Bölcseleti melankólia

„Az baj, mondta, hogy minden európai civilizációs találmány és elmélet úgy van kitalálva, hogy az csakis európai közegben hat. Európaiakra van szabva. Ne haragudj, nagyon csúnyán fogalmazva, azt mondom: a fehér ember civilizációs szeszélyeit elegíti ki. Európai gyökerű. Európa nem tud kibújni a saját bőréből. Lett légyen az holland vagy svéd, francia vagy angol, amerikai vagy kanadai, de még a dél-amerikaiak is ide sorolhatók. Úgy tesztek, mintha itt multikulturalitás dúlna, görög-római és zsidó hagyományokra hivatkozva a keresztény kultúra bővöletében éltek, egyéni szabadságjogokról beszéltek, óvakodtok a kollektív jogok elismerésétől, abban hitben éltek, hogy nyitottak vagytok, holott kőkekmény monokultúra van. Elsáncolás, önzés.

Az átvétel, kölcsönzés, jószomszédság csak látszólagos. Akkor voltatok őszinték, tért át a vádaskodásra, amikor gyarmatosítottatok minket. Mindent tönkretettek. Azóta sem tudunk nélkületek élni.

De velünk sem, vetem oda félénken. Erre nem felel. Mert a tévében éppen egy bécsi pert mutatnak, ahol egy tizennégy éves gyerek áll a bíróság előtt, aki nem tudott meggyökerezni Ausztriában. Apa nélkül nőtt fel. És fegyveres merényletre készült, ja, és el akart menni Iszisz harcosnak.

Az volna az igazi, ha nekünk Abu Hasszánoknak is lenne egy olyan bölcseleti hátterünk, ezer évünk, stratégiánk ezekre a számunkra ellenséges időkre, amit alkalmazni lehetne a mai világhoz. Amely rugalmas lenne és belátó, amely csakis a miénk lehetne.

De hát megpróbáltátok a középkorban és véres fejjel távoztatok – mondom. Most más taktikát választottak honfitársaid. A menekülést a nyomorból. A jólétünkbe vágynak, amit magunknak termettünk, mi európaiak. A világ kizsákmányolása által. Nézd meg a japánokat, átvették az európai modellt, és ma hol tartanak. Vagy újabban Kína...

Az mind csak gyakorlati, anyagi oldala a világnak, pusztán technika. Semmi más. Lélekben asszimilálhatatlanok."