Az apák haza-csalogatásáról

„Ponta bagázsának talán egyetlen jó arca, Ioan Rus – időközben lemondott – szállításügyi miniszter a külföldön dolgozó románokról azt találta mondani, hogy amíg kint ők dolgoznak, a gyermekük »golán« lesz, a feleségük kurva. Szegény csupán azt akarta mondani: azon leszek, hogy havi 700 eurót itthon is megkeressél, s akkor a feleséged nem fog mással dugni.

Rus szavai annál is inkább értékelendő mivel van olyan politikai alakulat – és gondolok itt konkrétan az RMDSZ-re –, amelyik úgy megy el a téma mellett, mintha az nem is létezne. Pedig az erdélyi magyarok kivándorlása is ugyanolyan irtóztató méretű, mint a románoké: kis falum arányaiból kiindulva a népesség 10–15 százaléka, a fiatalok esetében 30–40 százaléka keresi »kint«, azaz Nyugaton a szerencséjét, s ez az arány felmehet egészen 35–45 százalékra azokkal, akik „bent” a Regátban csinálják ugyanezt.

Aztán elgondolkoztam, honnan is jöhet az RMDSZ ezen nemtörődömsége. Bizonyára sokan emlékeznek még a ‘90-es évek erdélyi magyar, székely politikusára: mindig kéznél volt nála egy hasonlat a megmaradásról, a fenyőről, amely ellenáll a viharnak. Úgy tudta verni a mellét, hogy már szinte a nézőnek is fájt, és úgy tudott keseregni a székely sorsán, hogy bizonyisten sírva fakadtam.

Nos, hogy, hogy nem, ezen politikusoknak fiai-borjai kijutottak külföldi egyetemekre, hogy ott képezzék magukat. Miután ezzel megvoltak, hazajöttek, hogy tudásukat, tapasztalatukat itthon kamatoztassák.

Stop, újrakezdem. Miután kitanulták magukat, nem jött haza közülük senki, mondván, ott gürcöljön s gebedjen meg mindenki, ahol van."