Ünnepeink értelme

„Mert a valós históriát tartósan nem helyettesíthetik a hazug szobrok, sem a légből kapdosott „történelmi” mesék, azok éltető erővé nem lesznek soha. Egy nép általában maga választja ki igazi históriai ünnepeit, mert a történelmet is ő csinálja, ünnepet is tud választani, sőt jelképeket is, azokat nem kell semmi uracskáknak kitalálni számára, főleg pedig rákényszeríteni, megetetni vele.

Nekünk, magyaroknak vannak – mert lehetnek – hiteles ünnepeink, s ezek közül is első helyre kívánkozik március idusa, a szabadság ünnepe, mely egyszerre dicséri a megújulást és a forradalmas újítást, a tenni akaró fiatalságot, a világ jobbításának szándékát és – saját nemzetünk felemelése révén – a nagy emberi haladáshoz való hozzájárulást. Mindezt nem kell elmagyarázni senki magyar embernek, ahogyan nem kell parancsszóval a trikolór tiszteletére és a Himnusz éneklésére sem kötelezni, mert mindez a magyarság vérében van.

Igaz, akadnak kivételek, olyan elferdült agyú magamutogatók, kik megkérdőjelezik március idusának erdélyi, sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi megünneplését, mondván, azon a napon semmi nem történt errefelé. Ezek soha nem fogják megérteni, hogy a magyar március egyszerre testesíti meg a polgárosodást, a jobbágyfelszabadítást, a jogegyenlőséget, a sajtószabadságot, a világszabadság igényének átérzését, s benne foglaltatik annyi erdélyi magyar és székely közhonvéd áldozata, amilyenre alig van példa a világ históriájában."