Boc magasról szarik Kolozsvárra

Emil Bocot már nem érdekli Kolozsvár, és ez szabad szemmel is látszik. Ennél is súlyosabb, hogy ezt a nemtörődömséget tudatosan vegyíti egy elsősorban az idős személyek manipulálására összpontosító iszonyatos populizmussal.

Emil Boc számára Kolozsvár irányítása nem egyéb egy rossz legónál.

Ahogy már néhányszor elmondtam, úgy tűnik, Boc még mindig Bukarest légkörében lebeg, erre pedig az a viharos kampány a bizonyíték, amelyet Elena Udrea mellett folytatott az északnyugati térségben.

A nagypolitikából kiesett, az Udrea–Băsescu elnöki páros PMP-je és az új PNL között ingadozó Emil Boc számára már csak a second hand-politika (hiszen ezen a szinten tartják most nyilván) és a DNA-vizsgálatoktól való rettegés maradt.

Egy halott terv finanszírozása: „a szamosfalvi fürdő”

Emil Boc 2013 novemberében felvetette és meggyőzte a PDL és az RMDSZ tanácsnokait, hogy szavazzanak meg egy társulási szerződést, melynek értelmében egy talán közérdekű magánkezdeményezést finanszíroznának.

A polgármesteri hivatal 353 ezer eurót fektetett volna be a helyi költségvetésből bizonyos általános infrastrukturális munkálatokba, melyek elősegítették volna a turisták kijutását a szamosfalvi fürdőre. A terv haszonélvezői, a SC BĂILE SOMEŞENI SRL dolga a fürdő felújítása, hasznosítása és a hajdani légkör megteremtése lett volna.

A terv haszonélvezői, akiknek nem tetszett, hogy „Kolozsvár milliomosai” nem akarnak befektetni a projektbe, gyakorlatilag a polgármesteri hivatalhoz fordultak (kezesként), hogy a szükséges pénzt megkapják egy külföldi banktól. „Egy külföldi bankhoz folyamodtunk, ez volt az egyetlen megoldás számunkra. A bank garanciát kér tőlünk, hogy rendelkezünk a helyi közösség támogatásával”, mondta Gidro Stanca asszony, a terv egyik haszonélvezője a helyi tanács 2013. november 14-i ülésén.

Mi késztette Emil Bocot arra, hogy támogassa ennek az összegnek a biztosítását?

A populizmus. Boc szűkszavúan a következőképpen indokolta a támogatást a helyi tanács ülésén: „A szamosfalvi fürdő elsődleges Kolozsvár megyei jogú város számára, a befektető pedig vállalta, hogy szociális csomagokkal ellentételez, azt pedig a helyi tanács határozza majd meg, hogy milyen alapon fogják odaítélni a szociális csomagokat – mikor, miként és kinek.” Aztán Delia Cărbune műsorában, a Ştiri de Cluj Live-ban mondott további részleteket: „A polgármesteri hivatal szerepet vállal majd az odáig vezető út leaszfaltozásában, a sétányok korszerűsítésében, a közvilágításban és a zöldterület kialakításában. A beruházásért cserébe, amibe még egy gázvezeték kiépítése is tartozik a telekig, és melynek összértéke akár a 300.000 eurót is elérheti, a polgármesteri hivatal belépőjegyeket kap majd az Aquaparkba és a szamosfalvi fürdőbe.”

Lefordítom. A polgármesteri hivatal biztosítja egy magánlétesítmény infrastrukturális fejlesztésének finanszírozását, melynek még nincs biztos banki finanszírozása, a kérdéses összeget pedig 20 év alatt kapná vissza, a haszonélvező által időseknek nyújtott szociális csomagok formájában.

És hogy egyértelmű legyen, idézem az egyik újságíró tárgyilagos véleményét, akinek a cikkéből és fényképeiből ihletődött a jelen szöveg:

„Az a populizmus, mellyel Emil Boc ’meghitelezte’ a S. C. Băile Someşeni Group SRL-t, mely hitelt a város 20 év alatt hajtana be a nyugdíjasoknak adott ingyenjegyek formájában, elvész a Kolozsvár keleti végében található bozótosban, mocsokban és mocsárban.

Az úgynevezett ingyenes belépőkre pályázó mostani nyugdíjasok meg sem fogják érni,

hogy a szamosfalvi fürdő újra elérje azokat a standardokat, melyek egész Európában ismertté tették”, írja Eugen Olariu a Ziar de Cluj-ban.

Foglaljuk össze. A haszonélvezőnek pénzre van szüksége. Elmegy a bankhoz, ami közösségi garanciát kér, de nem ad hitelt. A polgármesteri hivatal biztosítja egy hipotetikusan finanszírozott létesítmény infrastruktúrájának finanszírozását. A kolozsvári hipotetikus szociális belépőket kap egy hipotetikusan finanszírozott létesítménybe…

És hogy ne legyenek félreértések: nem a haszonélvező kérésével van gondom, hanem a településvezetés ostobaságával.

Emil Boc teljesen elhanyagolta a TETAROM ipari parkok infrastruktúráját

Miközben a polgármesteri hivatal képes pénzt adni egy hipotetikusan finanszírozott tervre, melynek ráadásul a jogi helyzete is ágas-bogas, ugyanis a jövőbeni, hipotetikusan finanszírozott létesítmény területe egy Dominic Stanca örököseivel folyó per tárgya, ahogy azt az egyik haszonélvező, Valentin Nica úr is elismeri az Actual de Cluj szerint, a TETAROM I-be, Kolozsvár I. szintű ipari létesítményébe vezető út finanszírozása elakadt Boc polgármester leszaromságában, aki képes inkább 20 évet várni egy európai pénzekből megvalósuló terv megtérülésére, semmint, hogy megkönnyítse több ezer kolozsvári munkába jutását, egy több tízmillió eurós beruházáshoz…

Sőt, Boc azt is figyelmen kívül hagyta, hogy az egyik haszonélvező hírneve nem éppen makulátlan: „Valentin Nicának, annak ellenére, hogy Bukarestben van az állandó lakhelye, már voltak kolozsvári vállalkozási kísérletei, melyeket feladott vagy felfüggesztett (a távközlési vezetékek föld alá viteléről szóló Duct City-terv, vagy a Tetarom I területén elindított, de aztán félbehagyott Global Plaza üzleti központ”, ahogy arra Kristina Reştea emlékeztetett.

A tervet ellenző PSD-s helyi tanácsnokok megindokolták álláspontjukat

„Azt szeretném mondani, hogy sarat, iszapot, vizet és gödröket, melyek nem bizonyos vesebajok meggyógyítására, hanem a vérnyomás növelésére jók, nagyjából 300 utcán is találni lehetne Kolozsváron, melyek átvételét a helyi tanács 62/2010. sz. határozatával korlátozták, és amelyekre senki sem gondol”, kommentálta a helyzetet Irimie Popa.

A szociáldemokrata helyi tanácsnokok különben a TETAROM ipari parkok több ezer alkalmazottjának helyzetét is felvetették.

„De el szeretném mondani, mit jelent egy Tetarom ipari park, az I. és a II., például; a Tetarom I. és II. 196 hektárján már összesen több mint 175 millió euró értékű befektetés történt, létrehoztak 3.600 munkahelyet, ahol Kolozsvár megyei jogú város lakói dolgoznak, olyan lakosok, akiknek nincs mivel eljutniuk a munkahelyükre, mert nem hoztuk létre számukra az infrastruktúrát, miközben ezek az egységek, melyek nem olyanok, mint egy butik, teljesen mást jelentenek, ezek több mint 50 millió eurót fizettek be a állami költségvetésbe, nyereségadót, áfá-t, jövedelemadókat és munkaadói hozzájárulásokat; tehát mindezt jelenti az a két ipari park, melyekre utaltam”, jegyezte meg a szociáldemokrata Claudia Anastase.

Egy másik helyi tanácsnok, Dan Morar nagyon helyesen mutatott rá a tervezett finanszírozás szürke zónáira, megjegyezve, hogy nagy fenntartásai vannak a kérdéses finanszírozással szemben:

„Már csak azért, hogy én is értsem: miért kell társulnunk azzal a társasággal… a társaságnak hitelt kell felvennie… a bank külföldi… hogy is lépjünk be egy külföldi finanszírozású tervbe… úgy gondolom, hogy a pénz egy része a szamosfalvi fürdőhöz fog kerülni, egy létesítményhez, melyet olyan telekre kívánnak építeni, amely nem a fürdőé… a pénz másik része pedig egyfajta megváltásként egy magánszemélyhez kerül majd, aki szerepel a finanszírozási szerződésben is… jó néhány éve dolgozom bankban és nagy fenntartásaim vannak az előttünk ennyire szépen körvonalazott finanszírozási tervvel kapcsolatosan… ezért kérdések merültek fel bennem, és azt javasolom, várjunk még egy kicsit, amíg tisztázódik a terv helyzete… később nagy örömmel megszavazunk bármilyen társulást, mely hasznos ennek a városnak”, vélekedett Morar.

Az Emil Boc által támogatott terv egy éve nem mozdult egy tapodtat sem előre, a TETAROM munkásai pedig továbbra sem élvezik a városvezetés figyelmét. Ennek a néhány ezer embernek az a bűne, hogy Emil Boc úr ott nem vágott át egyetlen szalagot sem, és hogy volt pártja, a PDL nem tudta ráragasztani a saját címkéjét.

Mocskos ez a leszaromsága, Boc úr…