Valami bűzlik Kolozsváron

Félreértés ne essék. Marhára örülök annak, hogy Kolozsvár szépül. Megcsodáltam a vadiúj Unió utca villanydróttalan egét, útjának tükörsima testét, fantasztikus puzzle-alakzatokban lerakott járóköves járdáit. Dicséret a városvezetésnek. Értünk dolgozik. Ugyanakkor elfogadom, hogy a központ egy része továbbra is járhatatlan (Ferenc József út, Malom utca, Petőfi utca). Úgy gondolok rá, mint egy plasztikai műtétre. Irtó rondán néz ki az ember közben. Na de utána...

Persze néha dühöngök. Nekem az a munkám, hogy ilyen szövegeket írjak. Ha nem írok, kirúgnak. A román közúti rendőrség alkalmazottainak az a munkájuk, hogy a város forró pontjain nyüzsögjenek, és irányítsák a forgalmat. Vagy legalább rámosolyogjanak a forgalmi dugókban izzadó, toporzékoló vagy letargikusan bámuló autóvezető polgárokra. Állítólag tanítanak lélektant a rendőriskolákban. Szóval dühöngök, mert többször nem látok rendőrt a forró pontokon, mint igen. Biztos papírmunkájuk van.

Ma reggel viszont minden dühöm elszállt. Csak nevetni tudtam. Mint Zorba, amikor összedőlt a facsúszda. Ja, és nem a feltúrt városrészben történt az eset. Mert reggelenként, főleg, ha esik, a központ mindenütt túlzsúfolt. Ezt is értem: annak idején nem ennyi autóra tervezték a várost a címzetes és nemzetes építész urak.

Szóval: a Lovag (Posada) utcába kanyarodtam éppen, hogy a Petőfi utcán végigaraszolva eljussak az iskola közelébe a gyerekeimmel. Azazhogy, kanyarodtam volna, mert a három rendelkezésre álló sáv már tele volt autóval. Egy zöld lemegy. Jön a másik. Bejutok az egyenesbe. Tudom, mi a baj. A Hunyadi tér felől a Tordai útra igyekvő autósok benyomulnak a kereszteződésbe, így a Lovag utcából egyszerűen nem lehet kihajtani a Petőfi utca fele. Körülöttem dudálnak, mint állat.

És akkor megpillantom a rendőrt. Áll az autók közt, és telefonál. Nem irányít. Nem mosolyog. Beszélget. Közben az autósok feltalálják magukat. Dudálgatnak, kígyóznak, surrannak. Ahogy elérem az utca végét, megpillantom a második rendőrt. Aki – esküszöm – zsebre dugott kézzel álldogál, és a Baba Novac-szobrot bámulja.

Tehát. Nekem az a munkám, hogy írjak. A forgalmi rendőrnek az a munkája, hogy irányítson. A városvezetésnek meg az a munkája, hogy várost vezessen. Engem nem rúgnak ki. Mert írok. De a forgalmi rendőröket sem rúgják ki. Bár nem irányítják a forgalmat. És a városvezetést sem rúgják ki. Bár nem vezeti a várost. Szép város Kolozsvár. És valami nagyon bűzlik benne.

Megjegyzés a fotóhoz: mire kiugrottam az autóból (volt időm, ugye), a rendőr sajnos már eltette a telefont. És vadul téblábolni kezdett.