Magyar egyetem (ál)riadó kánikulában

„A nagyvonalúnak tűnő dékán látszólagos lezsersége azért meglepő, mert a magyarellenesség páncéljába szorult marosvásárhelyi többségi vezetésnek és a szenátus tagjainak azonnal elborul a józan logikája, ha önálló magyar intézetekről esik szó. Számukra a tanárhiány is megoldhatatlan, amit a magyar oktatás végleges akkreditációjának az akadályozására használnak fel. Hiába érkezett a magyarországi egyetemekről a baráti kéznyújtás, azt pontosan az általuk be nem tartott törvényekre hivatkozva utasítják el.

Ezzel szemben Florian Bodog könnyedén kijelenti, hogy Váradon jelenleg is ingyenesen oktatnak magyarországi tanárok, s a határon túli egyetemek segítségére továbbra is számíthat. Véleménye szerint a magyar oktatás beindítása érdekében a törvényt sem kell megváltoztatni, mindössze a felsőoktatás minőségét biztosító testületnek kell kedvező véleményt mondania.

Mégsem kell készpénznek venni a kijelentéseit. Florian Bodog aggódik ugyanis, hogy a költséges akkreditációt megszervezve lesz-e magyar diák, aki a váradi egyetem bizonytalan 50-es csoportját választja? Továbbá azt is bevallotta: tart attól, hogy a megvalósult magyar szak önállóságáért nem kezdődnek-e Váradon is tüntetések. Ugyanakkor kétségei vannak afelől is, hogy kell-e magyarul tanuló orvos Romániában, amikor a kórházakban mindenki románul beszél (?)

Majd a váradi portálnak adott interjúban pontosít: egy 15-ös magyar csoport lenne az igazán elfogadható. Egy olyan »igen is meg nem is«, ami van, de alig látszik, tehát könnyen lehet irányítani és manipulálni. Ahogy végső soron szinte valamennyi »többségi« jószándékot ez az elképzelés vezérel. Egyetemekben, iskolákban csakis közösen tudják elképzelni az oktatást, mint a féltékeny házastárs, aki inkább megfojtja a feleségét, minthogy beleegyezzen a válásba."