Kiskeddi állatkert

„A helyzet az, hogy családonként kevés a gyermek, hogy dívik az egykézés vagy a nullázás, járnak a vasorrú bábák egy nagy kampós szerszámmal a kezükben, s a nőket megreszelik. A tetejébe még nemzőképes családok sincsenek, illetve vannak, de nem itt, hanem Nyugaton, mert kimentek oda, ahol az embert amúgy is megfizetik, hát még akkor, ha gyermeket vállal.

Maradtunk hát itthon a józanok, akik maximum egy gyermeket vállalnak, a denét ivó, őrült sokgyermekesek, és azok, akik azt hiszik, a szülők a 84 lejes gyermekpénztől denemámorban fognak fetrengeni. Szép kilátás, nemde?

Pedig valamit tenni kellene, jóval többet, mint 84 lejre emelni a gyermekpénzt. Nemzés- és gyermekbarát stratégiák kellenének, hogy az isteni kert lakójának ne a dene jusson az eszébe. De nemcsak fent, hanem lent is pozitív apróságok szükségeltetnének: például járható járdák és akadálymentesített szintkülönbségek, hogy ne kelljen a kisgyermekes szülőnek autóval mennie a főtérre (mikor mehetne gyermekkocsival is), s hizlalnia a csíki parkolóhely-betyárok zsebeit.

Ellenkező esetben megmondom, mi fog történni a nullázókkal és egykézőkkel, a denelátomásos kertlakókkal és velük együtt (mivelhogy egy cseberben vagyunk) velünk, többgyermekes őrültekkel: dolgozunk halálunkig, merthogy nyugdíjat hétszentség, hogy nem kapunk!”