Magyarország, Románia, Moldova: a reformkozmetikusok

A Carnegie Europe elemzőintézet párhuzamot vont a három kelet-európai ország reformfolyamatai között, arra a következtetésre jutva, hogy a románok az egyedüliek, akik a novemberi szavazatukkal kikényszerítették a politikai osztály megváltozását. Ezzel szemben a magyarok nem reagálnak, amikor Orbán Viktor lábbal tiporja a demokráciát, a moldovaiak pedig elszalasztották a lehetőséget, hogy felgyorsítsák átmenetüket egy kommunista államtól a demokrácia felé.

A Carnegie Europe think-tank elemzői a Magyarországon, Romániában és Moldova Köztársaságban ígért reformfolyamatokról írnak, melyek kívánnivalót hagynak maguk után,

a változások ugyanis legfeljebb a „kozmetikázás” szintjén zajlottak. 

Románia esetében 2014 novemberében kezdődött az igazi változás, amikor a románok megszavaztak egy korrupcióellenes platformmal induló jelöltet, írják. Teljes egészében közöljük a Carnegie Europe által közölt szöveget.

Amikor Orbán Viktort 2010-ben megválasztották Magyarország kormányfőjének, azt ígérte, hogy az általa vezetett konzervatív Fidesz lezárja a szocialista államtól egy modern demokratikus társadalomhoz vezető átmeneti folyamatot. Orbán meglátása szerint a megörökölt rendszert behálózta a korrupció. A kommunista rendszer maradványai még mindig működtek. A gazdasági döntéshozatalban minimális volt az átláthatóság.

De a parlamentben 2010 óta kétszer is kétharmados többséget szerző Fidesz nem vitte végig Magyarország átmenetét. Sőt, a 90-es években elért demokratikus fejlődést most olyan mértékben ássák alá, ami azt mutatja, hogy

nem visszafordíthatatlan egy posztkommunista állam átalakulása.

Magyarország és más Közép- és Kelet-Európai országok tapasztalata azt is mutatja, hogy az átmenet sorsáról csak a lakosság dönthet. Mégpedig függetlenül a hatalmon lévő párttól, és függetlenül attól, hogy az ország tagja-e vagy sem az EU-nak.

A magyar polgárok még nem szálltak szembe valamilyen kitartó módon azzal, ahogy Orbán szisztematikusan aláássa a demokráciát. Ami az EU szerepét illeti, a tartalmatlan és félszájjal kimondott bírálatoknak túlságosan kis hatásuk volt egy olyan kormányra, mely parlamenti szupertöbbségét arra használta fel, hogy olyan formában módosítsa az ország alkotmányát, ami a lojalitást és az engedelmességet az alkalmasság és a felelősség fölé helyezi.

De a hívei által tévedhetetlennek tartott Orbán kormányzási stílusa végül abba fulladhat bele, hogy a lakosság többé nem engedi majd meg azt az ellenőrzést, amit a Fidesz a hatalomra gyakorol. Február 22-én egy független jelölt, Kész Zoltán nyerte el az egyik európai biztossá vált Fideszes parlamenti képviselő után szabadon maradt veszprémi parlamenti mandátumot. Veszprém hosszú ideig Fideszes választókerület volt. Amikor a kampány alatt a párt ráébredt, hogy erőfeszítésekre kényszerül a mandátum megőrzéséhez, mindenféléket kezdett ígérgetni a választóknak.

„A kormány új olimpiai medencét ígért. Varga Mihály gazdasági miniszter egy felvételben azt üzente a választóknak, hogy ha nem a Fidesz jelöltjére szavaznak, akkor semmilyen kedvezményre se számítsanak Budapest részéről. De sem az ígéretek, sem a fenyegetések nem működtek”, írja Balogh Éva politikai elemző, a Hungarian Spectrum platform szerkesztője.

A Fidesz elvesztette a mandátumot és vele együtt a parlamenti szupertöbbséget is.

A szomszédos Romániában nemrég még a kétségbeesés uralkodott, elsősorban a fiatalok körében. Nem voltak túl sikeresek a civil társadalom azon kampányai, melyek célja az általános korrupció, a csalás kultúrájának és a politikai elit cinizmusának visszaszorítása volt. Ebben az EU-tagállamban csak a kozmetikázás szintjét érte el a változás.

Egészen 2014 novemberéig. Akkor a fiatal és idős románok Klaus Johannist választották meg elnöknek. Johannis korrupcióellenes platformmal indult a választáson. Érzékeny pontra tapintott rá, különösen annál a több tízezer románnál, akik azután hagyták el az országot, hogy az EU lehetővé tette számukra, hogy más közösségi államokban dolgozhassanak.

A polgárok, mivel elegük lett a szörnyű kormányzásból és a reformról szóló locsogásról, és ugyanakkor működő piacgazdaságokkal és demokráciákkal kerültek kapcsolatba, a változásra szavaztak. Azóta, hogy Johannis állt a kormánykerékhez,

Victor Ponta kormányfő hirtelen felkarolta a reformot

és azokat a korrupcióellenes lépéseket, melyeket vidáman figyelmen kívül hagyott éveken át. Az igazságszolgáltatási rendszer és a bíróságok túlterheltek. Jobbra és balra is osztogatják az ítéleteket a korrupt hivatalosságoknak.

Alina Mungiu-Pippidi, a Hertie School of Governance demokratikus tanulmányok professzora azt mondja, hogy a folyamat még az elején tart. De annak alapján, hogy a változás végre elkezdődött, van remény.

A romániai történések kihathatnak Moldovára. Annak ellenére, hogy nem tagja az EU-nak, a Chişinău-i kormány 2014 júniusában társulási megállapodást írt alá Brüsszellel. Ez, többek között, jelentős gazdasági és kereskedelmi előnyökkel járt Moldova számára. De a megállapodásnak mindenekelőtt esélyt kellett volna adnia a moldovai politikai elitnek arra, hogy megszilárdítsa a törékeny demokráciát és lassan megváltoztassa a politikai kultúrát.

A moldovai vezetők azonban nem használták ki a lehetőséget. Iurie Leancă volt kormányfő Európa-párti koalíciója nem értette meg, hogy az EU-val kötött társulási megállapodás felgyorsíthatta volna Moldova politikai és gazdasági átalakulását. Ezzel szemben

a civakodás, a korrupció, az egyéni érdek és a cinizmus kultúrája győzött.

Micsoda ajándék Oroszországnak. A Kreml több mint két évtizede támogatja az oroszbarát nacionalistákat a szeparatista Transznisztria régióban. Ez a jegelt konfliktus kimerítette a moldovai politikát. De végül Moldvát elsősorban a politikai osztály korrupciója tartotta egy helyben, és az, hogy képtelen volt átalakítani az országot.

A civil társadalom szervezetei kétségbe vannak esve. És mivel a román kormány megkönnyítette a (zömmel románul beszélő) moldovaiak számára az állampolgárság megszerzését, sok fiatal az EU más országaiba ment dolgozni.

Lehet, hogy ezek a moldovai állampolgárok lemásolják majd azt, amit a románok tettek, amikor a változásra szavaztak és megválasztották Johannist. A változás a nép támogatása nélkül nem fog megvalósulni, az átalakulás pedig nem lesz teljes. Az átmenet valóban visszafordulhat.