Kortárs víziók kavalkádja a New Yorkban (FOTÓK)
Tegnap délután berobbant a New York, a Mimesis Fesztivál idei kiadásának megnyitójával.
A rendezvényt Márkos Tünde, az Origo Egyesület elnökasszonya, Zakariás Ágota művészettörténész, továbbá Kispál Ágnes-Evelin és Kispál Attila, a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér kurátorai nyitották meg. Sajnos a szó elveszett a térben, tekintettel arra, hogy hangosítás nem volt. Viszont a látvány pótolta az szonorikus hiányosságokat. Kérem tisztelettel, volt ott minden, mi szemnek ingere, és a számos látogató fenékig ki is élvezte. Körülnéztünk a New York romjain viruló kortárs vizuális művészeti parádén. (A Mimesis Fesztivál kiállításai a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt látogathatók, reggel tíz és este nyolc óra között.)
A girográf igazán gyerekbarát kiállítási tárgy. És milyen ábrákat tud rajzolni! Adorjáni Márta alkotása mágnesként vonzott minden interaktivitásra hajlamos látogatót.
Egyes kiállított tárgyak időnként elmozdulnak a helyükről. Az egyik folyosón Szőcs Zoltánnal, vagyis Zörgővel futottunk szembe, aki saját magát állította ki.
Szem kinyit. Szem becsuk. Rád néz. Nem néz rád. Forog, nem forog. Zöld, vörös. Márkos Tünde komplex installációja. Itt hang is van, csak hát a fotográfia nem tudja visszaadni.
Irsai Zsolt (Zacsek) nem csak vonzotta, fel is használta a gyermekeket alkotása megvalósításához. Mit mondjunk, így könnyű sikert aratni.
Ez az az eset, amikor a képkeret mozog, nem a galamb. Makkai Bence munkája. Kedvencgyanús.
A kitartó közönség igyekezett minden hangfoszlányt elkapni a megnyitóbeszédekből. Nekünk ez nem ment, úgyhogy tovább is álltunk. Mentünk, na. Szobákra!
Valahol a New York labirintusa mélyén Szentes Zágon Minótaurusza várta az arra csellengő Ariadnékat és Thézeuszokat. És másokat is. Mindenkit!
Zörgő időközben visszatért kiállítási... helyére. És készen is van a nagy mű. A gép dolgozik, az alkotó... hát, ő is.
Darvay Tünde (Napocska) idei szobájában ellaknánk, bizony isten. Még a plüssmaci szerepét is vállalnánk. Bűbájos világ ez, na.
Wahorn András táblaképe. Ha az ember jól odafigyel, valahonnan felhangzik a
">Már megint itt van a szerelem dallama is.
Közben hangolnak a zenész hölgyek is: Miklóssy Hajnal Melinda és Crasi Ana Maria Leona. A hegedű mint gitár. Az elektromos zongora mint elektromos zongora.
És a Guriga, Lőrincz Gyula performansza. De így jár az, aki a gyermekét is beveti. Mindenki csak őt nézi. De van is mit, mert irtó profin rója a talajmenti Ringli. Spíl. köreit. A végtelenségig akár.
Fotók: Kerekes Emőke, Erdély László, Szántai János
Egy szegény kis adófizető panaszai
Szántai János
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
Varga László Edgár
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté
Sánta Miriám
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról
Fall Sándor
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
