Rakd össze Kolozsvárt, avagy Erdélyben, filmet, együtt

Péntek este került sor a Radina Kortárs Művészeti Akció által meghirdetett Rakd össze Kolozsvárt! filmes projekt bemutatására, a kolozsvári Tranzit Házban.

És eddig tartott a szecskás sajtóbeszámoló. Kellemes mozisötétben lehetett megközelíteni a zsinagógát, az ember már így, előre is igyekezett összerakni a fejében Kolozsvárt, közelebbről a Névtelen utcát, hogy odataláljon.

A nagyteremből prog-rock-jazz-world-fusion muzsika hangjai szűrődtek ki. A látogató első útja mégis az emeletre vezetett, ahol feltankolt némi üdítővel, sörrel, forró borral, a művészet élvezetét elősegítendő. És már itt szembejött vele

a 118, egyenként öt másodperces

videóból összefércelt filmtest. Az akció Facebook-oldalán a felhívás közzététele pillanatától kezdve követni lehetett a videókat, a feltöltés sorrendjében. Voltak köztük vérprofik, nagyon jók, extrém kreatívak és bájosan amatőr ötpillanat-felvételek. A kiírók semmilyen technikai feltételt nem szabtak, ami nagyon jót tett a részvételnek. (Csak önmagukat túl komolyan vevő erdélyi egófilmesek nem vettek részt a projektben.) Két dolgot kértek csupán: 5 másodperces filmidő és Kolozsvárhoz kötődő tartalom. 

És akkor itt jön a nagy gratuláció. A Radinának, no meg a 118 alkotónak sikerült egy rohadt jó filmet összehozni. Gyakorlatilag ingyen. És együtt. Az emeleti playlist véletlengenerátor alapon működhetett, ugyanis az összesen 10 perc körüli anyag folyamatosan változott. És a nézőnek váratlanul az az érzése támadt, hogy

más és megint más filmet lát.

Amelynek laza, villanásokból összeilleszkedő szövetébe remekül beilleszkedtek a mobiltelefonnal ötletszerűen felvett másodpercek is.

És akkor még hátra volt az odalent. A mozgókép-labirintus. A szervezők összesen öt vászonnal szabdalták fel a Tranzit Ház nagytermének terét. A néző belépett és máris zuhogtak rá a képek. Jobbról, szemből, balról, elölről, hátulról. Az egyes vásznakon látható filmekbe itt már belenyúlt kicsit egy vagy több vágórendezői kéz, némi irányt szabva a szekvenciák egymásutániságának, viszont itt a nézőt körülvevő képözön adta a kiváló élményt. A szintet tovább emelte a vászonlabirintus legmélyén rejtőzködő zenekar (Bocsárdi Magor, Hátszegi Zsolt, Iszlai József, Váncsa Levente) által erre az alkalomra kidolgozott improvizatív hangegyveleg. 

Közönség volt. Nagyon is. Viszont a 120 perces happening vége felé már igen gyéren mozogtak hús-vér emberek a térben. Viszont magukkal vitték a képeket. És ez a fontos. Elmondhatjuk: ritkán látunk ilyen jó audiovideo-performatív eksönt ebben a kincsesnek nevezett városban.

És akkor a bónuszhír: meg nem erősített információink szerint a projekt a közeljövőben Budapesten és Finnországban is látható lesz. Úgy legyen. Ott a helye, a nagyvilágban. Is.