Avram Iancunak magyar szeretője volt?

Avram Iancu a XIX. századi Erdély egyik jelentős személyisége volt. A „hegyek kishercegének” is nevezett Iancu az 1848-as, 1849-es forradalmi megmozdulások egyik főszereplőjeként írta be magát a történelembe. A román hazafiság jelképének számít, bár a katonai lépéseiről szóló beszámolók beárnyékolják a róla kialakult hősi képet.

A románok által dicsőített Avram Iancu figurája számos vitát váltott ki. Azok a külföldi krónikások, akik 1848–1849-ben járták Erdélyt, amikor a román, magyar, szász és székely közösségek igazi polgárháborúban vettek részt, kemény szavakkal illették a forradalmi cselekményekben résztvevő mócokat vezető Avram Iancut.

John Paget angol arisztokrata volt az Avram Iancu érdemeit hevesen vitatók egyike, aki azzal vádolta, hogy mészárlásokra vette rá a románokat az 1848-as lázadások során. Paget egy magyar nemes lányát vette el, majd egy időre Kolozsváron telepedett le. A magyar forradalmárok oldalán küzdő angol egy olyan magyar ezred tagja volt, mely több csatában vett részt 1848 őszén és Az 1848–1849-es forradalom Erdélyben és Magyarországon, John Paget szemével című kötetben számolt be az erdélyi eseményekről.

„Nagy szomorúsággal fogadták a román bandák győzedelmes bevonulását, akiknek vezetői, Avram Iancu, Moga (Iosif Moga, tribunus – a szerz.), Micaş (Florian Micaş, ügyvéd), de a többiek is Urban ezredessel és császári tisztek egész seregével lovagoltak együtt. Ők voltak a fegyvertelen magyarok gyilkosai és a magyar városok és falvak kirablói, akik csak ilyen módon tűntek ki”, számolt be az angol szerző.

Meggyilkolt civilek és felperzselt falvak

John Paget azt írta, hogy a magyar közösségek által lakott több falut 1849-ben Avram Iancu parancsára perzseltek fel. „Egy Iancu parancsnoksága alatt álló 15.000 fős sereg a felperzselt Felvinc (Unirea) és a csaknem 10 mérfölddel távolabbi Torda között vert tábort, míg egy Micaş vezetése alatt álló másik 10.000 fős sereg Szászegerbegy (Agârbiciu) falu közelében bukkant fel, alig néhány mérföldre a többiektől. A románok egyik csoportja bekerítette a falut, elfogott minden felnőtt magyart, 120 békés embert, akik senkinek sem ártottak és – állítólag a román pap által – provokáltan megkötözve a falu szélére terelte őket, ahol egyiket a másik után hidegvérrel meggyilkolták.”

Az Erdélyben letelepedett angol szerző arról is beszámolt, hogy Aranyosgyéresen egyetlen magyart gyilkoltak meg, egyes esetekben pedig a mócok vezérei azt kérték tőlük, amikor lerohanták a magyarok falvait, hogy „ne nyúljanak semmihez, mert csak azt engedélyezték, hogy a gazdagoktól vegyenek el valamit, a szegény magyaroktól nem”. John Paget a visszaemlékezéseiben ismertette egy magyar pap beszámolóját, akire Avram Iancu katonái törtek rá.

„Bár megitták az egész bort és arra kényszerítettek, hogy enni adjunk nekik, amikor csak akarták, és bár egyesek behatoltak a házamba és arra kényszerítettek, hogy átadjam nekik a csizmámat, azért elég jól megúsztam. A románok számára tényleg semmi sem volt fontosabb a lábbelinknél, és azt mondták, hogy most már hordhatnánk mi a bocskort, mert ők már hordták eleget”, írta a krónikás.

Félelem Avram Iancutól

A magyar forradalmárok támogatója egy másik beszámolójában kegyetlenséggel vádolta Avram Iancut és ugyanakkor azzal is, hogy gyakran volt részeg. Ennek ellenére Iancu félelmet keltett a magyarokban. „Bethlen Miklós azt mondja, hogy szinte lehetetlen bármit is tenni a románok ellen, ha nincs legalább 12.000 embered, mert nagyon sokan vannak és nehezek a terepviszonyok.

Nyílt terepen nem boldogulnának a tűzerővel szemben, de itt megbújnak minden bokor és minden kő mögött, csapataink pedig azonnal minden irányból tűz alá kerülnek, képtelenek lévén megfelelő választ adni az ellenségnek. Azt mondja, hogy a tisztek sohasem állnak bele a tűzpárbajba, maga Iancu pedig még sohasem harcolt. Iancu nagyon nagy fegyelmet tart az emberei között és gyakran agyonlövi az engedetleneket”, tette hozzá a szerző. A magyarok Avram Iancunak tett békeajánlatának semmilyen hatása nem lehetett rá, állítja John Paget, akit a Román Akadémia Kiadójánál megjelent Külföldi utazók a XIX. századi Román Fejedelemségekről (így! – a szerk.) (Călători străini despre Ţările Române în secolul al XIX-lea) című kötet szerzői idéznek.

Hogyan támogatta a Habsburgokat és az oroszokat

Az Avram Iancu által vezetett románokról kevésbé ismert beszámoló Eugen Pujade-tól származik, aki 1849 és 1854 között volt Franciaország konzulja Bukarestben. A francia azt állította, hogy Avram Iancu Lüders orosz tábornoktól, az Erdélyben fellépő ötödik hadtest parancsnokától kapott több információt (Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornokról van szó – a szerk.).

„Lüders tábornok Erdélyről és az itteni hadjáratáról beszélve azt mondta: ’Mélységes gyűlölet van az osztrákok és a magyarok között, ez utóbbiakat pedig egyaránt utálja a Magyarország területén élő összes rassz, a szászok, a szerbek, a horvátok, a románok. Főleg ez utóbbiak páriának számítanak és Erdélyben ők jelentik a legnyomorúságosabb népességet. A lázadás kezdete óta az osztrák sereget támogatták és az oroszok nagyon dicsérték hozzájárulásukat a (csapatok – a szerk.) ellátásához. Másképp nézett volna ki a lázadás, ha már az elején egyesülnek a magyarokkal. A fejedelemségekben talált ellátmányok és Iancu, az erdélyi románok vezetője nélkül nem boldogultam volna. Ezen kívül az elfogott levelek között találtam olyanokat is, melyeket Kossuth Lajos (magyar forradalmi vezető, Magyarország de facto kormányzója az 1848–1849-es Forradalom idején – a szerz.) küldött Iancunak és melyekben azt mondta, a magyarok bánják, hogy nem ismerték el román testvéreik jogait és siker esetén bármilyen általuk kért engedmény teljesítésére számíthatnak.” Lüders tábornokot a francia konzul idézte emlékirataiban, a Román Akadémia Kiadójánál megjelent Külföldi utazók a XIX. századi Román Fejedelemségekről című kötet szerzői szerint.

Lüders tábornok volt az, aki a bécsi császári udvarnak küldött memorandumában kiállt a románok mellett, akik Avram Iancu tribunuson keresztül ugyanolyan jogokat kértek, mint amilyenekkel a többi erdélyi nemzetiségek is rendelkeztek.

Magyar szerető

Bár számos vita van Avram Iancu viszonyulásáról a magyarokhoz, szerelmi viszonya volt egy fiatal magyar lánnyal. Avram Iancu egyik feltételezett szeretője állítólag a Háninak ismert Farkas Johanna, egy abrudbányai magyar lány volt, aki tíz évvel volt fiatalabb Iancunál. Állítólag egy abrudbányai ügyvéd lánya volt. Egy Ioan Lupaş által lejegyzett szóbeli beszámoló szerint Háni mentette meg szeretője életét az egyik legválságosabb pillanatában, 1848 májusában, amikor Hatvani őrnagy váratlanul megjelent Abrudbányán, hogy rajtaüssön a Farkas Tamás ügyvéd, Johanna apjának házában tartózkodó Iancun. Amikor megtudta, hogy a magyar forradalmi csapatok a városhoz közelednek, Háni értesítette Iancut, arra kérte, hogy azonnal távozzon és mentse az életét, és elvezette a ház mögötti kertig. A történészek szerint Iancu így távozott az utolsó pillanatban Abrudbányáról és Topánfalvára (Câmpeni) ment, ahol megszervezte a Hatvani elleni ellentámadást.

Avram Iancu az Erdélyi-középhegységben, Fehér megye északnyugati részében található Vidrán (Vidra de Sus) született és nőtt fel. A mócok későbbi vezetője módos családból származott, apja erdész, majd uradalmi intéző volt, nagyapja pedig pap. Egyes történészek azt állítják, hogy Iancu a híres Horea, az 1784-es erdélyi parasztfelkelés egyik vezetőjének volt az unokája. Benne bízott az erdélyi román közösségek akkori politikai cselekményeiben és védelmi harcaiban résztvevő mócok nagy része. Iancu a hazafiság jelképeként maradt fenn a történelemben, de vitatott személyiségként is, mert egyes cselekedeteit kevésbé értették meg (Nem világos, mire utal a szerző, mert a magyar civil lakosság elleni vérfürdőkkel nem azok „meg nem értése” a gond – a szerk.). A román történészek nemzeti hősnek nevezték, jelenleg pedig Avram Iancu Erdély történelmének egyik leginkább dicsőített szereplője (így! Kommentár nélkül… - a szerk.).