A román korrupt pszichológiai profilja

Az Igazságügyi Minisztérium bemutatta az Amsterdami Tudományegyetem és a Bukaresti Tudományegyetem szakértőivel együttműködésben készített, Az elítélt személyek közvetlen tapasztalata a korrupció jelenségével című tanulmányát. A munkához hozzájárultak az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) és a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék Ügyészségének szakértői is.

A Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia megvalósításának és megfigyelésének támogatására szolgáló projekt részét képező tanulmány készítése során több korrupció miatt elítélt személlyel készült interjú.

A korrupt profilja

Az általuk kitöltött űrlapok segítettek a szakértőknek összeállítani a korrupt profilját, de egyben megállapítani a törvénysértők motivációját is.

Ennek megfelelően a korrupt férfi, 41 és 50 év közötti, nős, ortodox vallású, egyetemi és egyetem utáni tanulmányokat folytatott. Alkalmazott, közepes társadalmi státuszú. A tanulmány azt is kimutatta, hogy az elítéltek többségének passzív szerepe volt a korrupciós tettben. Más szóval, nem kértek kenőpénzt, de elfogadták, amikor felkínálták nekik.

Az ilyenfajta ügyekben leggyakrabban befolyással való üzérkedés és megvesztegetés miatt születnek ítéletek. A profil szerint a korruptat általában először ítélik el, 2 és 5 év közötti börtönbüntetést kap és a per során nem ismeri el a bűnösségét.

A korruptak nem érzik vétkesnek magukat

Az elemzés azt is kimutatta, mi motiválja a korrupció miatt elítélteket. A legtöbben úgy gondolják, hogy az egész rendszer a korrupciót bátorítja, mely a közigazgatási szinttel egyenes arányban nő.

Az előnyök közül a személyes elégedettség és jutalmazás a legfontosabb, valamint az a lehetőség, hogy jobb életet nyújthatnak a családjuknak – és nem a pénzügyi haszon, ahogy azt gyakran feltételezik.

Az elemzések azt is kimutatták, hogy úgy tűnik, a korrupció alapját nagyjából ugyanazok a tényezők alkotják, melyek általában véve a feddhetetlenség hiányához vezetnek.

A válaszolók többsége nem tagadta azokat a tetteket vagy lépéseket, melyek miatt elítélték őket, de tagadták, hogy hibáztak volna. Személyes normáik szerint ezek a lépések nem számítanak korrupciónak. Tekintettel arra, hogy elismerik a haszonszerzésen alapuló korrupciót, ezzel megerősítik az űrlapok tanulmányozásából levonható következtetést, mely szerint ezt a hasznot a családnak vagy a számukra fontos személyeknek szánták.

Hedonizmus és önzés által motiváltan

A holland szakértők elemzése egy másik fontos következtetést is eredményezett. Korrupcióra leginkább az önző emberek hajlamosak, akiknek a saját örömszerzés a céljuk.

„A statisztika azt mutatja, hogy mind a korrupció, mind a feddhetetlenség hiánya jelentős mértékben az önző, hedonista értékekhez, a személyes normákhoz, az észlelt alkalmakhoz és a várt hasznokhoz kapcsolódnak”, mutat rá az elemzés.

Ugyanakkor a tanulmány arra is rámutat, hogy a korrupciós szándéknak jelentős kapcsolata van a „társadalmi elfogadottsággal”, ami azt jelenti, hogy a válaszolók elképzelhetően kedvezőbb színben tüntették fel magukat, mint amilyenek valójában.