Á R - mint KolozsvÁR

Minden heti Muszájunkat add meg nékünk ma, imádkozik a hívő aktivista.

És a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport ismét meghallgatta az imádságot. Annak ellenére, hogy ma délután sötét felhők terpeszkedtek az égen Kolozsvár főtere fölött, sőt, mi több, reggel óta esett, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

De ahogy mondani szokás, nincs rossz idő, csak gyenge aktivista. A civilek felvonultak, és a flashmob lezajlott. Megjegyezzük, hogy számításaink szerint ez volt a Musai-Muszáj csapat történetének leghosszabb villámcsődülete, majd’ félórát tartott.

Az ok? Papíron könnyű írni. Mondjuk golyóstollal. A Főtér kövére, emberrel, kicsit nehezebb. Márpedig ez volt a mai akció tárgya. A tervek szerint a kövezetre fekvő résztvevők testükkel formázzák meg a Kincses Város nevének háromnyelvű „leiratát”. És szó, mi szó, emberrel nehezebb kibetűzni, hogy Cluj, Kolozsvár, Klausenburg. Piros-sárga-kék pólós emberek jelezték a román nevet, piros-fehér-zöld pólósok a magyart, fekete-piros-sárga pólósok pedig a németet.

A terv szerint egy svunggal „leírták” volna mindhárom névváltozatot. Na de az időjárás (vagy a szokásos érdektelenség) közbeszólt, és sajna nem gyűlt össze a három név összesen 24 betűjét „alakító” résztvevő, annál is inkább, mert egyes betűket két emberből kellett összerakni.

Ezért Bethlendi András és csapata úgy döntött, egymás után „vésik rá” a három nevet a tér kövére. Az akcióhoz ezúttal valóban kellett némi áldozatkészség, ugyanis nem lehetett túl kellemes a vizes kövezeten heverni, főleg, ha az ember történetesen kezdőbetűt formázott. Na de meglett a három név, szépen, ahogy kell. Esett ránk a jó májusi eső. És úgy érezhettük, ismét tettünk valamit Kolozsvárért.

Kár, hogy a sajtón meg a szervezőkön kívül csak egy arra járó magyarországi turistacsoport készített fotókat az élő városnévtáblákról. Kolozsvár népe megint máshol volt.

És akkor nézzük, mi történt, hogy történt:

Gyülekeznek az élő betűk

Az Á betű erre hajlik...

Ez egy J betű

Ez meg egy pajzán K betű

Klausenburg, esőben

Fotók: Szántai János