Szindbádi lakoma a kolozsvári Viában

Pénteken délután végre igazi gasztronómiai orgián vehettünk részt – értsd, nem csak beszéltek az ételekről, csinálták is – mégpedig a Magyar Turizmus Zrt. (MTZ), közelebbről pedig Soós Júlia, az MTZ romániai képviselete vezetőjének jóvoltából.

Aki az ínyenceknek való kóstolóért felelt: Barabás Zoltán mesterszakács, a Magyar Nemzeti Gasztronómia Szövetség alelnöke, a debreceni Barabás Étterem vezetője. És aki a hangulatot hozta, habként a pörköltön, Péter Júlia, az eleganciájáról és míves ízeiről méltán híres kolozsvári VIA Étterem vezérnője.

Az erdmagyar szabad sajtó képviselőit szabolcsi Panyolai Elixír alma- és szilvapálinkával fogadták a házigazdák. Amelyről egyébként megtudtuk, hogy magyar talajból származik.

Megilletődve ittuk az isteni nedűt, annál is inkább, mert csodálatos véletlen (vagy az isteni gondviselés, nem tudni) folytán Csinta Samu éppen ma ünnepelte (és figyelem, továbbra is ünnepli) egyik születésnapját. Ennek következtében igen hamar igen magasra hágott a hangulat, a mesterek és szakácsok éppen idejében hozták tehát a kóstolót. Szürkemarhapörkölt házi tarhonyával. Ejha!

Az Erdélyi Napló, a Krónika és a Főtér szerkesztőinek egy része

Nos, a fogás isteni volt. És mint Barabás Zoltántól megtudtuk, óriási a különbség a szürkemarha és az egyéb marha húsának íze között. Ugyanis a magyar szürke ridegmarha, születésének pillanatától kezdve egészen haláláig (vagy tepsibe, serpenyőbe, üstbe kerüléséig) kint él a szabadban. Ennek folyományaként pedig az izomzata másképp fejlődik, ami értelemszerűen a hús ízvilágában is tükröződik. Lelkesen egyetértünk: fantasztikus ízek csiklandozták az ízlelőbimbóinkat.

A fogás elkészítése igen egyszerű, annak legalábbis, aki ért hozzá: kell hozzá mangalicaszalonna, mert ebből származik a zsír. Olajat nem használnak az étek elkészítéséhez. Továbbá kell hozzá reszelt tarhonya (aki tudja, mi az, azt is tudja, miről beszélünk) és a magyar puszták királyának húsa csinos kockákra vágva. Ehhez jönnek még a fűszerek, a mestertudás, és máris kész a királyok asztalára is méltó pörkölt. Istenien jóllaktunk, a mennyei étket pedig Balla Géza 2012-es Cuvée Dioritjával tiszteltük meg.

Éljen a szürkemarha! Éljen a magyar talaj szülte pálinka! Éljenek a mesterszakácsok, a VIA Étterem, és a Magyar Turizmus Zrt.! Krúdy Szindbádja is elismerően bólintott volna erre a fogásra.

(fotók: Fall Sándor)