Erdély Über Alles, PSD módra!

Korán kezdődött, áprilisban, amikor sarjadásnak indul a méreggyilok Erdőelvén, Erdély kozmopolita közösségeinek büszke burgjaiban. Barátságból született, hogy aztán az erdélyi baloldali fiatalok filozófiai, politikai gondolatainak társulásaként körvonalazódjon.

Két ifjúsági politikai szervezet, a kolozsvári és a marosvásárhelyi TSD (Tineretul Social-Democrat – Szociáldemokrata Ifjak – a szerk.) összefogott egy intellektuális kísérlet erejéig: „Erdély mindenekfelett és mindenekelőtt!”

Ennek embriója az Erdélyi TSD, egy minden egyes kulturális-történelmi régió paradigmájára jellemző, decentralizáló baloldali víziót közvetítő, kötőanyagként működő politikai struktúra, egy olyan baloldalé, melyet újra kell majd építenünk itt, a multikulturális Erdélyünkben. Erre kötelez bennünket a baloldali hagyomány, erre kötelez bennünket a pompás siebenbürgeni közösségek büszkesége.

Az Erdélyi TSD másik két alapítójával, Mihai Ţibuleac-kal és Ionuţ Croitoruval együtt két elementáris megállapítás alapján indítottuk el egy politikai megállapodás felvázolását: a mindennapi élet minden régióban gazdasági, társadalmi és kulturális sajátosságokat mutat, a zavarosan egységesítő-központosító politikai üzenet alkalmazása pedig kudarchoz vezet! Talán radikális értelmezéseknek tűnnek, de biztosíthatlak benneteket, kedves barátaim, hogy ha hallgatunk, akkor továbbra is indoktrinált, értékek nélküli, egy megbélyegzett imagináriust szolgáló nemzedékeket nevelünk fel.

Nem kevesebb Romániát, de mindenképpen több Erdélyt akarunk!

Míg 15 évvel ezelőtt politikailag elkötelezett és pártatlan értelmiségieket közmegvetésnek tettek ki, föderalizmussal vádoltak, vagy azzal, hogy eladták magukat a magyar titkosszolgálatoknak, fájdalmas emlékeket okozva Lucian Boiának, Sabin Ghermannak vagy Sorin Mitunak, értelmiségünk kis része most sem mentes a világegyetem összes összeesküvése által finanszírozott centralizmust érintő, föderalista elszakadásokkal vagy szegregációs megmozdulásokkal kapcsolatos félelmektől. Meglepő, de megmagyarázható, hogy 2015-ben még mindig vannak olyan románok, akik abban az illúzióban élnek, hogy az állam a baloldal alapvető eszköze, vagy egy közös gondolkodás vizuális identitásában félnek együtt használni a zöldet a pirossal.

A 45 évnyi totalitarizmus, túlzott központosítás alatt a kommunista rezsim szovjet módra, fordítva értelmezte az egyén identitását, az egyén–közösség–régió–nemzet felállást, Nagy-Románia antropológiai felépítését gyakorlatilag az állampolgár társadalmon belüli helyzetének bolsevik felfogásával, a nemzet–régió–közösség–egyén sorrenddel váltva fel, elértéktelenítve azt, ami bármely társadalom alapegysége: az egyéni szabadságot és a közösségi társulást.

A modern baloldallal kapcsolatos ilyenfajta értelmezés, doktrínai zavar ragasztotta Erdélyben a PSD-re (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) a központosítói címkét, küldetésünk pedig nem regionális felsőbbrendűséget, hanem helyi gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődést céloz meg, és ennek megfelelően választottuk szlogenünket is: „Erdély mindenekfelett és mindenekelőtt!”

Vasile Dâncu professzor 2008-ban azt mondta, hogy „a modern baloldal egy posztkommunista országban nem rendelettel születik meg”… Ez a megállapítás 2004-ig politikailag késleltette a baloldal végkifejletét, mely aztán az erdélyi közösségi választók elvesztésével összeomlott.

Mit kínálunk az erdélyi baloldali fiataloknak?

Először is civil vagy politikai struktúrákhoz való csatlakozást, amilyen „Erdély Brüsszeli Képviselete”, az „Erdélyi TSD”, a „TSD Erdélyi Iskolája”, a „Baloldali”, hogy csak néhányat említsünk az informális politikai társulások közül. Ezen kívül van még számos baloldalhoz kötött, de a PSD-től távol álló civil struktúra, ezek pedig nagyon hasznosak, annak ellenére, hogy a jelenlegi pártos konfigurációban nem akarnak politikai szerepvállalást. Ezek a civil társadalom tiltakozásaiból született, vagy rendszerellenes mozgalmak. A SocialEast.ro egy rendkívül hasznos, a Critic Atac-hoz képest puha baloldali platform.

A „TSD Erdélyi Iskolája” a modern baloldal időszerű értelmezését kínálja: Thomas Pikettyt, Anselm Jappe-t, vagy Stiglitzet.

Erős régiókat, valódi decentralizálást!

A politikai osztály sokat beszélt a decentralizálásról, de nem tett semmit.

Elsődlegességet élvez, hogy a régiók maguk dönthessenek a helyi adókból és járulékokból származó pénzekről, mint ahogy a regionális szintű új intézmények létrehozása is: a Regionális Tanács (végrehajtó hatalom), a helyi erőket képviselő fórummá átalakuló Szenátus és a Regionális Fellebbviteli Bíróság.

A helyi közigazgatásra vonatkozó országos közpolitikákat a helyi-regionális hatóságok struktúráival közösen kell kidolgozni.

Mint már mondtam, az erdélyi Buttyinnak, Felsőbulzesdnek, Lekencének, Jósikafalvának, vagy Maroskecének más gondjai vannak, mint Polovraci-nak, vagy Rugionasának, ugyanígy eltérnek a megoldások is. Ennek alapján támogatjuk a jövedelemadóból származó bevételek megosztását: 50 százalékot kapjanak meg azoknak a területi egységeknek a helyi költségvetései, melyek területén az adófizetők a tevékenységüket végzik, 20 százalék pedig kerüljön a megyei költségvetésbe.

A mi Erdélyünk (az eredeti szövegben is magyarul – a szerk.)

Multikulturális Erdélyünkben az idős románok és magyarok között még mindig van némi ellenséges indulat. Szüleim nemzedékében némi súrlódás a nacionál-kommunizmus következményeként. De a fiatal román fiú és magyar lány, a fiatal magyar fiú és fiatal román lány számára, este a klubban, éjszaka a bentlakásokban már egyre kevésbé fontos az etnikai határ… A jövő közös és minél távolabb vázolják azt fel az erdélyi valóságtól, a fővárosból nézve „műveleti területtől”, annál lassabban következik be a történelmi sebek begyógyulása és a kibékülés. Mindenesetre, a két történelmi szomszéd összeszokása elengedhetetlen!

Romániában a PSD-t 25 éve tradicionalista és a magyar kisebbséggel szemben álló pártnak tartják. Az Erdélyi TSD-nek hozzá kell járulnia ehhez az összeszokáshoz!

„Nem hiszem, hogy egyik napról a másikra megoldható, megérthető és a nép által feledhető az a tartós gyűlölet, mely az utóbbi két évszázad egész dominóhatását kiváltotta, és mely néhány valóságos vérfürdőre pazarolta az energiákat”, írtam 2013-ban, ma pedig a következőt mondom: „a múltra előadásként tekinteni szabadabbá, a jövőre felkészültebbé tesz! Nem tudom, hogy Tompa Gáborral, vagy Mihai Măniuţiuval, nem tudom, hogy a románok a magyarok mellett, vagy a magyarok a románok között, de azt tudom, hogy a határ ma rendkívül rövid, az összeszokás pedig fokozódni fog a következő években.”

14 évnyi ellenállás bizonyította, hogy lehetséges! Együtt folytatjuk és győzünk!

A civil társadalom győzelme az RMGC (Roşia Montană Gold Corporation – a szerk.) bányatervével szemben elsősorban az erős erdélyi közösségeknek volt köszönhető.

A környezetvédelem közismert komponense a nyugati baloldal doktrínájának, a baloldali vezetők ugyanis odafigyelnek a környezetvédelmi kérdésekre. Verespatak és a palagáz olyan témák, melyeket a közérdek szemszögéből kell nézni, a baloldal e tervekkel szembeni álláspontjának pedig határozottnak, elutasítónak kell lennie, figyelembe véve a környezetre leselkedő veszélyeket.

A környezetvédelem gyökeret eresztett ebben a régióban és úgy tűnik, hogy az erdélyi fiatalokat az amatőr vagy hivatásos hegymászás, vagy a barlangászat mellett egyre inkább érdekli a környezetvédelem, egy bizonyos társadalmi viselkedési modell a természetben és a térségbeli fesztiválokon, a Szénafeszten (Fân Fest), a Music Outdoor Experience-en, vagy a Duruşa Summer Hills-en tapasztalható tisztaság.

A baloldal regenerálódása az Erdély-platform elismerésével kezdődik

A PSD 2004-ben, 2008-ban, 2012-ben és 2014-ben elvesztette Erdélyt. Miért?

Elsősorban az országos szinten alkalmazott zavarosan egységpárti üzenet miatt, mely szembement az olyan vállalt politikai decentralizálási projektekkel, mint a 2008-as „A PSD mélyreható reformja”.

A baloldalnak társadalmilag-kulturálisan szegmentált, a közösségekre jellemző üzeneteket kell megfogalmaznia. Büszke vagyok arra, hogy baptista, olténiai, informatikus, hipszter, homoszexuális, aradi, ortodox vagy magyar vagyok, és csak aztán lehetek a románságomra is büszke, ha akarok. A nemzeti érzést nem egy zavarosan egységpárti üzenettel lehet táplálni, hanem a nemzetet alkotó közösségek érdekeinek szabad és tudatos vállalása alapján. És mivel Erdély helyi jellegzetességekkel rendelkező közösségek összessége, az eredmény kedvezőtlen volt.

A második gondot az erdélyi PSD-s szervezetek által hozott kevés százalék „bűnéből” következő ördögi kör jelentette. A párton belüli számítgatásoknál ritkán vették figyelembe a magyar etnikai szavazás jelentős arányát, így aztán könnyű volt az erdélyi szervezeteket hibáztatni a gyenge eredményekért. Miért ördögi körről van szó? Mindaddig, míg az „erdélyiek bűne” miatt kevés vezetőségi tisztség jut nekik a BPN-ben (Országos Állandó Büró), egyszerűen nem nőhet az erdélyi vezetők ismertsége a központban. És a decentralizálás késleltetése, a politikai centralizmus szigorúan csak a fővárost segíti!

Egyszerű a megoldás: a történelmi régiók arányos képviselete a BPN-ben, demográfiai kritérium szerint – ami Erdély esetében legalább 34 százalék!

Ezeket a néhány haver által „föderalistának” címkézett és a javításra őszintén nyitott kezdőgondolatokat bevezetőnek szánjuk a PSD regenerálását, decentralizálást, a képviseleti kapcsolat optimalizálást és egy kollektív döntéshozatali mechanizmus létrehozását célzó projekt vállalása után.

Az „Erdély mindenekfelett és mindenekelőtt!” a régió baloldali politikusai közötti együttműködés kölcsönös tiszteleten, felelősségtudaton, képességen és kreativitáson, a kapcsolatok hasznosításán alapuló kultúrájának újbóli kitalálására is esélyt jelent.

Szükség van már egy kertészre, amikor a pipacsok virágba borítják Erdély dombjait. Itt az ideje, hogy több piros legyen, mint a három rózsa, még a PSD-ben is.