Hogy verték szarrá a sógorkomaságok a romániai kapitalizmust?

Forradalom, vagy csak egy újfajta hozzáállás lesz az üzleti világban is? Romániát sajátos kapitalizmus uralta az utóbbi 26 évben, ahol az üzletemberek és az állam közötti kapcsolat volt a meggazdagodás leghatékonyabb formája.

Eleinte a korrupció kismértékű volt. Kevesebb volt a magáncég, de a politikus is. Ahogy nőtt a politikai apparátus és megkaparintották a központi és a helyi közigazgatást, úgy nőtt az állammal való üzletelés iránti étvágy.

2002-ben Ion Iliescu, Románia akkori elnöke, a Parlament előtti beszédében mondta el az azóta nagy karriert befutó szavakat. „Szét kell vernünk ezt a Romániában kialakult sógorkomasági kapitalizmust, melyben érdekvezérelt alakok élősködnek az állam pénzügyein, átterhelve a veszteségeket az államra és megtartva maguknak a profitot”, mondta Iliescu a forradalom 13. évfordulóján. További 13 évnyi román kapitalizmus után változott-e valami?

Az Adevărul Live Financiar erre a kérdésre próbált választ találni, Dragoş Roşca üzleti stratégiai tanácsadóval közösen. A következtetés magáért beszél: a válság évei alatt azok maradtak fenn könnyen, sőt prosperáltak, akiket állami szerződések tápláltak. A többieknek vagy számos stratégián változtatniuk kellett, vagy csődbe mentek.

Egyik megvesztegetés tisztára mossa a másikat

Az általánossá vált nemtörődömség és korrupció által táplált társadalmi nyugtalanság közepette a románok az utcán követelik vissza maguknak az országukat. Egy sor politikus távozik, egyesek megpróbálnak túlélni, mások pedig igyekeznek majd betölteni a megüresedett helyeket. Gazdasági téren elengedhetetlenné válik a válasz arra a kérdésre, hogy meg fogunk-e szabadulni a jelenlegi, „sógorkomasági” üzleti modelltől, és ha igen, hogyan.

„Akkor van jó esély megszabadulni ettől a fajta üzleti mintától, ha a külső és belső tényezők együttesen megteremtik ehhez a szükséges feltételeket”, mondta az Adevărul Live Financiar számára Dragoş Roşca tanácsadó.

Elmondása szerint öt évvel ezelőtt az összes üzletemberi rangsort olyanok uralták, akikkel szemben komoly kérdések merültek fel azzal kapcsolatosan, ahogyan a vállalkozásaikat beindították. Gyakorlatilag mindenki gyanította a választ, de senki sem tett semmit.

„Ezek a pénzek nem maguktól termelődtek meg. Ezeket a korábban csúcson lévő embereket mára már elítélték korrupció, csalás, sikkasztás miatt. Olyanokról van szó, akik jelentős területeket fedtek le, a biztosítástól – például Adamescu, az infrastruktúráig – mint Nelu Iordache, Dan Besciu… mind politikusok környezetéhez tartoztak”, sorolta a példákat Roşca.

Az utóbbi évekre visszatekintve az látható, hogy egyes cégek, mindig ugyanazok kapták azokat a nagy projekteket, melyeket a helyi, illetve a központi adminisztrációk indítottak.

„Ezek az emberek politikusok köré építették vállalkozásaikat, olyanok köré, akik szintén üzletet láttak a politikában. És úgy döntöttek, hogy egymás között osztják el a közpénzt, az állami költségvetést”, mondta Dragoş Roşca.

A szakember szerint ebből a „sógorkomaságból” származott azoknak a szerződéseknek a csillagászati értéke is, melyeket az állam különféle entitásai ezekkel a politikai osztálynak alárendelt cégekkel kötöttek.

„Egy részük mentségként azt mondták, hogy a pártnak szereznek pénzt, de az osztozkodás általában egyszerű volt. Egy részét a politikus magának tartotta meg, egy másik részét pedig megkapta a párt. Amikor az üzletember belement egy ilyen szerződésbe, megháromszorozta az árat, hogy beleférjen a megvesztegetés és ő is jó profithoz jusson”, árulta el Dragoş Roşca.

A magas árak azt mutatták, hogy ezek az üzletemberek tudták, nem a szabad piacon vannak és akkora díjat szabhatnak, amekkorát csak akarnak. Méghozzá úgy, hogy az üzletembereknek ezt az osztályát a politikusok, a rendőrök, sőt még az adóhatóság és a média is védelmezte.

Ha az állammal tartasz, túlélsz, ha egyedül próbálkozol, meghalsz

A rendszer matematikai pontossággal működött. Míg a 90-es években csak néhányan vettek részt ilyen játékokban, a 2000-es évek elejére megnőtt a számuk, a 2000-es évek végére pedig egy egész kaszt alakult ki. Az állammal szerződő cégek számának növekedése annak tulajdonítható, hogy a politikusok egyre több üzletembert vontak be a közpénzek elsinkófálásába.

„Egy adott pillanatban a román kapitalizmust, legalábbis ami az állammal kötött szerződéseket illeti, ilyenfajta cégek uralták”, mutatott rá Dragoş Roşca.

Nyilvánvalóan, „még a nagyon fertőzött területeken is voltak tisztességes cégek. A gond az, hogy a legtöbbször – főleg válságos időkben – a tisztességes cégek tűntek el először a piacról”, részletezte a tanácsadó.

Egy IT-s példát is mondott, ahol a piacnak sikerült kiszorítania két olyan céget, a Flamingót és a Tornado Computers-t, melyek neve sohasem merült fel korrupciós ügyekkel kapcsolatosan: „Nem bírták a versenyt olyan cégekkel, melyek vagy az adócsalást választották profitjuk növelésére, vagy a masszív közbeszerzések irányát, jelentős profitrátát alkalmazva, és itt olyan példákat említhetünk, mint a Siveco vagy az Asesoft, ezek ismert esetek.”

A szakértők szerint ez a fajta üzleti morál jelentős kárt okozott a romániai versenyrendszernek. De amikor a NATO és az Európai Unió tagjai lettünk, és a partnerek meglátták, hogy mire vagyunk képesek, mi is kezdtünk jobban odafigyelni arra, amit teszünk. Méghozzá intézményi szempontból, például a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) megjelenésével.

Ettől a pillanattól kezdve bekövetkezett egy változás. Kezdett leállni a dolog, mert a politikai tényezőkkel együtt a közpénzre bérlettel rendelkező cégek is bukni kezdtek. A szakértők azt is mondják, hogy a médiában is látható a „megtisztulási” tendencia, mely az utóbbi két évben tisztességes üzletembereket is elkezdett bemutatni.

Olyan üzleti életet akarunk, amilyen külföldön van

Ehhez az új vízióhoz egy olyan újfajta hozzáállás is hozzásegít, mely pontosan az 1990 után született, Nyugaton tanult és értékekkel rendelkező nemzedék felől érkezik. Ez a nemzedék másfajta országot akar magának.

„Ezt egy tiszta politikai környezet nélkül nem lehet elérni. Egy tiszta politikai környezet aztán tiszta intézményeket és tisztább üzleti világot eredményez. Idővel ez lesz itt is a tendencia”, mondta Dragoş Roşca.

A korrupció felszámolásában a vállalkozók azok, akik megoldhatnak sok, eddig tisztátalan dolgot. A saját példáját említi, elismerve, hogy elutasított egy szerződést a Dan Besciu üzletember által ellenőrzött Euroconstruct céggel, mert tudta, hogyan szokta ez a cég a szerződéseit szerezni.

Az elemzők úgy vélik, az üzletembereknek jelenleg elég fejlett, kommunikáción alapuló logisztika áll a rendelkezésükre, melyen keresztül ellenőrizhetik azoknak a cégeknek a fizetőképességét, melyekkel dolgozni szeretnének. Annál is inkább, mert a DNA lépései által okozott visszaesés után az állami szerződésekből élő óriások egy része számos kis beszállítót is magával rántott.

Sőt, a „mesterségesen” meggazdagodott nagy cégeknek nem sikerült egészséges modelleket vagy szervezeteket létrehozniuk.

„A papírmilliárdosok nem hoznak létre értékes, sikeres embereket. Az összes nagy vállalatvezetőnk más területről érkezett. Vagy nagyon jó és tisztességesen dolgozó román cégeknél, vagy külföldi cégeknél dolgoztak. A papírmilliárdosok legfeljebb csak megfertőzték a mellettük levőket”, magyarázta Roşca.

Egy másik megoldás az üzleti osztály meggyógyítására az, ha hazajönnek azok a románok, akik külföldre mentek, kockázatokat vállaltak és ott sikeresek lettek. A Nyugatra távozott ötmillió román egy része kész visszatérni egy egészséges üzleti környezetbe.

De annak érdekében, hogy rá lehessen venni őket a hazatérésre, a vezetőknek mind politikai, mind társadalmi szinten hiteleseknek kell lenniük. A dolgok gyakorlatilag csak változással javíthatók meg.

„Az első dolog a pártfinanszírozás teljes megváltoztatása. Méghozzá úgy, hogy a költségvetésből biztosítsz kis összegeket, nem nagyokat. Megtiltod a korporatista támogatásokat. Ha sok pénzt tolsz bele, a rendszer elromlik. A politika nem üzlet. A második lépés a politikusok körüli apparátus csökkentése. És nem utolsó sorban, a DNA-nak folytatnia kell a munkáját, hogy segítse a rendszert a megtisztulásban”, mondta még Roşca.

Az üzleti világ ilyen körülmények között változhat meg. Még akkor is, ha ezen belül vannak olyan üzletemberi enklávék, akik exportra dolgoznak, vagy olyan területeken tevékenykednek, melyeknek nincs közük közpénzekhez. Roşca úgy véli, hogy a jövőben olyan üzletemberek alkothatják majd a rangsorokat, akik megmaradtak az üzleti élet tiszta oldalán.

„Szeretném, ha Ion Ţiriacot 10 év múlva is a csúcson láthatnám. Ő mintát adott a romániai üzleti világnak. Ţiriac mögött van néhány ember, akiknek növekedni fognak a vállalkozásaik. És ne feledkezzünk meg a Dedemanról, a Betty Ice-ról, a Fan Courier-ről, az Albalactról, a Macromexről sem, és van még elég sok példa. Nekik nem volt közük az államhoz”, tette hozzá Roşca.

A tanácsadó szerint egy tiszta üzleti világban jó, ha vannak kis- és közepes vállalkozók, a társadalom pedig sokkal gazdagabb lenne, ha a vállalkozások versenykörülmények között fejlődnének.

Ami a politikai osztály jövőjét illeti, Roşca a Nyugatot említi példaként, ahol – különösen helyi szinten – a polgármesteri hivataloknál vagy a kisebb közigazgatási intézményeknél általában nyugdíjasok töltenek be tisztségeket. Olyan emberek, akik sikeres területeken dolgoztak és most bizonyos tisztségeket látnak el, nagyrészt javadalmazás nélkül.