visszavonuló erők újrarendezéséhez. Ez hihető fenyegetettség, hiszen most előrelátható módon az egész nyugati térségben kíméletlen vadászat indul az ismert sejtek és/vagy a potenciálisan terroristáknak tartott személyek vagy a szimpatizánsaik ellen, akiknek (bármilyen távoli) kapcsolatuk lehet a terrorizmus bármelyik komponensével, a radikális iszlamizmus üzenetének terjesztésére használt informatikai és kommunikációs hálózatokat is beleértve.

Ezért aztán azonnal megkezdődik majd az aktív elemek kivonása más európai térségek felé (és semmiképpen nem lesz szó egy Magrebbe vagy a Közel-Keletre történő visszavonulásról), kihasználva a Schengen-övezetben még létező mozgásszabadságot.

Ez két dolgot fog jelenteni: a terrorista sejtek aktív tagjai „safe haven” típusú övezetekbe fognak visszavonulni és ezzel párhuzamosan aktiválni fogják azokat a sejteket, melyeknek a második szakaszban kell cselekedniük, a harmadik szinthez tartozók pedig már megkapták a figyelmeztető jelet és „vakon” el is kezdték a felkészülést és a kiképzést. Másodsorban, teljes mértékben előrelátható, hogy az Iszlám Állam tervezői a közeljövőben megpróbálnak majd minél több operatív személyt bejuttatni a migrációs útvonalakon, akiket el lehet tüntetni ebben az áramlásban. De, úgy hallottam, ebben is lesz egy új elem: már

nem közvetlenül Nyugatra juttatják el majd őket,

legalábbis nem most, amikor felélénkültek az antiterrorista felszámolási és ellenőrzési akciók, hanem „alvó állapotban” tartják majd őket a Balkáni Útvonal mentén található országokban.

Melyek lesznek a „safe haven” típusú övezetek? Először is, természetesen, azok, ahova a legkönnyebb eljutni és ahol már régóta létrehozták a fogadásra és „anonimizálásra” szakosodott mechanizmusokat: a nyugat-európai nagy muzulmán közösségek, ahol a családok elsődleges védőpajzsként fog működni, és továbbra is védelem alá helyezhetők lesznek. A gondolatmenetnek az a gyenge pontja, hogy a hálózatok felkutatására és a szimpatizánsok csatlakozási pontjainak felszámolására irányuló akciók most e zárt közösségek és a hasonlóképpen zárt lakótelepek felé irányulnak (lásd, például, a radikális mecsetek jövendőbeli bezárására vonatkozó francia döntést).

Ilyen körülmények között

a Balkán továbbra is nyitott és befogadó marad.

Egyrészt az összehangolt rendfenntartó erők (rendőrség, hadsereg és különleges egységek) elégtelen száma miatt, másrészt azért, mert itt már régóta léteznek a fundamentalista iszlamisták kiképzőtáborai, amelyek ismertek, de nagyon sok éve megtűrik őket. A Balkán most újra rendkívül bizonytalan térséggé vált, ahol szinte az összes szélsőséges tendencia vagy szervezet megtalálható, különösen a közel-keletiek és az észak-kaukázusiak, mindegyik megszerezve a térségbeli – szintén rendkívül heterogén és felekezetileg változatos, atipikus és történelmileg konfliktusos – lakosság egy részének szimpátiáját, vagy akár aktív támogatását is.

Bár egyelőre még nagyon nehéz elképzelni, hogy a nyugati világ térségében kirobbanhat egy – vallási motivációjú – „civilizációk közötti háború”, egyáltalán nem lehetetlen megértenünk egy olyan perverz forgatókönyv logikáját, mely az európai térségben robbanva kiválthat egy olyan konfliktust, amilyenre már oly sokszor volt példa térségünk történelmében, újra felszítva a térségbeli intoleranciák és történelmi gyűlölködések (teljesen soha ki nem hunyt) parazsát. Melyeket most az a – valós – félelem táplál, hogy rendkívül nagyszámú muzulmán migráns érkezhet, akik mostantól nem tudnak továbbmenni Európa közepe felé és így megrekednek a Balkánon. És természetesen drámai módon megbontják a Balkáni Útvonal mentén lévő országok biztonsági egyensúlyát. De ha a dolgok így folytatódnak, nem fognak-e megjelenni, ahogy már régóta jeleztem, ennek az útvonalnak az alternatív pályái is, ha nem másért, akkor azért, mert előreláthatóan egy adott pillanatban túlságosan nagy lesz az amúgy is fulladozó kis országokra gyakorolt nyomás?

Ilyen értelemben

használhatjuk Romániára a „tartalék célpont” kifejezést.

Az előrejelzések szerint nőni fog a migrációs nyomás és ezzel párhuzamosan nőni fog a hagyományos ember-, fegyver- és kábítószer-csempészeti útvonalakon zajló áramlás is, hogy ellássák és finanszírozzák a feltételezhetően sokkal kiterjedtebb és több célpontú terrorista akciókat. Ugyanakkor – de ez már jóval korábban elkezdődött – egyre intenzívebb toborzás tapasztalható az informatikai hálózatok fenntartói, a baráti „postafiókok” biztosítása terén, melyeken keresztül közvetlen üzenetek továbbíthatók a sejtek tagjai között, vagy melyek a közösségi hálózatokon keresztül destrukturálásra vonatkozó üzeneteket, az állam és a társadalmi rend felszámolására, polgári engedetlenségére vonatkozó felhívásokat továbbíthatnak, kísérletet téve arra, hogy meglovagoljanak és rendszerellenes akciókká változtassanak egyes polgári tüntetéseket.

Mi is háborúban állunk.

Háborúban állunk az euro-atlanti térséghez tartozó partnereinkkel együtt és nagyon gyorsan fel kellene ezt fognunk. Ha helyesen értelmezem a Románia által küldött üzeneteket, akkor azt mondjuk, hogy aktív résztvevői leszünk ezeknek a nagyszabású katonai műveleteknek és sokan – újra – igénybe szeretnék venni azokat az információforrásokat, melyekkel hazánk rendelkezik. Mely létfontosságú biztonsági és stabilitási pillér egy olyan térségben, mely kvázi azonnal nagyon bizonytalanná válhat, és kérnie is kellene ennek formális elismerését.

Ennek értelmében azt hiszem, az új kormány egyik elsődlegességének az kellene lennie, hogy elismertesse ezt, vagyis azt, hogy Romániát be kell vonni abba, ami – mint azt látni fogják – az új Schengen-övezet lesz, vagyis az európai térség és határok nagyon kemény, hatékony és valódi belbiztonsági és védelmi politikájába.