In integrum

„Most például az árkosi Szentkereszty-kastély kapcsán született petíció, amelyben az épület kulturális jellegének megőrzését szorgalmazzák, illetve kétségbe vonják a restitúció szükségességét/jogosságát, miután azt visszakapta az építtető örököse.

Azt egy pillanatig sem vonjuk kétségbe, hogy a kultúra kiemelten fontos, a meglévő kulturális intézmények védelme pedig nagyon is szükséges. Csakhogy egy jogállamban még ez sem kerülhet szembe a magántulajdon szentségének elvével.

Már csak azért sem, mert Romániában az utóbbi időben mintha szándékosan gerjesztett propaganda indult volna az elkobzott ingatlanok restitúciója ellen. Az ürügy: Bukarestben – legalábbis a korrupcióellenes ügyészség szerint – a restitúciós bizottság egyes tagjai csúszópénz fejében a visszaigényelt ingatlanok valós értékének többszörösét ítélték meg kárpótlásként. Ha a vádak igazak, a felelősöket meg kell büntetni.

Azonban érezhető egy olyan tendencia, hogy ezen ügyletek révén az összes, eddigi restitúciós ügyet gyanúba keverjék – a szatmári római katolikus püspökség visszakapott ingatlanainak ügyét máris elkezdték vegzálni. A restitúciós botrányok kapóra jönnek azon soviniszta körök számára, amelyek tűzzel-vassal harcolnak a magyar intézmények és magánszemélyek ingatlanainak visszaadása ellen, mivel minden egyes visszaadott épület vagy terület kapcsán úgy érzik: a már a magyaroktól elhódított terület egy-egy darabjától kell megválni.

Ezért veszélyes beállni azok sorába, akik bármilyen okból a magát kommunista pártnak nevező bűnszervezet által ellopott ingatlanok visszaadását ellenzik. Nem szerencsés – még a legjobb szándékkal sem – hozzájárulni ahhoz, hogy magyar támogatással megtorpedózott – vagy akár csak megkérdőjelezett – restitúciót használhassanak fel precedensként hasonló esetekben.”